A Fánk születése


Idén elég sokáig elhúzódik a farsangi időszak, így egészen január 6-ától (Vízkereszt) március 2-áig (Hamvazószerda) tart a szezonja a farsangnak és a fánk készítésének.

 

Vízkereszttől hamvazószerdáig

A vízkereszt, amit úgy is szoktak hívni, hogy háromkirályok napja valójában a keresztények egyik legjelentősebb és legősibb ünnepe, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe. A napkeleti bölcsek, vagy más néven háromkirályok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár ezen a napon látogatták meg a gyermek Jézust, akit a Jordánban szintén e napon kereszteltek meg, de Jézus első csodája is vízkereszt napján esett meg: a vizet borrá változtatta a Kánai menyegzőn. Vízkereszt napján szokás leszedni a karácsonykor feldíszített fát, és e napon kezdetét veszi a farsangi időszak, amely egészen hamvazószerdáig, vagyis idén március 2-áig tart.

Hamvazószerda hagyományosan böjti nap, amely a húsvéti ünnepkör része és innen indul a 40 napos nagyböjti időszak is. Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” vagy: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak.”  II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt.

 

A fánk története

Mint a szokássá vált ételeknek, édességeknek általában, a fánknak is megvan a saját története, bár arról, hogy a sok közül melyik igaz, megoszlanak a vélemények. Az viszont egészen biztos, hogy a fánk története hosszú időre nyúlik vissza, ugyanis már az ókori rómaiak és görögök is csemegéztek hasonló édességet. Annak hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel, vagy halszósszal kenegették meg.

A középkorban az arab szakácsok sütöttek a mai fánkhoz hasonló élesztős tésztát olajban, de még ekkor sem készült cukorral, bár ők valami édes szirupba forgatták bele a kisült tésztát.

 

 

 

Európában a fánk a XV. századtól lett ismert és népszerű, de kezdetben nem lekvárral, hanem húsos töltelékkel, vagy gombával készült. Később lettek népszerűbbek az édes összetevőkkel gazdagított fánk-fajták. A fánktészta az eredeti recept szerint megegyezett a kalácstésztával, amit a hollandok aszalt gyümölcsökkel tökéletesítettek, és így sütötték ki. Egyébként Amerikába is a holland telepesek vitték be, akkor még nem volt lyukas a tészta. Viszont 1847. június 22-én egy amerikai hajó hatalmas viharba került, és a kormánykerék egy küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később ezzel a hibával sütöttek ki. Azóta készítik és fogyasztják lyukas állapotában a fánkot.

 

Legendák                         

Több további monda is napvilágot látott a fánk kialakulásával, elterjedésével kapcsolatban.

Az egyik legenda szerint Mária Antónia (Marie Antoinette), a francia királyné, XVI. Lajos francia király felesége terjesztette el a fánkot. A királyné egyszer egy farsangi álarcosbálon vett részt, és kedve támadt egy sétára. Így elszökött a bálról és elindult a városban. Az úton azonban megéhezett, de szerencséjére épp egy mézeskalács mester utcai standja előtt haladt el, így hát vásárolt tőle egy fánkot. Ez az édesség annyira ízlett a királynénak, hogy egy egész kosárral vitt haza belőle, a fánksütő mestert pedig a palotába hívta, hogy ossza meg a királyi cukrásszal a receptet. A királyi cukrász alakított valamennyit a recepten, majd rendszeresen elkészítette a mindenki körében nagy sikert arató fánkot, amely a farsangi mulatságok legkedveltebb édessége lett.

 

 

Marie Antoinette

 

Az osztrákoknál más történet látott napvilágot, amely egy pék semmirekellő feleségéhez fűződik. A pék, Krapfen rövid ideig élt csak, így ez nagy szomorúságot jelentett mindenkinek, hiszen osztrák földön mindenki hozzá járt friss pékáruért. Özvegye, Cecília vette át a pékség vezetését, aki addig kényelmes, és tétlen életet élt otthon. Noha az egykor mihaszna asszony gyorsan beletanult a pékmesterségbe, mégis előfordultak hibák: egy nap, épp farsang idején a kenyér nem sült ki időben. A vásárlók mérgesek és türelmetlenek voltak, szidták a péknét, aki rendkívül dühös lett. Végül az asszony felkapta az első dolgot, ami a keze ügyébe került, hogy hozzávágja az egyik vendéghez. Ez egy darab nyers kenyértészta volt. De a tészta szerencsére nem ért célba, a vendég feje helyett a már forró olajba zuhant, és ott hamar kisült. Így készült el az első fánk. A véletlenül kisült tészta a pékség legnépszerűbb terméke lett. A bécsiek Cecília Krapfent tartják a fánk feltalálójának. Egy másik változat szerint a pék, Krapfen nem halt meg, hanem ő maga dühítette fel asszonyát, és a nő az ő fejéhez akarta a tésztát vágni. Hogy a történet melyik formája igaz, arról megoszlanak a vélemények.

