Kategória:
Nagyvilág, Itthon történt

ÜDVÖZLET TOLNA VÁRMEGYÉBŐL!

Különleges képeslapok mint várostörténeti források a 20. század elejéről

V. Kápolnás Mária

A fotográfia 1839-ben kezdődött történetében először a műtermi felvételek, a portrék domináltak, a természeti, táji, városképi pillanatok és az események megörökítését a technikai fejlődés tette lehetővé. Tolna megyében a legkorábbi ismert szabadtéri felvételeket 1872-ben Adler Lajos fényképész készítette a bátaszék-dombóvári vasút mőcsényi felüljárójának építéséről. 1892-ben Bonyhád központját Szigeti István örökítette meg, 1898-ban Tolna főteréről és a szekszárdi garay szobor avatásáról Weltmann Ignác adott ki képeslapokat.

A magyar képes levelezőlap-kiadás kezdete az 1896-os millenniumi ünnepségekhez kapcsolódik. az első sorozatot a magyar posta adta ki az ezredéves kiállításról, Budapest és más nagyvárosok nevezetességeiről, népi életképekből, de magánkiadók is jelentettek meg lapokat a nevezetes eseményről. A színezett litográfiákon több kis metszett kép és az üdvözlő sorok is helyet kaptak, a hátoldalra a címzést írták. a fényképes lapok csaknem egyidősek a litográfiákkal. (1. kép)

1. kép Dr. Boda Aladárnénak írt üdvözlet 1904-ből

2. kép 1899. október 31-én a Tekintetes Forgalmi Tisztikarhoz

címzett üzenet akár némi félreértésre is okot adhatna

A képeslapok páratlan népszerűségét, gyors elterjedését több körülménynek köszönhetjük: a dualizmus kori gazdasági fejlődésnek, a modernizálódó, városiasodó társadalomnak, a kialakuló üdülés, nyaralás szokásának és nem utolsó sorban a fotó- és nyomdatechnika folyamatos fejlődésének.

A képeslap közérthető és olcsó, az ismerősöknek, rokonoknak küldött üdvözlet mutatta, mikor, hol, merre járt a család, vagy egyik tagja. lehetőséget teremtett praktikus, rövid levelezésre, fontos hírek továbbítására, szerelmes évődésre.

A korai képeslapokat helyi nyomdák, könyvkereskedések adták ki és forgalmazták. ritkán ismerjük a fotográfus nevét, s elvétve tüntetik fel azt is, hol készítették a sokszorosítást. gyakran ugyanazt a fényképet többször kinyomtatták (más színű a papír, a felirat is máshová kerül, néha még a kiadó sem ugyanaz). eleinte a lapok mérete is változó, akár 2-3 kép egymás mellé illesztéséből jön létre a képeslap. 1904-ben osztják meg a hátoldalt címzésre és szövegírási felületre, utána már nem a képre írják az üdvözlő sorokat. ez a tény nagyon sokat segít a kép készítési idejének meghatározásában, hiszen a feladáskori bélyegző csak egy támpont - biztos, hogy nem utána készült a lap - de a sokszorosítás miatt sokszor évekig, évtizedekig árulták ugyanazokat a lapokat, sőt az is lehet, hogy valaki többet vásárolt belőle és később küldte el. (2. kép)

A képeslap megjelenése máig tartó gyűjtőszenvedélyt indított el, ami a történeti, helytörténeti kutatás szempontjából nagyon fontos, hiszen a sokszorosított képek és a rajtuk található információk rendkívül sok kutatási eredmény megerősítésére, újak felfedezésére, tévedések kijavítására adnak lehetőséget. ugyanakkor élnünk kell a forráskritika eszközével, hiszen számos olyan faluképpel találkozunk, ami már rég a múlté, törjük a fejünket, hol is állt egyik vagy másik épület - főleg, ha a negatívot fordítva hívták elő, vagy református templom helyett katolikust írtak, vagy más település nevét nyomtatták rá, mint amit ábrázolt - és még sorolhatnánk a hibákat.

