FAKÉPNÉL HAGY!


 

Faképnél hagy!


Ha búcsú nélkül vagy hirtelen hagyunk ott valakit, akkor faképnél hagyjuk.

A kapufélfákat sokáig szoborszerűre faragták, amiket eredetileg kapubálványoknak, faképeknek neveztek, és a ház lakóit óvták.

Olyan kapufélfák is léteztek, amelyekbe annak a családtagnak a képét faragták, aki meghalt, és a faragott fába a haláltól számított 1 évig még visszajárhatott a halott lelke.

A szólás eredete a kapufélfához, vagyis a faképhez kötődik: régen, ha valaki hosszabb időre hagyta el az otthonát, végigsimította a kapufélfát, ami az elválás és a találkozás helye is egyben.

A kapufélfa volt azon elválások pontja is, amikor a házigazda kikísérte a vendégeket, ahol szokás volt még egy kicsit elidőzni és pletykálkodni. De ha a sietős vendég terefere nélkül távozott, akkor a házigazdát szó szerint a faképnél hagyta.

A szerelmesek találkozóhelye is gyakran a kapufélfa volt, viszont ha a fiú vagy a lány megunta a párját, nem ment a találkára, így a másik hiába várt kedvesére a faképnél.

Tetszett a cikk?

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »