Paraszti munkák és a hozzájuk kapcsolódó szokások.

A szántóföldi növények többségét magjáért termesztik. Ezeket a növényeket akkor kell betakarítani, amikor a szemtermés beérett. Ennek ideje szeptember, október.
A kukorica az egyik legfontosabb takarmánynövény; felhasználása, hasznosíthatósága igen sokoldalú, szemtermése fontos abraktakarmány, de a teljes kukoricanövény is értékes takarmány, melyet többféleképpen (zölden, silózva, stb.) hasznosítanak, emberek általi fogyasztása is kedvelt. A kukoricatöréshez a kocsik oldalát deszkákkal megmagasították, abba dobálták, vagy vödrökből szórták a kézi erővel letört csöveket.

Hazaszállították, és rendszerint még aznap éjfélbe nyúlóan megfosztották. Kukorica fosztáskor a csőről letépték a csuhét, amit később kosárfonásra, szőlőkötésre használtak. A férfiak a lefosztott kukoricát vagy a padlásra, vagy a góréba hordták. A résztvevőknek, pálinkát, bort és ételt kínáltak. Galgagyörkön, ételként - írja Bátyiné Nyemecz Júlia szakdolgozatában. - „Ilyenkor mindig mákos kukorica, lekváros vagy túrós bukta, meleg bor és pálinka volt a konyhai asztalon. Volt még szilva és kóstoló a korábban érő szőlőkből." Maga e tevékenység igen jó hangulatban zajlott.

A fiatalok meséltek, énekeltek, vagy éppen évelődtek egymással, néhányan udvaroltak. Ha üszkös, fekete kukoricát találtak, nevetések, sikongatások, tiltakozások közepette összekormozták egymást, ha piros szeműt talált a lány, akkor azt mondták, hogy a következő évben férjhez megy.