3. kép Fontos üzenet Bonyhádról

A kinyomtatott, sokszorosított képes üdvözlőlapok az adott város, település utcáiról, tereiről, régi és új épületeiről, utakról, az emberekről, viseletről árulkodnak, fontos társadalmi, politikai eseményekről, gazdasági, kereskedelmi tevékenységről, üzletekről, üzemekről, gyárakról, tájképi környezetről tudósítanak. (3. kép)

Az, hogy ki, mikor, kinek és miért küldte a lapot, számos társadalomtörténeti kutatás kiegészítő forrása lehet. a képeslapok szemléletesen megmutatják, hogy a kor embere és a kiadó mit tartott fontosnak, mely épületet, utcarészletet ítélte megörökítésre érdemesnek. elsősorban közösségük múltbéli teljesítményére és saját koruk eredményeire voltak büszkék, ezért nagyon gyakran ábrázolták a templomokat, iskolákat, az új középületeket és a központi tereket, de nem ritkák az egész települést átfogó tájképi felvételek sem. Mindig rendezett az utcakép, soha nem mutatják a csúnya oldalt, ezért előfordult, hogy retusálták, ami nem szép.

A magyarországi közgyűjtemények a képeslapokat is fontos történeti forrásként kezelik, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum archív fotógyűjteménye több száz Tolna megyei lapot őriz, de nagyon fontosak a magángyűjtemények is. az elmúlt évtizedben számos települést képeslapjain keresztül bemutató könyv jelent már meg, felidézve a 20. század első felének világát.

Vitéz Attila magángyűjteményére alapozott „Üdvözlet Szegzárdról" című kötet 2004-ben jelent meg, hogy megmutassa az elfelejtett, vagy ma már kevéssé ismert városképet, de nem vállalkozhattunk a város félszázados történetének megírására, sem a településről megjelent közel négyszáz képeslap bemutatására. Három idősíkban érzékeltettük a városkép változásait, a képeslapok technikai fejlődését és a kiadók tevékenységét. (4. kép)

Az első képeslap megjelenése és a városi rang visszaszerzése közti időszakban (1898-1905) Szekszárd önmagához képest látványos változásokon ment keresztül, a központ városias jellegűvé vált, számos közintézmény, iskola, pénzintézet épült, elkezdődött az utcák kövezése, kigyulladt a villany az utcákon és tereken. ennek ellenére Szekszárd megőrizte bájos, vidéki bortermelő kisváros jellegét. a város nevét 1903 szeptemberében belügyminiszteri rendelettel Szegzárdról Szekszárdra változtatták.

4. kép a legrégebbi ismert szekszárdi képeslapot Babits Mihálynak küldte húga, angyalka

1905-1920 között tovább folytatódott a városközpont átalakulása, új épületek jelentek meg új funkcióval, így egyre több témája akadt a képeslapoknak. Kedvelt volt a Kaszinó Bazár, a selyemgyár, a Széchenyi utca házai - amit már csak képekről ismerünk -, a pénzügyi palota, és a garay tér új épületei (5-6. kép)

Az első világháború után a mezőgazdaságból,- ezen belül is főként bortermelésből - és a közigazgatási feladatok ellátásából élő kisvárosnak hihetetlen nehézségekkel kellett megküzdenie. Mégis az 1920-30-as években az ambiciózus városvezetésnek köszönhetően Szekszárd valódi városi fejlődésen ment keresztül. Folytatódott az utcák, járdák kövezése, aszfaltozása, kiépült a vízvezeték, a város belső területeit csatornázták. Újabb közintézmények jelentek meg impozáns épületeikkel, székházat épített az iparos-egylet, az oTi, vitézi székház készült, városi szeretetház és egészségház, megnyílt a strandfürdő és a városi sportpálya. legnagyobb beruházás a kórház hatalmas új épületeinek emelése és a helyőrségi laktanya létrehozása volt. Megújult a katolikus, református templom, a Kálvárián a fakereszteket kicserélték, az evangélikusok templomot építettek. a külvárosi részekre azonban továbbra is kevesebb figyelem jutott. Szekszárd sokat változott az első képeslap megjelenését követő fél évszázad alatt: a városközpont kitágult, a lakóházak a dombok és a főút tengelyén egyre szaporodtak, a poros falu városias képet öltött, de nem vált nagyvárossá, hiszen az iparosítás továbbra is elkerülte, s ezzel megőrizte kisvárosi jellegét annak előnyeivel és hátrányaival együtt. (7. kép)

