A filozófusról elnevezett keksz

Maga a vajas keksz az Angliát megjárt hannoveri Hermann Bahlsenhez (1859–1919) kötődik, aki 1889-ben átvett egy angol süteményekre szakosodott gyárat a szülővárosában. 1891-ben a Hannoversche Cakesfabrik H. Bahlsen piacra dobott egy újfajta, a szélén 52 fogacskás vajas kekszet, és a város híres lakójáról, Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) polihisztor filozófusról elnevezett, mindig ropogós cake aranyérmet kapott az 1893-ban chicagói világkiállításon. Mivel a német vásárlók számára nehézséget okozott az angol terméknév kiejtése, Bahlsen 1911-ben megalkotta a Keks szót, amely 1915 óta „száraz, sokáig eltartható aprósütemény” jelentéssel szerepel a Duden értelmező szótárban.

Az 1920-as években a gyár egy csokoládés süteményrecepttel népszerűsítette a Leibniz kekszet. Vélhetően ehhez nyúltak vissza a háziasszonyok a 2. világháborút követő szűkös években, miután újraindult a kekszgyártás, az amerikaiak pedig nagy mennyiségben szállítottak kakaóport az országba. A kevés hozzávaló mellett fontos szempont volt, hogy a keksztortát frizsider híján a pincében is le lehetett hűteni. S hogy mi köze van a pincesütinek a hideg kutya (németül kalter Hund) elnevezéshez? Erre több magyarázat is kínálkozik. Egyrészt: a keksz rétegezéséhez használt vekniforma emlékeztet a csillére (Grubenhunt), talán félrehallotta valaki. Másrészt: egy egészséges kutya orra is hideg, akárcsak a szóban forgó sütemény.

mindmegette.hu