A legtöbb ember hallotta a „szépségért szenvedni kell” kifejezést, de nemcsak a jelenben veszik néhányan szó szerint ezt a mondást. A történelem során a nők mindig is nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy szépnek tűnjenek, néha életüket veszélyeztették az ügy elérése érdekében. Ha nem hiszel nekem, nézd meg az egykori szépségtrendeket. 10 veszélyes történelmi divathóbort következik, amelyek bizonyítják, hogy a szépség elérése olykor fájdalommal jár.

A homokóra alak

A viktoriánus korszak – egyébként az egyik kedvenc témám – bővelkedett az őrültebbnél őrültebb ötletekben és talán semelyik korban nem sanyargatták annyit magukat a nők, mint ebben. Az egyik első dolog, ami eszembe jut a kor hölgyeiről, az a fűző. A ruhák alatt rejtve viselték, és így homokóra alakot értek el vele, gyakran olyan szorosra húzták őket, hogy nemcsak a szenvedés volt nagy a társadalmi összejöveteleken, hanem számos egészségügyi problémát is okozott.

Fotó: Wikimedia Commons

A nők sokszor elájultak, mivel képtelenek voltak rendesen lélegezni, és hajlamosabbak voltak a tuberkulózisra és a tüdőgyulladásra. Még ennél is rosszabb volt, hogy a fűző viselése a belső szervek elmozdulását is elősegítette, a bordák „S” alakú deformálódását és a gerinc állandó elferdülését eredményezte.

Szőke bombázó külső

Jean Harlow, 1930. (Fotó: Bettmann / Getty Images)

Mamár a platinaszőke frizura elérése rutin feladat, de nem volt ez mindig így. Annak idején mindenféle káros dolgot kevertek össze, mint például Clorox, ammónia, Lux pelyhek és peroxid keverékét, és ezt tették a nők fejére, hogy elérjék a kívánt eredményt. Az ammónia és a Clorox mixelése pedig káros gázokat idézett elő, amelyek veseelégtelenséghez vezettek. A fenti képen látható színésznő is veseelégtelenségben halt meg 26 évesen és bár nem bizonyították be száz százalékban, de feltételezték, hogy a hajra kent szer volt korai halálának oka.

Arc festése ólommal

Vannak, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy szépek legyenek, még akkor is, ha ezzel az életüket veszélyeztetik, vagy tönkreteszik a bőrüket. Annak érdekében, hogy sápadtnak és fehér bőrűnek tűnjenek, az ókori Rómában, Görögországban és a viktoriánus korban élő nők az arcukat sminkkel kevert fehér ólommal púderezték.

Margot Robbie I. Erzsébet királynőként, 2018. (Fotó: murraymomo / MovieStillsDB)

A hiedelem az volt, hogy a sápadt kinézet egyenlő a magas társadalmi helyzettel és a gazdagsággal; minél sápadtabb valaki, annál kevésbé tűnik úgy, mintha dolgozna. Az ókori Rómában a nők ólommal púderezték arcukat, míg a görögök ólomból készült arcmaszkot használtak. A viktoriánus nők drága, fehér ólommal és ecettel készült velencei festékkel világosították bőrüket.

Az ólomsmink számos probléma előidézője volt. Kimarta a bőrt, elváltozásokat, hegeket és foltokat okozott a bőrfelületen; az őszülő hajszálakat, a székrekedést és az altesti, hasi fájdalmat is az ólomnak tulajdonították. A hosszabb használata bénulást, agyi problémákat és szervi elégtelenséget eredményezett.

Ha már a sápadtságról beszélünk…

Nem a smink volt az egyetlen módja annak, hogy a nők sápadtnak tűnjenek. A középkorban gyakori volt, hogy a nők keresztülmentek úgynevezett véreztetésen, hogy elérjék a kívánt kísérteties megjelenést. „A Bevezetés a kozmetikai készítményekbe és technológiába” című könyv szerint ezt úgy sikerült elérni, hogy piócákat tettek a nők arcára, és hagyták, hogy azok szívják a vérüket.

Fotó: Wikimedia Commons CC BY 4.0

Tény, hogy gyakori volt a piócák használata orvosi kezelésként, no de a szépség területén is? Talán jobb, ha meghagyjuk a múltnak ezt a trendet.

A sugárzó nő

Amikor Marie és Pierre Curie 1898-ban felfedezték a rádiumot, a kozmetikai vállalatok szívesen felhasználták termékeikhez. A Radior és a Tho-Radia szépségmárkák különösen népszerűek voltak az 1920-as és 1930-as években.

Fotó: Apic / Getty Images

A smink mellett a rádium is utat talált magának a hétköznapi szépség területén. A második világháború idején Németországban értékesítettek először olyan fogkrémet, ami rádiumot tartalmazott. A Doramad névre keresztelt címke azt hirdette, hogy a radioaktív tulajdonságok növelik „a fogak és az íny védelmét”, és „finoman polírozzák a fogzománcot”, így fehérebb mosolyt eredményezve.

Bár a fehér fogak valóban szépek voltak, de a sugárzás okozta mérgezés és fertőzés felerősödött. Ezért a terméket hamar ki is vonták a forgalomból.

Fogyásra galandféreg

A mai egyszerű, hétköznapi átlagember nem vágyik arra, hogy az emésztőrendszerében galandféreg legyen még úgy sem, hogy korábban a parazitát hatékony fogyókúrás kezelésként hirdették. A viktoriánus Angliában a reklámok hirdették a galandférgek okozta előnyöket, és így megnőtt a kereslet a galandféregtojást tartalmazó tabletták eladása irányába.

A „tudomány” hátterében az állt, hogy a galandférgek lenyelik egy részét annak, amit a házigazdájuk evett, és ez lehetővé tette, hogy egy nő bármit megehessen anélkül, hogy hízna. A kívánt súly elérése után a galandférget szokatlan és meglehetősen veszélyes módszerekkel távolították el. Az egyik ember egy pohár tejet tartott a szájnyílás közelében, míg egy másik egy hengert helyezett el az emésztőrendszerben.

Fotó: Jim Griffin / Wikimedia Commons CC0 1.0

A történészek vitatják, hogy az emberek valóban galandféreg tablettákat fogyasztottak-e, vagy sem. Úgy gondolják, hogy a tabletták olyan kísérleti anyagok voltak, amelyek kétségbeesett egyének becsapására szolgáltak.

Mérgezett pupillák

Annak ellenére, hogy szép neve van, a Belladonna-t a bolygó egyik legmérgezőbb növényének tartják. Ez azonban nem akadályozta meg az embereket abban, hogy mindennapi szépségápolási anyagként használják.

Belladonna növény. (Fotó: Agnieszka Kwiecień, Nova / Wikimedia Commons CC BY-SA 4.0)

Mind a viktoriánus korban, mind az olasz reneszánsz idején divat volt a nagy, vizes szemű nő. E kívánatos megjelenés elérése érdekében a nők Belladonna cseppeket használtak a pupillák kitágítására. Jól is működött, hiszen valóban megkapták a kívánt eredményt, noha a rendszeres használat gyakran vaksághoz vezetett.

A dayer elvárt használata

A dayer hol kimegy a divatból, hol visszajön. A mai világban igazán szerencsések vagyunk, mert sokaknak már otthoni dayer-felszerelésük van, sőt a hullámos hajat anélkül is el lehet érni, hogy nagyon károsítanánk hajunkat. Az 1900-as évek elején a nőknek állandó hullámkészítő gépet kellett használniuk, amelyet Charles Nessler talált fel.

A dayer népszerűsége a szépségügyi kiadványoknak, magazinoknak volt köszönhető, amelyek a fürtöket népszerűsítették az egyenes haj helyett. A Harper's Bazaar 1922-es kiadásában megjelent hirdetésben ez állt: „A tudomány az egyenes hajat furcsának nyilvánította. Gondoljunk csak arra, hogy egy hullám mennyit javít a megjelenéseden. Csukd be a szemed, és képzeld el, hogy egy tündér ujjai szép, tartós fürtökké alakítják át unalmas hajszálaidat, olyan természetes megjelenésűvé, mintha velük születtél volna. ”

Fotó: Boyer / Getty Images

A folyamat egyáltalán nem olyan volt, mintha „tündérujjak” dolgoztak volna a hajszálaidon és végezték volna el tökéletesen és gyorsan a munkát. Valójában ez egy hat-tíz órás folyamat volt, amelynek során a fodrászok hajcsavaróba tekergették a hajadat, lúgos kémiai oldatot kentek rá, és elektromos eszközökkel melegítették fel az egyes részeket.

Ahogy el tudod képzelni, az eredmények nem voltak látványosak, mint ahogy a reklám ígérte. A nők többsége kopasz foltokkal, megpörkölt hajvégekkel és a fejükre olvadt műanyaggal távozott. Néha áramütést is kaptak a géptől, ami nagyon élvezhetetlenné tette az élményt.

Elpirulás

Egy másik népszerű smink-trükk az ókori Rómában jött divatba. Sápadtság helyett a vörös, elpiruló arc lett a divat. Ezt pedig vörös ólom és cinóber keverékével érték el. Bár mindkettő mérgező önmagában is, a cinóber még az ólomnál is veszélyesebb: remegést, demenciát, de akár halált is okozhat.

Egy római szépség, 1904. (Fotó: John William Godward / Wikimedia Commons)

További anyagok voltak, amit főzetekhez használtak, és ezzel is pirosíthatták a hölgyek az arcukat: vörös kréta, mák- és rózsaszirmok, ebnyelvfű, és krokodil ürülék. A pénzzel rendelkezők Belgiumból importált vörös okkert használtak, míg a szépségkeresők spórolási célból a boros üvegek alján található üledékre és a szederfa levére álltak rá.

Röntgen-szőrtelenítés

Egy másik példa arra, hogy mennyire nem voltak tisztában az emberek a sugárzás negatív hatásaival, ugyanis röntgen technológiát alkalmaztak a szőrtelenítésre. A kozmetikusok azonnal elkezdték használni ezt a szőrtelenítési eljárást, és néhány jelentkezőnek esetenként 20 órát is eltartott egy kezelés.

Fotó: CDC / Wikimedia Commons

A röntgen azért is vált rövid idő alatt népszerűvé, mert úgy gondolták, ez a legjobb módja a szőrtelenítésnek: nem okoz fájdalmat, mint a csipesz, vagy a viasz. Viszont a röntgenezés elég hamar megszűnt, mivel a fájdalomnál lényegesen nagyobb és rosszabb problémákat eredményezett ez a szőrtelenítő eljárás: megvastagodott a bőr, fekélyesedést, sorvadást és rákos megbetegedéseket okozott.

Forrás:

thevintagenews.com