Történetek Regény


Senga

Történetek:

1

Átlag:

Hozzászólások:

Selyemszálak (I)

2012.02.14 09:15 | Senga

Az emberlány akkor hat hónapja élt egyedül. Az idő január második felében járt, éppen egy doboz bonbont kapott névnapjára. Ott, ahol dolgozott már régen felfigyelt valakire, akivel igazából soha eddig nem beszélt. Néha-néha elsuhantak egymás látóterében a folyosón, az étkezdében. Ennyi volt. Viszont a lányt érdekelte ez a fiú. Valami vonzotta, egyre jobban érezte… vágyott arra, ami abból az emberfiából feléje áradt, még ilyen távolságból is…

Végül a „véletlen sors” úgy hozta, hogy a lánynak hivatalos ügyben meg kellett keresnie a fiút. Pont a saját napján.. és a fiú pont akkor délután meghívta egy finom kávéra az irodájába. Beszélgetni kezdtek, közben majszolták a csokit, mely a forró kávé hatására olvadni kezdett a szájukban. Mindketten szerették az édességet, a kávé ízét, és lassan elkezdték megszeretni egymás társaságát – „Megédesítettük a délutánjainkat”, ahogyan ők mondták -.

Először csak óvatosan közeledtek egymás felé, mint amikor a csiga az érzékszerveivel tapogatódzik a világban, egy biztos pontot keresve a továbblépésre. Ők is keresték a biztos és közösnek mondható pontokat, órákat chateltek egymással, kávéztak, és közben feltérképezték aktuális életszakaszaik állását. Vágytak valamire… talán szükségük is volt egymásra… a fiúnak igen, mert a lány valami olyat mozdított meg benne, amit már régen nem érzett, vagyis eddig még soha senki által. A lány pedig éhes volt, olyan szellemi-fizikai éhségben szenvedett, amit csak ez a fiú tudott csillapítani.

Napközben sok időt töltöttek távol egymástól, mégis olyan volt, mintha együtt lennének, de amikor találkoztak, akkor sem érintették meg egymást. A napok futottak, a hetek elrohantak, de ők másképp számolták az időt, nekik saját időszámításuk volt. Náluk egy óra egy perc volt, szinte falták egymás szavait, szellemi órákat vettek, mélyült az ismeretségük, fejlődött a kapcsolatuk és várták a jeleket, hogy karmikus útkereszteződésük mit akarhat tőlük. Mind a ketten tudták: megszeretni, megkapni valakit nem egyszerű… két egyszerre össze és beérő karma szükséges hozzá.

A lány tudta, nehéz volt értékes emberi testhez jutnia, akivel valóban gyakorolhat és megtapasztalhat egyfajta kiteljesedést. Közben megtanulhatja a szív-szintjéről való lekérdezést is, és nem szabad megfeledkeznie arról, hogy hálásnak kell lennie az Univerzumnak, amiért lehetőséget kaphatott és persze időt, hogy mindezt átélheti.

Tudták: bármennyi közös időt is szánt nekik a sors, Ők egy másodpercet nem akartak ebből elveszíteni és nagyon jó érzés volt nekik úgy adni, hogy a másiknak ez sokat, nagyon sokat jelentett. A fiú szerette azt, ahogyan és amiket a lány ír neki. Fontos dolgokról volt szó, jó volt azokat olvasnia. A lány, amolyan „regényíró” volt, és persze nő: a nők pedig szeretnek beszélni. De a fiú tudta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha van énkép, azaz saját magával tisztában van az emberlánya, ezáltal tud a másik felé nyitott lenni és helyzeteket kezelni. Ő pedig nyitott tenyérrel fordult a lány felé, hiszen csak a nyitott tenyér befogadó.

Beszélgettek arról, hogy lehetséges-e férfi és nő között barátság… De tisztában voltak azzal, hogy: az esetek többségében, előbb vagy utóbb, kisebb-nagyobb mértékben és időközökre mindig felbukkan az ivari-jelleg.

Szemmel tartották egymást, vibráltak. Rövid idő alatt, nagyon közel kerültek, élvezték az érzékszervi összhatásokat. A fiú úgy gondolta ő is a „megoldáscsomag” egy része - mert a lánynak egy kérése volt az Angyalok felé: „egy olyan emberi kapcsolat, mely lelkiekben gazdag” - lehet, hogy a kapcsolódásuknak célja van és talán neki islehet egy kis köze ehhez, melyet a lány ajándékként értékelt. Kérte és megkapta.

Elfogadták, hogy van ez a valami, jó érzés volt, élvezték. Igyekeztek az alkalmat megragadni, próbálták kicsit megérteni, hogy miért ők ketten szerepelnek ebben a forgatókönyvben, amit ugye valakik csak megírtak… A nehezén már túl voltak, találkoztak, megtalálták egymást, egymásra találtak. Vannak, akiknek egy életen át nem sikerül rátalálniuk arra, vagy csak nagyon későn, akivel pedig dolguk lett volna. De gyémántok voltak, csiszolódtak, finomodtak és egyre fényesebbek lettek. Mindkettejüknek tetszett ez a fajta szellemi-vezetők általi meghívás az életnek nevezett létbe. Hogy kit küldtek kihez, továbbra sem tudták. Itt lépkedtek egymás mellett az irodaházban és egyikőjük sem gondolta, hogy vannak bizonyos részeik, melyek kiváló kapcsolódási pontok, melyeknek napról-napra egyre jobban örültek. Mások voltak az illatok, a témák, a sebesség, a háttér energiák, utóhatások, gondolatok.. amolyan komplexnek tűnt…

Lebegtek, éjszakánként meglátogatták egymást, mert a selyemszálaknak folyamatosan kapcsolatban kellett állniuk egymással. Így voltak egészek, ketten két különböző térben, egyazon időben. Boldog volt a reggelük, mert tudták, hamarosan személyesen is találkoznak, és ekkor már ott volt nekik az ölelés is… mert egy napon, amikor a fiú ügyei nem várt módon alakultak és hosszan beszélgettek adott helyzetről, érezték, hogy ez más: összeölelkeztek. Szóba került a szeretet e formája korábban is, hiszen a kezeikkel többször összakulcsolódtak, de ez most más volt… azaz ők voltak mások. Ott álltak ketten összefonódva és testükkel-lelkükkel egymásba kapaszkodtak. Szinte minden porcikájuk selyemszálakkal kapcsolódott össze és az energia ezeken keresztül egyik testből a másikba áramlott, folyamatosan keringve. Az idő megszűnt létezni, csak két hatalmas energiaoszlop látszott egybeolvadni, majd felizzani a sötét szobában, pulzálva egyre erősebben, pedig csak ölelték egymást és élvezték a pillanatot, mely egymás kölcsönhatásában létrejött. Nem volt ez csoda, bár ők azt gondolták, abban van részük. Pedig csak az energia – azaz önmaguk – járt közös táncot, magasba röpítve őket. Álltak és ölelkeztek. A szemeik barnasága rezgéseik által aranyszínűvé változott, hidat alkottak a világegyetemmel, egyek voltak.

Teltek a percek és ők azt sem tudták mi történik a világban, mert ők maguk voltak a világ, amit létrehoztak egymásért, egymásnak. (folytatása következik)

 


Kapcsolódó képek:

Tetszett a történet?
Szavazatok: 0
Átlag:

Ehhez a történethez még nincsenek hozzászólások!

Jelentkezzen be, hogy hozzászólhasson a történethez!

toplista

A legolvasottabb történetek

1.

Alkohol - idézetek

2010.08.25 18:22
Megtekintve: 45637 alkalommal

2.

Mondókák óvodásoknak

2010.01.19 17:12
Megtekintve: 17984 alkalommal

3.

Anyáknapi versek

2010.04.05 12:36
Megtekintve: 15737 alkalommal

4.

Robot

2010.03.22 06:06
Megtekintve: 13437 alkalommal

5.

Zakuszka

2010.01.15 13:04
Megtekintve: 11630 alkalommal

válogatás

Véletlenszerűen kiemelt történetek

1.

Kávémesék: a remete és a hiúság, a szabadság, a szerelem útjai

2015.10.04 14:12
Megtekintve: 320 alkalommal

2.

Mórickás vicc!

2013.11.05 14:57
Megtekintve: 1079 alkalommal

3.

Polipológia: polip-holdbázis

2012.06.24 20:42
Megtekintve: 2213 alkalommal

4.

Esti imádság

2011.07.20 17:20
Megtekintve: 3700 alkalommal

5.

Egy igaz tél

2014.12.24 23:09
Megtekintve: 479 alkalommal

hozzászólások

Legutóbbi hozzászólások

(2015.12.06 09:09)

(2015.09.29 00:22)

(2015.09.27 00:13)

(2015.09.26 23:59)

(2015.09.24 22:18)

(2015.08.09 14:29)

(2015.03.08 11:42)

(2015.02.06 20:41)

(2014.09.09 21:45)

(2014.07.13 15:40)

Képes ajánló