A Gladiátor egy olyan film, mely mindenképpen maradandó emléket hagy a nézőben. Számtalan pozitív, és tényleg nagyon kevés negatív kritikával lehet illetni az alkotást.

Ridley Scott rendező voltaképpen egy fiktív történetet akart átültetni az ókori Róma korába.

Röviden a történetről annyit, hogy Kr. u. 180-ban járunk,  Marcus Aurelius császár számtalan sikeres hadjárata után idős korára belefáradt a sok hódításba, és nem hisz már abban, hogy a császári egyeduralom egységben tudná tartani a majdhogynem egész Európát, Észak-Afrika jelentős részét, és Nyugat-Ázsia egy részét uralma alá hajtó Római Birodalomnak. Úgy gondolja, hogy a hatalmat vissza kell adni a római népnek. Ezen kijelentésével felveti a modern államokra jellemző demokrácia gondolatát. Ez a gondolat abból születhetett, hogy Rómában a császárság előtt köztársasági rendszer volt, ahol a Szenátus uralkodott, és a Szenátus tagjai a nép akaratát követték, legalábbis ezt vallották magukról.

Marcus Aurelius fia, Commodus azonban nem hisz ezen erkölcsös elgondolásban, egyfajta hedonizmus, és önimádat jellemzi, élvezetét leli a gladiátorjátékokban, de nagyon erősen meg akar felelni a trónra, valószínűleg az uralkodás iránti vágy hajtotta.

Marcus Aurelius azonban nem Commodusnak szánja a trónt, hanem szeretett hadvezérének, Maximusnak, akit a filmben Russell Crowe alakít. Russell Crowe mondhatni ezzel a filmmel lett világsztár, akárcsak Joaquin Phoenix Commodus szerepében, mindkettőjüket jelölték is az Oscar-díjra, végül azonban Russell Crowe vihette haza az aranyszobrot.

Az első konfliktus helyzet a filmben az uralkodás kérdése. Marcus Aurelius Maximusban hisz, mint jó uralkodóban. A hadsereg egy emberközpontú vezetőt lát benne, aki családjaként tekint az embereire, azonban Maximus hazavágyik Hispániába, az igazi családjához.

Amikor az idős császár közli Maximussal, hogy ő legyen az utódja, Maximus hezitál, tekintettel arra, hogy a sikeres hajdárat után ő vissza akar vonulni a háborúskodástól, és csak feleségének, és gyermekének kívánja szentelni az életét.

Commodus azonban ezt nem hagyja annyiban, és amikor a császár vele is közli szándékát, dühében megfojtja édesapját, és innentől egyértelművé válik az uralkodás kérdése. Joaquin Phoenix remek alakítást nyújtott már ennél a résznél is.

Erkölcsösség tekintetében azonban Maximus feléje kerekedik, és merényletet sejt, nyilván helyesen. Azonban Commodus lesz a császár, tekintettel az apa-fia kapcsolatra.

Mivel azonban Maximus akadályozhatja Commodust az uralkodásban, ezért el kell távolítania Maximust az útból, így Maximus és családja ellen is merényletet tervez. Maximus ellen a merénylet sikertelen lett, de sajnos Maximus családja nem menekült meg, Maximus későn ért vissza Hispániába.

Maximust rabszolga kereskedők mentik meg, így hadvezérből rabszolgává válik. Innentől indul Maximus bosszútörténete, tulajdonképpen nem csak a családja meggyilkolása miatt, hanem az otthoni biztonságérzet elvétele miatt is bosszút akar állni Commoduson, aki persze ezektől megfosztotta Maximust a saját hatalomra kerülése érdekében.

Maximus egy Proximo nevű rabszolga kereskedőhöz kerül, aki nagy jövőt lát a volt hadvezérben, rajta keresztül úgy gondolja, hogy újra a Colosseumban lehet, és az udvara megint gazdag lenne, egyfajta hasznot lát Maximusban.

Maximusnak ez kapóra jön, mivelhogy őt már csak a bosszú élteti, tudja, hogy az új császár, Commodus számtalan gladiátorjátékot akar rendezni a római nép szórakoztatására. Commodus tudja apja elmondásaiból, hogy a hatalom a néptől ered, és a népet cirkusszal és kenyérrel lehet megnyerni. Bár a bővített változatból kiderül, hogy a gabonakészlet erősen megcsappan a gladiátor játékok miatt. ,,Valamit valamiért".

Az első Colosseum beli összecsapásnál Maximus és rabszolga társai győzelmet aratnak a császár harci szekerekes légionáriusai felett. Commodus itt még nem tudja, kivel áll szemben így megkéri a győztes Maximust, hogy fedje fel kilétét. Maximus ennek kénytelen kelletlen eleget tesz, így a belépő meglehetősen drámaira sikerült, nem csak a jelent nagyon erős, de Hans Zimmer is nagyszerű zenei aláfestése is dob az egészen, gyakorlatilag bármikor újra tudnám nézni, annyira epikus.

Ezt követően Commodus különböző gladiátorjátékokkal próbálja Maximust eltenni láb alól, sikertelenül. Maximust felkeresi Commodus húga, Lucilla (korábban gyengéd érzelmeke táplált Maximus iránt), és elmondja neki, hogy Maximusnak nagyon jó esélyei lennének Commodus eltávolítására, és Marcus Aurelius császár álmának megvalósítására. Maximust már azonban csak a bosszú hajtja, ő csak Commodus vérét akarja tulajdonképpen. Lucilla csalódott egykori szerelmében.

Egy sikertelen menekülési kísérlet után Commodus nem húzhatja tovább Maximussal, végeznie kell vele. Párbajra hívja a Colosseumba. Azonban mielőtt elkezdődne a párbaj, Commodus tőrt döf Maximus hátába, hogy legyengítse, ezzel is kinyilvánítva, hogy ő az abszolút gonosz.

A legyengített Maximus még így is sokkal jobb harcosnak bizonyul Commodusnál, és legyőzi Commodust, de Maximus is elszenvedi a maga sérüléseit, melyek olyan súlyosak, hogy ő sem fogja túlélni a párbajt, közli Commodus embereivel, hogy engedjék szabadon a rabokat, váljon valóra Marcus Aurelius álma, és állítsák vissza a Köztársaságot.

Rendkívül szívszorító rész, a romlott Római Birodalom erkölcsi helyreállítására tett kísérlet, mely eredményes lett ugyan, de szörnyű áron.