Amikor még használ…

Élete első éveiben a legtöbb kisbaba szopja az ujját, de sokaknál már magzati korban is megfigyelhető a jelenség. Erről megkapó ultrahang-felvételek tanúskodnak.

A szopóreflex a problémamentes táplálkozás kulcsa, az arc és a száj izmainak fejlődéséhez, a helyes légzési és nyelési folyamatok kialakulásához elengedhetetlen mozdulatsor.

De jelentősége túlmutat ezen is.
A babák számára az ujjuk vagy a cumijuk az önnyugtatás, önvigasztalás fontos eszköze, amihez akár hosszú éveken át előszeretettel nyúlnak. Így altatják magukat, vezetik le az esetleges feszültségüket, mérgüket, de ha épp fáj a hasuk vagy a fogzástól megbolygatott ínyük, akkor is segíthet ez a tevékenység.

Ha odafigyelünk gyermekünk megnyugtatására, a benne fellépő feszültségek oldására, ez a szokás négy-ötéves korra magától elmarad. Mind a száját, mind a kis kezét másra használja: karattyol, pakolászik, építőkockákkal játszik, mindent megvizsgál, ismerkedik a világgal.

Amikor már árt…

Azonban, ha nem kiegyensúlyozott a családi környezet, ha magára marad a kisebb-nagyobb feszültségeivel, aggodalmaival, a számára nehezen feldolgozható változásokkal (kistestvér érkezése, óvodai közösségbe kerülés, költözés), akkor a cumizás, ujjszopás pótcselekvéssé, berögzült szokássá válhat.

Az elnyúló, rendszeres cumizás és különösen az ujjszopás rossz hatással van az állkapocs és a fogak fejlődésére

Kóros nyelv- és ajakmozgások, csökkent légző- és rágófunkciók, elmozdult fogak, harapási anomáliák, emésztési gondok, beszédfejlődési rendellenességek, akár deformálódott állkapocs…