Ha lehetőségem, vagy hatalmam lenne arra, hogy újra teremtsek egy régi világot, vagy felélesszek egy állatot, amely már rég kihalt, akkor egész biztos a választásom a mamutra esne. Fogalmam nincs miért, de valamiért nagyon bírom ezeket az állatokat. De nincs lehetőségem erre, így a mamutok egy darabig még nem lépnek újra földünkre, habár próbálkozások már vannak... A „Jégkorszak” (Ice Age) című animációs rajzfilm óta nyilvánvaló, hogy a társadalom még nagyobb érdeklődéssel figyeli és csodálja a gyapjas mamutokat – rajtam kívül is. Ezek az emlősök általában akkor jutnak eszünkbe, amikor arról beszélgetünk, hogy vajon a jégkorszak, vagy a globális felmelegedés köszönt-e be világunkba?

Íme, itt van 10 tény ezekről a csodálatos állatokról!

Mire utal a nevük?

A korai emberek másképp értelmezték a dolgokat, mint ma, és így a gyapjas mamutról alkotott elképzelések sem voltak kivételek. Nevük jelentése: „földi vakond”, mivel sokáig azt hitték, hogy a föld alatt élnek, hiszen a napfényen való hosszú ideig történő tartózkodás akár végzetes is lehet. Azt is gondolták a mamutról, hogy a törzsük végén ujjak vannak, de egyik megállapítás sem bizonyult igaznak.

A Royal BC Múzeumban állították ki ezt a mamutot. (A fotó forrása: Flying Puffin / Wikimedia Commons CC BY-SA 2.0)

Egy másik érdekes tény: a középkorban, de valójában egészen a 18. századig azt hitték a régészek által megtalált csontokra, hogy azok megegyeznek azoknak az óriásoknak a csontjaival, akik Noé mesés vízözönében vesztették életüket. Csak később derült ki, hogy azok a csontok mamutok csontjai voltak.

Melegebb éghajlatról vándoroltak el

A mamutokról sokan feltételezték, hogy a hidegebb éghajlati körülményeket szeretik, így ilyen helyeken éltek. De a kutatók más következésre jutottak. Kiderült, hogy a mamut Ausztrália és Dél-Amerika kivételével szinte minden kontinensen létezett.

A fotó forrása: Jonathan Chen / Wikimedia Commons CC BY-SA 4.0

A kanadai Manitoba Egyetem kutatócsoportja szerint a gyapjas mamut, hasonlóan az ázsiai elefánthoz, eredetileg Afrikából származik és az első példányok 6,7 és 7 millió évvel ezelőtt éltek. Csak 4 millió évvel később jutott el a faj Dél-Európába, és további egymillió év múlva észak felé vándorolt, így került Szibériába és Kanada északi síkságaira. Úgy gondolják, hogy ez utóbbi vándorlás a jégkorszakban történt, amikor a korábban járhatatlan vízi utak hozzáférhetővé váltak a szárazföldi emlősök számára.

Nem voltak olyan nagyok, mint gondolnánk

Míg a „mamut” kifejezés óriási méretre utal, a valóságban a gyapjas mamutok nem voltak nagyobbak, mint a modern afrikai elefántok.

A fotó forrása: Mauricio Anton / Wikimedia Commons CC BY 2.5

A kutatások azt mutatják, hogy egy tipikus hím gyapjas mamut 2.74-3.35 méter közötti marmagasságot és hat tonnát nyomott. Unokatestvére, a sztyeppei mamut valamivel nagyobb volt, marmagassága 3.96-4.57 méter között állt.

Agyarukból kiolvasható, ami a fáknak a törzséből

A kutatók itt is több vizsgálatot végeztek, és kiderült, hogy a mamut agyara ugyanazt az információt nyújtja, mint a fáknak a törzse. Egy fának a kora ugyanis könnyen meghatározható a fatörzs gyűrűinek megtekintésével. Ha a tudósok megvizsgálják a mamut agyarait, akkor az állat életéről rengeteg dolog derül ki.

Gyapjas mamutagyar és állkapocs a Természettudományi Múzeumban. (A fotó forrása: Dénes Emőke / Wikimedia Commons CC BY-SA 4.0)

A mamut agyarán olyan gyűrűk vannak, mint a fáknak a törzsén. A nagyobb gyűrűk a mamut minden egyes életévét mutatják, míg a kisebbek az évek alatt eltelt heteket és hónapokat jelzik. Vastagságukat szemügyre véve betekintést nyerhetünk az állat általános egészségi állapotába. Így még az is kiszámítható, hogy az év mely szakában halt meg az állat. Például a sötétebb vonalak nyári halálesetet jeleznek.

Genetikai állományuk melegen tartotta őket

Míg sok emlős nem képes túlélni az Északi-sarkvidék fagyos hőmérsékletét, a gyapjas mamutot a hideg éghajlatra teremtették. Szőrzete kívül egy hosszú, durva részből és egy rövidebb, gyapjas belső szőrzetből állt. Ezenkívül a fülei rövidebbek voltak, ami szintén segítette őket abban, hogy minimálisra csökkenjen a hőveszteség és a fagyási sérülés.

Vázlat az Amerikai Múzeum hírlapjából. (A fotó forrása: Internet Archive Book Images / Wikimedia Commons)

Ezenkívül egy genetikai állomány megváltoztathatta a véráram oxigénszállításának módját a mamutok testében. Ez azt eredményezte, hogy a mamutok szervezete hidegtűrő típusú hemoglobint fejlesztett ki, ami nagyban elősegítette túlélésüket a fagyott tundrán.

A legismertebb gyapjas mamut neve: Boglárka

2013-ban a kutatók Szibéria egyik távoli szigetére utaztak. Ott tartózkodva megtalálták egy nőstény mamut majdnem teljesen ép testét. Még vörös, vérhez hasonlító anyag is távolodott a szervezetből. Miután a talált tetemet elemezték, megállapították a beleiben lévő ürülék és baktériumok vizsgálatából, hogy a mamut tápláléka leginkább különböző növényekből, mint például boglárkából és pitypangból állt. Ezért el is nevezték a mamutot Boglárkának.

Olasz útmunkások egy 250 000 éves gyapjas mamut agyarára bukkantak. (A fotó forrása: Bettmann / Getty Images)

Boglárka körülbelül 40 000 évvel ezelőtt élt. 50 éves volt, és élete során nyolc mamutbébit hozott a világra, amelyekből egyet elveszített.  A mamutról feltételezték, hogy valószínűleg egy tőzeglápban ragadhatott, ahonnan sehogy sem tudott elmenni, így ki volt szolgáltatva a ragadozók támadásainak. DNS-mintát vettek tőle, amiből megállapították, hogy jó eséllyel indulhatna, hogyha a mamutokat újra akarnák éleszteni egy klónozás során. Később erről esik még szó.

Az agyarukat nemcsak harcra használták

A mamutok agyarainak igen sok haszna volt, hiszen ez volt, ami a múltjukról árulkodott, ahogy egy korábbi pontnál már említettem. Viszont volt még más is, amire a mamutagyar igen hasznos volt: az ellenfeleket és a ragadozókat is ezzel védték ki. De nem a harc volt a mamut egyetlen célja. Az agyarak tették lehetővé például azt is, hogy segítségükkel táplálékhoz jussanak. A hó és a fagyott föld alá temetett cserjék, növények és gyökerek kiásására használták őket.

Gyapjas mamut agyarak a Természettudományi Múzeumban. (A fotó forrása: Dénes Emőke / Wikimedia Commons CC BY-SA 4.0)

Ezzel kapcsolatban egy érdekesség: a mamutagyar olyan nehéz, hogy két erős ember kell ahhoz, hogy felemeljék.

Az utolsó ismert mamutcsoport valószínűleg kiszáradás miatt halt meg

Úgy tanultuk, és minden arról szól, hogy a mamutok több tízezer évvel ezelőtt teljesen kihaltak. Viszont kiderült, hogy kb. 5600 évvel ezelőtt Alaszka partjainál, a Bering-tenger Szent Pál-szigetén élt egy kis mamutcsoport. Akkor volt az utolsó jégkorszak, a Föld pedig egyre jobban felmelegedett. A tengerszint emelkedett, ennek köszönhetően pedig a szárazföld kezdett eltűnni, és az édesvízi tavak is az óceánba ömlöttek. A mamutok kénytelenek voltak a megmaradt kevés ivóvizet megosztani más élőlényekkel.

Két férfi egy mamutbébi megmaradt maradványaival. (A fotó forrása: Sovfoto / Getty Images)

Ezek az emlősök napi 70-200 liter vizet ittak meg, így feltételezhető, hogy a megmaradt édesvíztározók meglehetősen gyorsan kiürültek. Ettől pedig idővel az összes ivóvíz elfogyott, ez pedig sajnos a mamutok elpusztulásához vezetett, mert szomjan haltak.

Az emberek és a gyapjas mamutok között kivételes kapcsolat volt

Azokban az időkben az emberek vadásztak a mamutokra, de ez nem egy olyan tevékenység volt, ami nagy népszerűségnek örvendett. Nem törekedtek erre mindenáron, viszont ha már megtették, és levágtak egy állatot, akkor gondosan ügyeltek arra, hogy minden egyes darabját felhasználják valamire. A húsát elfogyasztották, a nem ehető testrészeit, így a csontokat, vagy az agyarakat szerszámok, bútorok, szobrok építéséhez használták el. Az agyarból fegyvert, nyilat és lándzsákat készítettek.

A fotó forrása: Charles R. Knight / Wikimedia Commons

A mamutok az Őskőkorszak legjellemzőbb állatai is. Ezt a franciaországi Rouffignac-barlangban talált barlangfestmények miatt gondolják így. Ott 158 ábrázolást találtak csak a mamutokról, ami lényegesen több mint más korszakbeli állatról talált rajz.

A klónozás egy jövőbeli lehetőség lehet

Mivel a befagyott tundra viszonylag jól megőrizte a gyapjas mamutok testét, fennáll annak a lehetősége, hogy a tudósok egy napon klónozzák az emlősöket. Bár kicsi az esélye annak, hogy olyan példányt találjanak, amelynek DNS-e nem bomlott le teljesen, sokan reménykednek abban, hogy az Északi-sark felolvadása közben megtalálják ezt a DNS-t. A legmegfelelőbb DNS-e eddig egyébként a korábban említett Boglárkának van, de még nem döntöttek arról, hogy tesznek-e vele egy próbát. George Church, a harvardi genetikus egyébként már a génszerkesztést vizsgálja annak érdekében, hogy ez a lehetőség idővel kivitelezhető legyen. Egy mamut DNS-ét keveri össze a modern elefántok DNS-ével. Sokak szerint ez a DNS keveredés csak egy kísérlet arra, hogy egy mamuthoz hasonló lényt hozzanak létre, de teljesen felesleges próbálkozás. A tervek szerint a létrehozott, klónozott mamutok nem lesznek azonosak kihalt társaikkal, de hasonló funkciókat és tulajdonságokat fognak birtokolni.

Gyapjas mamutmaradványok feltárása a Berezovka folyó közelében, Oroszországban, 1902-ben. (A fotó forrása: Sovfoto / Getty Images)

Bár a lehetőség mindenképpen érdekes, sokan ellene vannak. Hiszen egy csomó probléma felmerül a tervezgetés közben. Például mi van akkor, ha a modernkori mamut nem tudja megemészteni az ételt, hiszen a sok baktérium elszaporodásának, és a környezet változásának köszönhetően már nem annyira egészséges az a növényzet, amit korábban fogyasztottak. Ráadásul az élőhely is megváltozott, hiszen amikor a mamutok éltek, akkor még tele volt a világ növényekkel, most pedig majdnem mindenhol egyre fejlettebb a városi terjeszkedés és növények helyett termőföld van.

Egy dolog biztos: a tudomány folyamatos fejlődésével a klónozás továbbra is vitatott téma lesz, tudományos körökön belül és kívül egyaránt.

Még több múltbeli, vagy más érdekességért látogass el Érdekességek Világa magazinunkra is!

Forrás:

thevintagenews.com

Felső kép: Flying Puffin / Wikimedia Commons CC BY-SA 2.0