 

Magyarországon a XIX. század környéke óta ismert a fánk és fogyasztása a farsanghoz kötődik: a farsangi fánk népszerű böjt előtti csemege, ekkor a keresztény hagyományok szerint érdemes minél több fánkot enni a falánk élvezetek megvonása előtt. A fánknak mágikus erőt tulajdonítottak, fogyasztásától a következő év bőségét remélték. A népi hiedelmek szerint a fánk a párkeresés egyik szimbóluma is: a lányok egy-egy fánk ajándékba adásával jelezték a fiúknak szimpátiájukat.

 

Farsangi Fánk receptje

Ahány ház, annyi szokás és annyiféle elkészítési módja van a Farsangi fánknak. A legtöbb helyen hólyagosra dagasztják a tésztát, én most nem egy ilyen receptet fogok megosztani. Édesanyám ugyanis sűrű nokedlitészta-szerű masszát készített és dagasztás helyett fakanállal keverte össze a tésztát. Sajnos, az a recept nincs nálam, így nem tudom leírni, de helyette hoztam egy másikat. Ez a fánk elkészítési mód 1931-ből ismert és ennél szintén a kevert módszert alkalmazták.

Nálam a kelt tészták elkészítése mindig úgy kezdődik, hogy alaposan befűtök a konyhában, általában a sütőt szoktam ehhez bekapcsolni, mivel a kelt tésztáknak különösen fontos a nagyon meleg helyiség. Minden hozzávalót már érdemes egy-két nappal hamarabb elővenni – a tej és az élesztő kivételével –, mert szobahőmérsékletűnek kell lenni és egy kamrában tárolt liszt az elég hideg. Amikor ezzel megvagyunk, akkor neki is kezdhetünk a fánk elkészítésének.




Hozzávalók:

50 dkg finomliszt

3 dl tej

1 evőkanál cukor, kb. 5 dkg

csipet só

8 dkg olvasztott teavaj

2 és fél dkg friss élesztő, vagy 1 zacskó élesztő

olaj a sütéshez

porcukor és sárgabaracklekvár a tálaláshoz

 

 

Elkészítés:

50 dkg liszthez körülbelül 3 dl tejre van szükség, és 2 és fél dkg friss élesztőre.  (Én tojást nem használok kelt tésztákhoz). Zacskós élesztőt is lehet használni, azzal is megkel a tészta.

Egy bögrében langyosíts meg 1 dl tejet, de vigyázz arra, hogy ne legyen meleg. Keverj bele egy kevés cukrot, kb. 2 dkg (1 kávéskanál), majd morzsold bele az élesztőt (2,5 dkg), vagy ha zacskósat használsz, akkor azt öntsd bele. Kb. 10-15 perc alatt felfut. FONTOS!!! Az élesztő NEM fut fel, ha nem teszel bele cukrot, tehát ha te esetleg nem használsz kristálycukrot, akkor valami más édesítőt mindenképpen tegyél a tejbe, én barnacukrot használok.

 

Az 50 dkg lisztet szitáljuk át, hogy a tészta még lágyabb legyen. Add hozzá az élesztős tejet, egy csipet sót, 8 dkg olvasztott vajat, a maradék cukrot, és a maradék, szintén meglangyosított tejet. Sót az édes tésztákba is kell tenni, mert úgy jobban kijön az édes íz.

 

A tésztát fakanállal alaposan felverjük, míg hólyagosodni nem kezd, és a kanálról leválik. Ekkor a tetejét megszórjuk liszttel, konyharuhával betakarjuk, hogy ne száradjon ki és langyos helyen legalább egy órát kelesztjük.

 

Ha a duplájára megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk másfél-2 cm vastagra, és szaggatjuk. Ha szükséges, adhatunk még hozzá kis lisztet. Nem fontos erre a célra gyártott szaggatóval szaggatni, egy üvegpohár is megteszi, vagy egy üres befőttesüveg. Ismét pihentetjük konyharuhával letakarva, 15 percig.

 

A pihentetés után forrósíts olajat, de a láng ne legyen túl nagy alatta, mert az sem jó, ha a fánk túl gyorsan sül meg, és belül nyers marad. Az olaj ne legyen túl sok, nem kell, hogy ellepje a fánkot. Amíg az olaj melegszik, addig a fánkok közepét nyomd be kicsit a mutatóujjaddal (ne lukaszd ki), ide kerül majd a lekvár. A benyomott felével tedd bele az olajba, (tehát az legyen alul), de egyszerre ne tegyél túl sokat, mert még kelni fognak süléskor. Ha szalagos fánkot szeretnél készíteni, akkor tegyél fedőt a lábosra, és az első oldalt így süsd meg. Utána vedd le a fedőt, és süsd meg a fánkok másik oldalát is, azt már fedő nélkül.

 

Ha a fánk mindkét oldala aranybarna, szedd ki, és csepegtesd le papírtörlőn, hogy ne maradjon túlságosan olajos.

Porcukorral szórjuk meg, sárgabaracklekvárt kínálunk mellé.

 

 

Forrás:

wikipedia

mindmegette.hu

Képek: wikipedia, pexels

Tetszett a cikk?

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »