2.) Ancona egy olaszországi kikötőváros az Adriai-tenger partján. Ancona megye és egyúttal Marche régió fővárosa. Neve a görög nyelvből származik és könyököt jelent; ezt a kiszögellést nevezik „Itália könyökének”. Rómától 280 km-re északkeletre, Bolognától 200 km-re délre, Firenzétől 180 km-rel keletre fekszik.

Az Adriai-tenger nyugati partján, a Conero-hegy északi vonulata által képzett félszigeten terül el. A félsziget alakítja ki az Anconai-öblöt. Mint minden Adria-parti olasz városból, Anconából is látszik a napfelkelte a tenger felől, de az egyetlen olyan város, ahonnan a naplementét is megfigyelhetjük a tengeren, mivel a félszigetet keletről is és nyugatról is áztatja a tenger. A város területe dombokon és völgyeken osztozik.

Kr. e. 387-ben alapította I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz. Görög neve Ankón volt, a latin Ancon Dorica. A Római Birodalom az illír háború során foglalta el, Kr. e. 268-ban. A város már a kezdetektől igen jelentős volt, mert innen vezet a legrövidebb tengeri út Dalmatiába, ráadásul egy mészkőszirt védelmében ez az Adria teljes partján Itália egyetlen jó, természetes kikötője. Traianus császár megnagyobbíttatta a kikötőt, és egy rakpartot építtetett. A Római Birodalom bukása után a város a gótok, a longobárdok, majd a szaracénok kezébe került. A középkorban egy ideig független köztársaságként a Pentapolis városszövetséghez tartozott. I. sz. 774-ben Nagy Károly a pápai államnak adományozta. A franciák 1797-ben átmenetileg megszállták, és jelentős erődvárossá építették ki. A napóleoni háborúk után visszakerült a pápai államhoz, 1860-ig – Itália egyesítéséig – annak része maradt.