5. kép Kaszinó Bazár 1905-1970

6. kép országos Selyemtenyésztési Felügyelőség (1880)

és a Petekeltető és górcsövező állomás épülete (1903)

7. kép épült 1924-1928 között

8. kép A Bátaszéki vasútállomás 1872-ben épült

9. ábra A legnagyobb vasútállomás, csomópont Tolna megyében

Az „Üdvözlet Szegzárdról" nagy sikere a munka folytatására ösztönzött bennünket. az „Üdvözlet Tolna vármegyéből" c. kötetek - I. rész a-K-ig 2007-ben, II. rész l-z-ig 2010-ben jelent meg - már az egész megye megismertetésére vállalkoznak, ami az egyes településekre fókuszáló kiadványok után igazán úttörő kezdeményezésnek bizonyult. a rövid történelmi bevezetők és a könyv végén található táblázatok adnak útba igazítást arról, hol is helyezkedik el az adott község, melyek a legfontosabb jellemzői, mekkora a területe, lakossága, milyen nemzetiségű és vallású emberek lakták. arra törekedtünk, hogy a képen látható épületekről, utcákról, a képeslapon elmondott üzenetekről, a kulisszák mögött lévő a fontos eseményekről, az emberekről minél többet megtudjunk és elmondhassunk. azt reméltük, a megírt történetek segítenek megérteni, és kicsit megismertetni a korszakot és az akkori emberek világának azt az oldalát, amiről a képek mesélnek.

A huszadik század első felében Tolna megyében csak egy város volt, Szekszárd, a többi a közigazgatási besorolás szerint nagyközség, község, kisközség, puszta vagy eszmei község. (8. kép)

Az első kötetben legnagyobb hangsúllyal három nagyobb, ma már város - Bonyhád, Dombóvár és Dunaföldvár - szerepel. Mindegyiket földrajzi helyzete, kedvező közlekedési lehetőségei, az így kialakuló gazdasági és kereskedelmi potenciálja, majd igazgatási, oktatási funkciója segítette a fejlődésben. Vannak olyan települések is, amelyek a 20. században, vagy már előtte veszítettek előnyt adó pozíciójukból, pl. Báta és Kölesd. az egykori járási székhelyeket, kistérségi központokat és néha az egészen kis falvak világát nagyon jól megismerhetjük, mert megragadóan szép képeslapok jelentek meg egykor róluk, így Bátaszékről, gyönkről, Hőgyészről vagy Bölcskéről.

Például a bonyhádi Takarékpénztárat ábrázoló képeslapot Molnár Bözsi 1905-ben eötvös Károlynénak küldte Dunaszentgyörgyre, és az ő kastélyát is egy képeslapon találjuk; Szilassy aladárné kúriája egy gyönki képeslapon, nyaralója pedig a szentgyörgyin van. izgalmas felfedezni, hogy a fényképész saját műtermét bemutató képeslapon kéri, hogy dobolják ki, mikor megy felvételeket készíteni abba a másik faluba, kideríteni, mi köze van vajon aparnak Clairvaux-hoz? Hol állhatott az az épület, amire már senki sem emlékszik? Melyik templom tornya látszik a dunaföldvári lapokon? a régi lapokon falvakkal, elnevezésekkel találkozunk, amiről sokan tán nem is hallottak. Merre, hol volt például Belacz, Belfürged (Dőrypatlan), görbő, gindlicsalád vagy Majsa? Mi az, hogy eszmei község, és miért hozták őket létre? ilyen és ehhez hasonló számtalan apróság idézi fel nekünk azt a világot, amikor a képeslapok születtek, valaki megvásárolta, s mert mondanivalója volt - vagy csak úgy - elküldte egy ismerősének. Sőt, nem egyet csak azért adtak postára, hogy ne hiányozzon a kedves ismerős kollekciójából. (9. kép)

10. kép a vendéglő 1880-1930 között várta a szórakozni vágyókat és az éhezőket, szomjazókat

