Érdekességek Oscar Wilde-ról

Érdekességek Oscar Wilde-ról


Egyetlen regénye jelent meg, mégis a mai napig az egyik legnépszerűbb író Oscar Wilde.

Oscar Wilde az 1890-es évek elején London egyik legnépszerűbb drámaírója és legismertebb személyisége volt. Mennyit tudsz a rendkívül intelligens íróról és tragikus életéről? Olvass tovább, ha szeretnéd jobban megismerni a Bunbury – avagy jó, ha szilárd az ember (The Importance of Being Earnest) mögött álló személyt, aki sok nagyszerű alkotás létrehozója volt.

 

Túl hosszú neve van

 

1885 körül: Oscar Wilde ír drámaíró, költő és regényíró (1854-1900)

(A fotó forrása: Hulton Archívum / Getty Images)

 

Oscar Wilde teljes neve majdnem olyan hosszú, mint az egyik frappáns egysorosa. Születésekor szülei, Sir William Wilde vezető fül- és szemsebész és Jane Wilde költő, az Oscar Fingal O’Flahertie Wills Wilde névvel ajándékozták meg gyermeküket.

 

Több nyelven is beszélt – de születési helyének nyelve nem volt köztük

 

Oscar Wilde Oxfordban. Ír író és költő

(Fotó forrása: Universal History Archive/Universal Images Group/Getty Images)

 

Oscar Írországban látta meg a napvilágot. Miután a dublini Trinity College-ban és az oxfordi Magdalen College-ban is tanult, Wilde folyékonyan megtanult angolul, németül és franciául. Alapszintű olasz és görög nyelvtudással is rendelkezett. Azonban az ír nyelvet sosem tanulta meg. Ez eléggé ironikus, hiszen ír származású. Születési helye egyébként – Westland Row 21 – ma a Trinity College Dublin Oscar Wilde Központja.

 

Csak egyetlen regényt írt és egy női magazint szerkesztett

 

Bal oldalon: A Lippincott’s havonta megjelenő magazin 1890. júliusi kiadásának borítóképe

Jobb oldalon: Részlet a Dorian Gray arcképe című könyvből

(A fotó forrása: Ismeretlen szerző – Public Domain és DeAgostini/Getty Images)

 

Lehet, hogy Oscar Wilde a világ egyik leghíresebb írója, de valójában csak egyetlen regénye jelent meg: Dorian Gray arcképe (The picture of Dorian Gray). A többi írása esszé, vagy színdarab volt. Gyerekeknek még rövid történetekből egy gyűjteményt is készített.

Wilde a The Lady’s World magazin szerkesztőjeként is dolgozott, amelyet The Woman’s World névre keresztelt át. Miután kifejtette nem túl hízelgő véleményét a magazinról, és elmondta, hogy a kiadvány „felszínes, lényegtelen és ostoba”, elhatározta, hogy olyan magazint készít belőle, amely „nem pusztán azzal foglalkozik, hogy mit szeretnek viselni a nők, hanem azzal is, hogy mit gondolnak, és mit éreznek.” A divat és a művészetekről szóló rovatok mellett helyet kapott a szülői nevelés témája, a kultúra és a politika is.

 

Első verses kötetét egy könyvtáros bocsánatkérő levéllel küldte vissza neki

 

1892. március 5: Oscar Wilde vicces portréja, amely a Punch hetilapban jelent meg

(A fotó forrása: Hulton Archívum / Getty Images)

 

Oscar Wilde 1881-ben adta ki első verseskötetét Versek (Poems) címmel. A fogadtatás azonban egyáltalán nem volt jó. Ahogy a Punch hetilap megjegyezte: „A költő Wilde, de a költészete egyhangú.”  Egyes kritikusok odáig mentek, hogy azt állították, Wilde verseinek néhány részletét a Preraffaeliták és a romantikus költők műveiből plagizálta. Mások azt állították, hogy bár nem plagizált, de az látszott, hogy nagy hatással volt rá a korai romantikus költészet, ezért hasonlíthatott más költők verseire az alkotása.

