Sorozatom utolsó részéhez érkeztem, amelyben egy királyi családból származó fiatalember történetét mesélem el. Ismerjük meg Kaspar Hauser életét.

Kaspar Hauser 1812. április 30-án született, de a születési dátuma úgy tudódott ki, hogy amikor megtalálták, akkor egy névtelenül megírt levelet tartott a kezében, és abban volt, hogy mikor született.

1828. május 28-án találták meg, Nürnberg egyik mellékutcájában; alig tudott járni, és beszélni. Bajor tájszólással beszélte azt a néhány szót, amit tudott, dadogott, és komoly erőfeszítésébe került, míg ki tudta mondani azokat a szavakat. A mozgás, és a járás is nehézséget okozott számára, illetve fájdalommal is járt.

Megtalálása után a rendőrségre kísérték.

Kaspar ezt követően nagyon gyorsan megtanult beszélni, és előadta életének "hihetetlen" történetét. E szerint három éves korától több mint tizenkét évig ismeretlen emberek egy apró, és sötét üregben tartották, egyedül, levegő és fény nélkül. Csak kenyeret és vizet kapott. A kis cellában nem tudott járni, és felállni.

Az évek alatt semmiféle emberi kapcsolata nem volt, mivel ételt, italt és tiszta ruhát akkor hoztak neki, amikor aludt. Fogvatartói váratlanul engedték el, és számára teljesen idegen volt az emberi világ. Szabadulása előtt csupán a nevét tanították meg neki.

Élete első igazi barátja, és támasza egy fiatal professzor volt, Georg Friedrich Daumert, aki befogadta a házába, családtagként kezelte, és segített neki beilleszkedni az emberi társadalomba.

Daumer türelmének köszönhetően Kaspar gyorsan tanult, hetek alatt sajátította el azt, amit mások évek alatt tanulnak meg. Tanító és tanítványa között mély barátság, szeretet és erős kapcsolat alakult ki, és ez életük végéig meg is maradt.

Kaspar élete azonban nem sokáig maradhatott zavartalan, mert 1829. október 17-én Daumer professzor házának pincéjében rátámadt egy álarcos férfi, és homlokán megsebezte.

A következő években a fiú körüli rejtélyt többen is meg akarták fejteni. Paul Johann Anselm Ritter von Feuerbach a bíróság elnöke, és kriminológus különös felfedezésre jutott. Meg akarta tudni, ki lehet a fiú, honnan származik, kik azok, akik kegyetlenül elzárták, és fogva tartották egész gyermekkorában, és végül miért engedték szabadon? Biztos volt abban, hogy egy ilyen bűntény elkövetéséhez több ember bevonása volt szükséges. Figyelme fokozatosan fordult a német királyi házak felé, majd a badeni nagyhercegi családnál kötött ki. Ugyanis a badeni uralkodópárnak, vagyis Stephanie Louise Adrienne de Beauharnaisnak, aki egyébként I. Napóleon nevelt lánya volt, és az ő férjének, Károly badeni nagyhercegnek 1812. szeptember 29-én fiúgyermeke született. A hivatalos dokumentumok azt mutatták, ez a gyermek néhány nap múlva meghalt. A hercegi párnak a második fia szintén gyermekkorában halt meg, és ez azért volt érdekes, mert a lánygyermekek mind felnőttek.

Mindezek ismeretében Feuerbach arra a következtetésre jutott, hogy Kaspar Hauser elrablása mögött egy előre megtervezett bűntény állt. Mivel ő maga az igazságot kutatta, ezért felfedezését feltárta Karolina bajor királyné előtt, aki a badeni házból származott. Feuerbach azt feltételezte, hogy a kisfiút elrabolták, és helyette egy halott csecsemőt csempésztek be a hercegi párhoz. Feuerbach úgy gondolta, hogy amennyiben Kaspar Hauser valóban a hercegi pár halottnak hitt fia, úgy Karolina királyné, aki a nagynénje a fiúnak, segíthet.

A rejtély ezzel meg is oldódhatott volna, de nem így történt. Feuerbach ugyanis váratlanul meghalt nem sokkal ezután.

Azonban a történet ezzel nem fejeződött be, mert Feuerbach felfedezései eljutottak az időközben megözvegyült Stephanie nagyhercegnőhöz, aki élt is a gyanúperrel, hogy elsőszülött fia talán életben van. Személyesen akart meggyőződni az igazságról, ezért Ansbach-ba ment, ahova Kaspart időközben elvitték, és egy parkban megfigyelte. A hercegné a fiúban határozottan felismerte férje vonásait.

Mégsem oldódott meg Kaspar sorsa, elhallgatták a valóságot.

Kaspar Hauser 1830-ban, készítette: Carl Kreul / commons.wikimedia.org

Kaspar életében azonban jutott szerep másnak is. 1831-ben Philip Henry Stanhope, egy gazdag, és befolyásos angol főnemes lépett be a fiú életébe. A lord azonnal atyai ambíciókat kezdett táplálni a fiú iránt, és szándéka szerint Kaspart arisztokratikus magasságokba kívánta emelni. Valójában lord Stanhope már korábban bekerült a képbe, 1829-ben ő már érdeklődött, és információkat gyűjtött Kasparról. Akkor is Nürnbergben tartózkodott – Kaspar 1829-ben még ott élt – amikor a fiút megtámadták, de csak később kezdett el érdeklődni utána.

Elhalmozta ajándékokkal, és ígéretekkel.

Elvitte a fiút Magyarországra, hátha megtudja, honnan származik, és ott egy banknál komoly összeget helyezett el a fiú neveltetésére.

Mindezzel Kaspart kiszakította addigi baráti környezetéből és nevelőitől. Ansbach városába vitette, és ott egy új tanítót, Meyert fogadta fel hozzá. Amíg Daumer professzor a lehető legfinomabb és legbölcsebb módon adta át a fiúnak a tudást, addig új nevelői szigorú és száraz tananyaggal látták el. A fiú lázadni kezdett, majd csalódást érzett, később pedig beletörődött sorsába.

Nevelői ezzel elérték azt, hogy Kasparnek semmi kedve nem volt tanulni, és a jó, bizalmas viszony embertársaival megváltozott az életében. Gyanakvó lett, nyugtalan és rettegett attól, hogy újabb merényletet fognak ellene elkövetni.

1833. december 14-én kapott egy levelet, amelyben elhívták az ansbach-i parkba. Az állt benne, hogy édesanyja kíván vele találkozni. A parkban egy ismeretlen férfi a kezébe nyomott egy táskát, majd többször is mellbe szúrta és elrohant. Kaspar súlyosan megsebesült, de valahogy hazavánszorgott. Merénylőjének megbocsátott halálos ágyán, és három nappal később, december 17-én belehalt sérüléseibe. Mindössze huszonegy évet élt.

1833. december 26-án, Kaspar temetése után néhány nappal lord Stanhope felkereste a bajor belügyminisztert, Oettingen-Wallerstein herceget, akinek rágalmazta Kaspart. Még Daumer professzornak is azt próbálta bizonygatni, hogy Kaspar egy félkótya szélhámos volt, aki öt esztendei csalás és hazugság után, félve a leleplezés elől öngyilkos lett. Stanhope élete végéig különös rágalom-hadjáratot folytatott Kaspar ellen.

Kaspar Hauser halála után sok máig megválaszolatlan kérdés maradt meg.

KÉSŐBB: 1996-ban, egy német magazin, a Spiegel le akarta zárni a hosszú ideje zajló vitát: Ki volt Kaspar Hauser? Egy hosszú cikkben, a génvizsgálatra hivatkozva, Kaspar Hauser véréből vett minták alapján igazolta, hogy a fiú nem állt rokonságban a badeni uralkodóházzal.

Két évvel később, szintén Németországban egy tanulmány jelent meg, amely igazolta, hogy Kaspar Hauser a Zahring-dinasztia trónörököse volt.

Ezzel sorozatom végéhez értem.

Hamarosan jövök újabb érdekes témákkal és történetekkel.

Forrás:

en.wikipedia.org