A második kötetben a legnagyobb hangsúlyt Paks kapta, de tág teret biztosítottunk a nagyobb, fejlett helyeknek - Tamási, Simontornya és Tolna -, figyelmet fordítottunk az egykor jeles kereskedelmet, élénk gazdasági tevékenységet folytató településekre, mint pl. Pincehely, Tevel. Sőt, ma már egészen kis falvak kaptak nagyobb terjedelmet, mert jelentőségükhöz mérten sok, igazán szép képeslap jelent meg egykor róluk, többek között lengyelről, nagymányokról, Tengelicről és ozoráról. (10-11. kép)

Nemcsak a falvak nevei változtak meg, de nehezen azonosítható egy-egy épület, vagy maga a falukép, ha a negatívot fordítva hívták elő, mint például az egyik paksi lapnál, vagy református templom helyett katolikust írtak, mint nagydorog egyik képeslapjára. azon is gondolkodhatunk, mi az a Florianter - míg rá nem jövünk, hogy az a Flórián tér Tevelen. gondolkodhatunk azon, vajon Récsei Pálnak milyen optikája volt, hogy Bátán a szigetből egyetlen fotón tudta megörökíteni a református templomot, a kálváriát és a Szent Mihály templomot - míg rá nem jövünk, hogy két képet illesztett össze. (11. kép)

A nagyon sok, érdekesebbnél-érdekesebb és mindig új kérdést felvető-megválaszoló képeslap mellett néhány igazán különleges is létezik. az egyik több közgyűjteményben is előfordul, sőt könyv címlapján is megjelent már.1 a lapok Bali Mihály állami ítéletvégrehajtót ábrázolják, aki igen híres ember volt a saját korában, és szülőfaluja büszke is volt neves fiára: a helyi Hangyaszövetkezet adott ki róla képeslapot. az 1878-tól hatályos büntető törvénykönyv két esetben rótt ki halálbüntetést (az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésre és a király elleni merényletre), végrehajtására állami ítéletvégrehajtót alkalmaztak, magas illetménnyel. Ezt a funkciót 1894-től Bali Mihály töltötte be, évi 400 forint fizetést és 60 forint lakáspénzt, akasztásonként külön díjazást kapott, sőt két pribéket is alkalmazhatott, ami nagyon magas jövedelemnek számított.2 Személyéhez számos anekdota, vicc, első világháborús humoros írás kötődik, pl. „úgy érezzük magunkat, mint a jókedvű Regula Ede érezte azon a bálon, amelyet a kedves Báli Mihály rendezett a tiszteletére"3 Ady endre is foglalkozott személyével.4

11. kép Kereskedés, kávéház a Széchényi uradalom központjában

12. kép a felvétel 1903-ban készült, a fotós 1902-ben magyarosította nevét rovácserkről récseire

Egyik leghíresebb „ügyfele" Regula Ede, aki egy miskolci zsidó kocsmáros alkalmazottja volt, és egy szombat éjszaka kiirtotta az egész családot, majd miután „Fölakasztották, aztán a nép elkezdte sajnálni, szegény Regula Ede, a zsidók miatt kellett olyan fiatalon meghalnia? Az egyik újság családi képet is közölt a kedves, kedélyes állami ítéletvégrehajtóról, aki szabadidejében földműveléssel foglalkozott.6 a Miskolcon Grünwald Mihály által kiadott képeslap azonban mégiscsak igen morbid: egyik oldalán a gyilkos, halálraítélt és kivégzett regula ede, másik oldalon a hóhér, Bali Mihály, kettőjük között pedig a szépen megrajzolt akasztófa, fölötte a felirat: „Üdvözlet Miskolcról". Hogy hányan vásárolták meg és adták postára ezt a rossz viccnek szánt lapot, nem tudjuk, de érdekes vizsgálat tárgyát képezhetné.

A képeslapok egyfelől a rajtuk lévő régi épületekkel felidéznek egy - már kiadásuk idején is - múlóban lévő világot, másfelől az akkori új épületek megörökítésével, faluközpontjaikkal, boltjaikkal, üzleteikkel pedig egy másik, hozzánk közelebb álló időszakot.