Ki ne ismerné azt a kifejezést, hogy fogyasztói társadalom? Már a gyermek is tudja, hogy jelenleg ebben élünk. Ezt halljuk a médiában, ezt látjuk a sajtóban lépten és nyomon. De mit is jelent ez tulajdonképpen? Ha elromlik a mosógép nem baj, hiszen fantasztikus akció van éppen és a rossz gépet becserélik egy újra. Elromlott az autó? Nem baj, ne is vigye szervizbe, hiszen nem éri meg, ugyanis pont most kihagyhatatlan ajánlat keretében, olcsón, részletre lehet venni vadonatújat. A hülyének is megéri.

Sajnos ez a hozzáállás tűnik fel egyre gyakrabban a párkapcsolatokban is. Az emberek ma már nagyon ritkán terveznek egy egész életre. Vagy ha mégis, hamar feladják és lecserélik párjukat egy újra, pont, mint a mosógépet. De vajon jól van-e ez így? Mikor cselekszünk okosan, ha rögtön elválunk és meg sem próbálunk megjavítani egy eltörött házasságot, vagy ha mindenáron együtt maradunk?

Az igazság valószínűleg a kettő között van.

Fiatalon mindenki nagy reményekkel vág bele a nagy kalandba, amit úgy hívnak, hogy házasság. Szerencsés esetben fűti a szerelem és minden szépnek és jónak tűnik. Különben is az esküvő, a lakodalom, a nászút mind nagyszerű dolog, gyönyörű, felemelő. Úgy érezzük, hogy révbe értünk, most már minden így marad örökre. Igen ám, de a lagzi véget ér, a zenészek és a rokonok hazamennek, sőt még a nászútnak is vége szakad egyszer. Se baj, jön a másik nagyszerű időszak, amikor megérkezik az első baba és mindenki boldog ismét. Papa, mama, rokonok és ismerősök. Az első eufórikus napok hamar véget érnek és jönnek a szürke hétköznapok. Na, ekkor kezdődik a tudomány: hogyan maradjunk boldogok egy házasságban, amikor nem minden kerek és rózsaszín. Amikor bőg a gyerek, szalad a lakás, esetleg még anyagi gondok is adódnak. Egyre gyakoribbak a veszekedések és az egyik félnek végül elege lesz. Ekkor érkezik el egy kapcsolat arra a fordulópontra, hogy eldől: együtt maradnak-e vagy elválnak útjaik.

Melyik a jobb megoldás?

Mindig az adott helyzettől függ, nem szabad és nem is lehet általánosítani. Egy biztos, ne törődjünk vele, hogy fogyasztói társadalomban élünk és ne dobjunk kukába egy kapcsolatot azonnal. Valamiért összeházasodtunk, meg kell kaparni a szunnyadó tüzet, hogy van-e benne még parázs. Ha van, akkor küzdeni kell érte, dolgozni, fújni, pátyolgatni, hogy újra lángra lobbanjon. Lehet, hogy nem fog égig érni a lángja, de lehet mellette melegedni. Amennyiben kihunyt a tűz és sehogy sem lehet feléleszteni, akkor sem kell lábbal tiporni, egyszerűen félre kell állni és elengedni a másikat, hogy máshol még mindkét fél új tüzet gyújthasson. De soha senkinek sem szabad elfelejteni, hogy egykor mindketten ugyan annál a tűznél melegedtek és az együtt töltött évek emléke örökre megmarad, még akkor is, ha a szerelem elmúlt, vagy barátsággá szelídült. Egy korrekt válás nem teszi tönkre a lelket és lehetősége van mindkét félnek új életet kezdeni, egy új ember oldalán. A szerelem, a házasság nem korfüggő, bármikor, bárkire rátalálhat. Van, hogy kicsit tenni is kell érte, de megéri, hiszen az élet mégis csak párosan szép.