Keserű pillanat lehetett Wilde számára, amikor az Oxford Union a könyvet plagizáltnak nyilvánította, és megkövetelte a könyvtárosuktól, hogy küldje vissza Oscar Wilde-nak a verseskötetet. A könyvtáros ezt meg is tette, egy bocsánatkérő levelet mellékelve hozzá.

 

(A preraffaeliták angol író- és művészcsoport, amely 1848-ban William Holman Hunt, John Everett Millais és Dante Gabriel Rossetti vezetésével alakult azzal a szándékkal, hogy a kor festészetét kivezesse a felületes akadémizmusból.)

 

Gúnyolódtak az öltözetén

Oscar Wilde karikatúrája szerepel ezen a kártyán a philadelphiai Duval litho cég kiadásában, 1882-ben

(A fotó forrása: Transcendental Graphics/Getty Images)

 

Oscar Wilde a magas rangú társaság élére emelkedett, a londoni szalonok állandó vendége lett. Bár ez azt jelenti, hogy egyrészt csodálták és állandóan idézték őt, de másrészt különc viselkedése és kirívó, szokatlan öltözködése miatt háta mögött gyakran ki is nevették. A Punch című hetilap 1880-tól karikatúrasorozatot is indított róla, melyben egyértelműen ő volt a gúny céltáblája. Nevetség tárgya lett.

Öltözeteit hivalkodónak tartották, amik időnként rajzfilmek alapjául szolgáltak. Az Irish Times arról számolt be, hogy Wilde különc divatízlését valójában édesanyjától örökölte. Az író mindig is szokatlan ruhákat vett fel, és ezek később, élete során egyre bizarabbak lettek, amikor nem engedhetett meg magának új ruhákat, és ötletes kombinációkat, variációkat kellett létrehoznia a már meglévő ruháiból.

                                 

Egy írónővel házasodott össze, és két fiúgyermekük született

 

Oscar, Constance és Cyril Wilde 1892-ben

(A fotó forrása: Ismeretlen szerző – Public Domain/Wikimedia Commons)

 

Sokan Wilde-ra úgy emlékeznek, mint egy üldözött homoszexuálisra, akit „szemérmetlen cselekedetekért” állítanak bíróság elé. Pedig az író nős volt, felesége a szintén író Constance Mary Lloyd, két fiúk született – Cyril és Vyvyan. Wilde ráérzett az apa szerepére, és ontotta magából a szebbnél szebb meséket.

          

Édesanyja forradalmár volt, és ihletforrás az író számára

 

„Speranza”, Lady Wilde, Oscar Wilde anyja (a fotó forrása: Bettmann / Getty Images)

 

Jane Francesca Wilde, született Elgee, egy ír nemzeti újságnak írt Speranza álnéven. Az álnév használatára azért volt a nőnek szüksége, mert gyakran írt kényes témákról, például az ír éhínség idején, és nem akarta, hogy családja kellemetlen helyzetbe kerüljön miatta.

Joy Melville, Speranza életrajzírója megírta, hogy Jane Wilde panaszt tett egyszer egy fiatal nőre, Mary Traversre, mert a nő azt állította, hogy a férje, Sir William Wilde elkábította őt, és bántalmazta. Jane Wilde rágalmazásért a bíróság elé került. Speranza mindig is erős és kemény nő hírében állt, és most sem volt hajlandó peren kívül megegyezni, ehelyett higgadtan és viccesen viselkedett a tárgyalóteremben. A feltételezések szerint Speranza azt mondta fiának, amikor ő került bíróság elé, hogy többé nem hajlandó beszélni vele, ha meghátrál a saját tárgyalásától. Ő maga korábban sikeresen vette az ügyésszel való összetűzéseit, és csak egy kis kártérítést ítéltek meg neki. Jane Wilde nem tartotta valószínűnek, hogy fia esetleg elveszítheti a bírósági eljárást. Pedig így történt.

 

Egyik darabját betiltották – de nem olyan okból, amit hiszünk

 

Oscar Wilde a Salome-ban, jelmezben

(A fotó forrása: Ismeretlen szerző – „Oscar Wilde”, CC0 / Wikimedia Commons)

 

Habár Oscar Wilde úgy ismert, mint a „szellemes drámaíró”, a komédiák után írt egy zord, baljós hangulatú tragédiát is, Salome címmel, 1891-ben. Lord Chamberlain azonban betiltotta Oscar Wilde-nak ezt az egyfelvonásos darabját, Angliában. (Párizsban engedélyezve volt a bemutató.) A Salome egy buja, kéjelgő fiatal nőről szól, aki elcsábítja Heródes királyt. A történet érdekessége: nem ezért a tartalomért tiltották be a Salome-t, hanem azért, mert Oscar Wilde tragédiája bibliai szereplőket is felsorakoztatott, ez pedig a protestáns reformáció óta angliai színdarabokban tiltva volt.

 

Még a börtön sem állíthatta meg a zseniális írót

 1894 körül: Oscar Wilde (1854-1900) és Lord Alfred Douglas brit írók

(A fotó forrása: Gillman & Co/Roger Viollet Collection/Getty Images)

 

Oscar Wilde magánélete sokáig rendezett volt, neve ismert lett, a legjelentősebb körökben forgott, és a tehetségét is elismerték. Ám legnagyobb sikerei csúcsán mégis elérte őt a végzete. 1891-ben egy fiatal író megkereste őt azzal a kéréssel, hogy nézze át a verseit, és mondja el neki, van-e tehetsége az íráshoz. Ez az ifjú Lord Alfred Douglas („Bosie”) volt, akivel e hivatalosnak induló kapcsolatuk egyre mélyebb, barátibb viszonnyá változott. Több időt töltött Wilde a fiatal lord társaságában, mint saját családjával, ami a házasságának sem tett jót, sok volt a konfliktusa feleségével. 1891 termékeny év volt Wilde számára, kötetei sorra jelentek meg. Az érdem részben a fiatal Douglasé volt, hiszen ő ihlette meg, bűvölte el Wilde-ot. Kettejük „abnormális” viszonya az ifjú lord apjának, Queensberry márkinak egyáltalán nem tetszett, és felelősségre vonta Wilde-ot, aki azonban meggondolatlanul rágalmazási pert indított a márki ellen. Ez nagy hiba volt, mert így saját magát állította vádlói elé. Wilde abban is hibát követett el, hogy az ellene felhozott vádakat nem tagadta, egyszerűen abszurdnak tartotta. A bíróság bűnösnek találta Wilde-ot és fajtalankodás és illetlenség miatt két év fegyházra, valamint kényszermunkára ítélték.

Börtönévei egy részét a Reading Gaolban töltötte, amely a keresztény bűnbánat elmélete szerint működött. A foglyoknak nem volt szabad beszélniük, hallgatniuk kellett, és mérlegelniük kellett bűneiket, miközben kemény munkát végeztek. Két könyv volt, amit olvashattak, a Biblia és A zarándokok haladása. Az írás is tilos volt, kivéve leveleket lehetett, így Oscar gyakran írt szeretőjének, Sir Alfred Douglasnak.

Egy különösen hosszú levele később meg is jelent 1905-ben De Profundis címmel, amelyben a vergődő lélek őszinte vallomása fogalmazódik meg, s mellyel sikerült megszereznie az európai közönség rokonszenvét és együttérzését. Amikor szabadult, megírta A readingi fegyház balladája (The Ballad of Reading Gaol) című költeményt, amelyet a börtönének kemény körülményei és Charles Thomas Wooldridge rabtársa kivégzése ihletett. Ez lett az utolsó megjelent munkája.

 

A börtön, ahol raboskodott, ma művészeti galéria  

 

Oscar Wilde egykori cellája, a Reading Gaol börtönben, C. 3. 3. volt Wilde rabzárkájának száma

(A fotó forrása: Andrew Matthews/PA Images/Getty Images)

 

A London központjától 40 mérföldre található HM Prison Reading 2013-ig működött. Három évig tartó zárva tartása után 2016-ban újranyitották, hogy otthont adjon egy művészeti kiállításnak, amely a bebörtönzés és az elszigeteltség témájával foglalkozó alkotásokat mutat be.

 

Szellemes a végsőkig

Párizs, Franciaország: Oscar Wilde ír költő, komédia- és drámaíró meghalt a párizsi Hotel d'Alsace-ban, 1900. november 30-án. A képen a szálloda kívülről látható

(Fotó forrása: Bettmann)

 

Egy szellemességéről híres férfinek utolsó szavai is mulatságosak voltak, ez várható is volt. Állítólag Wilde fülfertőzése, amelyet még a börtönben kapott, rendkívül súlyossá vált, és bár javasolták neki a műtétet, de őt nem a fájdalom, hanem az ízléstelen tapéta bosszantotta inkább. Így nyilatkozott nem sokkal halála előtt: „A tapétám és én életre szóló párbajt vívunk. Egyikünknek mennie kell."  Ő lett az, aki ment, 1900-ban egy párizsi szállodában halt meg, 46 évesen.

Egyes források azt állítják, hogy az író utolsó szavai ezek voltak: „Még azt sem engedhetem meg magamnak, hogy meghaljak."  A megrendítő szavak azt tükrözik, hogy miután kiszabadult a börtönből, Anglia nem kért belőle, így Oscar Wilde Franciaországba költözött, és ott kénytelen volt szegénységben élni. Mivel nincs hivatalos feljegyzés, soha nem fogjuk tudni biztosan.

 

Rúzs rongálta meg a sírját 

 

Pere Lachaise temető, Párizs, Franciaország – Rúzsfoltok Oscar Wilde író sírján

(Fotó forrása: Francois LE DIASCORN/Gamma-Rapho/Getty Images)

 

Amikor Wilde meghalt, semmi pénze nem volt, még az orvosnak is tartozott a kezelésért. Barátai csak egy egyszerű temetést engedhettek meg maguknak a Párizs melletti Cimetière de Bagneux-ban. A következő években azonban barátainak sikerült elegendő pénzt összegyűjteniük ahhoz, hogy megvásárolják a sírhelyet örök időkre a Père Lachaise temetőben. Jacob Epstein készített szobrot, amit 1914-ben avattak fel.

Az 1990-es években divatba jött az, hogy Wilde sírjának látogatói tiszteletük jeléül megcsókolták a követ, gyakran rúzsnyomot hagyva maguk után. Az emberek személyes üzeneteket is hagytak a kövön. A rúzsfoltok miatt állandóan tisztítani kellett a követ, és ennek eredménye az lett, hogy teljesen megrongálódott. 2011-ben a francia és az ír kormány úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy üvegfalat állíttatott Wilde sírja körül, így védve az író végső nyughelyét a további károsodásoktól.

 

Eliott Page tiszteletét fejezte ki a 2021-es Met Gálán     

 

Elliot Page kanadai színész a 2021-es Met Gálára érkezik a Metropolitan Művészeti Múzeumba, 2021. szeptember 13-án New Yorkban

(A fotó forrása: ANGELA WEISS/AFP/Getty Images)

 

Elliot Page kanadai színész a 2021-es Met Gálán jelent meg, egy élénkzöld rózsát viselve az öltönyén. Ez volt Page első vörös szőnyeges megjelenése azóta, hogy 2020 decemberében transzneműként jelent meg a nyilvánosság előtt. Wilde élete során a zöld szegfű a homoszexuális férfiak szimbólumává vált, miután megkérte barátait és rajongóit, hogy viseljék ezt a Lady Windermere legyezője (Lady Windermere's Fan) című 1892-es darabjának nyitóestjén. Azóta pedig ez a homoszexuális férfiak emblémája maradt.

 

Könyvekről és írókról is olvashatsz, ha ellátogatsz 1001 Könyv magazinunkra is!

 

Forrás:

thevintagenews.com

wikipedia.org

Felső kép: Oscar Fingal O'Flahertie Wills Wilde ír regényíró, drámaíró, szabadkőműves, bölcs

(A fotó forrása: Napoleon Sarony/Universal History Archive/Getty Images)

Tetszett a cikk?

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »