Halloween-i érdekességek

Halloween-i érdekességek


Nyakunkon a Halloween, ezért úgy gondoltam, összegyűjtök néhány érdekességet az ünnepről, és az életemről, mert a Halloween-i hangulatokból nekem is jutott bőven. Mely országok kultúrájában gyökerezik a Halloween, és ha nem Amerikának, akkor mégis kinek köszönhetjük? Drakula és a rockzenekar esete egy fővárosi discóban. A gyerekcsősz nem purcant ki az Egyesült Államokban, de boszorkánynak öltözött. És egy ARGO-tökfaragás is megért némi pénzt, no meg izgalmat. Halloween-i érdekességekről esik ma szó, és ha már erről beszélünk, akkor ismerjük meg a töklámpás történetét is.

Néhány élmény és információ az ünnepről; Halloween-i érdekességek következnek.

 

Tinédzserként volt szerencsém Drakula grófhoz

Talán nem sokan mondhatják el magukról, hogy együtt buliztak egy szórakozóhelyen Drakula gróffal, és túlélték a nagy találkozást. Pedig velem pontosan ez történt.

Még valamikor a kilencvenes évek elején találkoztam először a halloween szóval, amikor lelkesen készülődtem egyik kedvenc együttesem, a Pompadour koncertjére. Odaérkezve a szórakozóhely bejáratához –, ahol a rockkoncertet tartották –, velem szemben egy véres fejű pasi jött le a lépcsőn, és a szájából is ömlött a vér. Meg kell, hogy mondjam, eléggé megrettentem ahhoz, hogy elinduljak fel a lépcsőn a bejárathoz. Tinédzserlányként nem tudtam eldönteni, hogy elmeneküljek, vagy be merjek-e menni? Miféle buli az, ami még el sem kezdődött, de már a vér is folyik? Aztán félrehúzódva megvártam a zenekart, akikkel bementem végül is, miután jól kinevették magukat azon, hogy véres leszámolást gondoltam a háttérben, noha a fiatalember csak egy Halloween-parti egyik jelmezbe öltözött résztvevője. Az emberek különböző maskarákba bújva jelentek meg, én pedig szerencsémre elsőként a jóllakott Drakula grófot láttam, akivel egyébként odabent már jól el is beszélgettem, miután eltakarta előlem a vért a szája sarkában. Magát a Pompadourt pedig feltételezhetően azért hívták meg, mert ők is beöltözve léptek színpadra még azokban az időkben.

 

 
 

 

Egy kis történelmi visszatekintés

Maga a halloween szó Mindenszentek előestéjét jelenti, amely az angol All Hallows Eve kifejezés rövidített alakjából alakult ki. A hallow jelentése szent, szent ember, az eve pedig nem más, mint az evening (este) szó régies változata. Elsősorban az angolszász országokban népszerű, de mára már szerte a világon elterjedt, így az utóbbi években Magyarországon is.

A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét, vagyis a mai Nagy-Britannia, és Észak-Franciaország területeit. Ekkor a kelták ősi hagyományai keveredtek a rómaiak szokásaival.

A kelták az újévet november elsején a Samhain-fesztivál keretében ünnepelték, és maga az ünnep a druidák kelta halál-, és sötétség istene Crom Cruach kultuszában gyökerezik. (Több hírforrás szerint Crom Cruach termékenység-isten is volt, és feltételezhető napisteni volta is.) A Samhain –, amely boszorkányok, kísértetek, és egyéb démonok ünnepe –, volt a Halloween elődje. Jelentése: nyár vége.

Pogány hagyományok szerint a kelták több istent is imádtak, ám ezek közül is kimagaslott a számukra legfontosabb istenalak, a Napisten (Crom Cruach). Ő jelképezte az emberek számára a termékenységet, a munka szeretetét és a bőséget. Az újév a napos időszak lezárását, a termés betakarítását és a hideg, téli napok kezdetét jelentette.

Crom Cruach bálványisten tiszteletére háromnapos ünnepet tartottak, és ezeken a napokon állatbőröket vettek magukra a résztvevők. Ez volt az az ősi ünnep, amelynek pogány szokásai keveredtek más ünnepekkel. A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is főként a gonoszak ilyenkor ellátogattak az élő emberekhez az alvilágból.

A később már Halloween-nek nevezett pogány kelta ünnep szimbolikusan azt jelképezte, hogy a Napisten a hideg fogságába került, a halott emberek lelkei pedig ezen az éjjelen vándoroltak el a holtak birodalmába. Egy, a mai napig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó vasárnapján a legvékonyabb a választóvonal a holtak, és az élők világa között. Az ősi hiedelmek szerint az eltávozott lelkek ezen a napon útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni az élők világába. A kelták hite szerint a halottak istene október 31-én megengedte az elhunyt lelkeknek, hogy családjaikhoz hazalátogassanak. Továbbá ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke is, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében éltek. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy átkelhessenek a mennyországba. Úgy gondolták ugyanis, hogy azzal, hogy a holtak birodalmába vándorolnak az elmúlt évben meghaltak lelkei, összezavarhatják az élők életét. Éppen ezért az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék vándorlásukat. A kereszténység terjedésével a régről megmaradt hagyományok nem merültek feledésbe, hanem részleteikben beépültek a mindenszentek és a halottak napja ünnepeibe, amelyeket a római katolikusok tartanak.

Az emberek féltek a rossz szellemektől és a démonoktól, ezért az ünnepség kezdetén hatalmas máglyákat gyújtottak, áldozatokkal kedveskedtek isteneiknek. Hasonló célt szolgálhatott, hogy állatjelmezekbe öltöztek, mivel ezzel akarták elijeszteni falvaikból az ártó lelkeket. Hajnalig tartó, tűz körüli táncukkal elbúcsúztatták a nyári időszakot. Reggel a vallási vezető kőedényekben egy-egy maroknyi parazsat adott minden családnak, hogy otthonukba beköltözzön a fény, és a melegség. Így üldözték el a rossz szellemeket, akik esetleg az éjszaka folyamán nem tértek meg a másvilágra.

Ez a hagyomány a későbbi években keveredett más római ünnepekkel is, így a Felariaval, vagy Parentaliaval, amely a Holtak Emléknapja volt, vagy pedig a gyümölcstermést köszöntő Ponoma-nap szokásaival. (Ez utóbbi ünnep szimbóluma is az alma volt, mint később a halloween-i ünnepnél.)

 

 

 

Amerikai (rém)álom

Amerikában Halloween-ünnepkor jelmezbe öltözött gyerekek csoportjai jelennek meg az ajtó előtt, és minden házba bekopognak, a Trick or Treat!, vagyis Csokit vagy csalunk! kiáltással szólítják fel a lakókat. A legtöbb felnőtt édességet ad a gyerekeknek, de vannak felnőttek, akik csemetéikkel együtt Halloween-i hangulatba jönnek, és inkább a játékos fenyegetést, vagyis a csínyt választják. A kicsik és nagyok egyaránt változatos, többnyire túlvilági hangulatú maskarákat öltenek magukra és általában baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. Az ünnep főként a skót, az ír, és a walesi közösségekben maradt fent. Ezt a szokást nagy valószínűséggel az angol, ír és skót bevándorlók vitték magukkal és honosították meg az Egyesült Államok területén.

A kétezres évek elején volt szerencsém személyesen is átélni egy valódi amerikai Halloween-t, ahol a gyerekek valóban lelkesen gyűjtögették a csokoládét, vagy ha nem kaptak, ijesztgették a felnőtteket. Szüleik, vagy idősebb társuk távolból kísérte őket, és a nagyszerű hangulatot mi már valamikor a délelőtti órákban felvettük. A félig amerikai, félig magyar gyerekek – akikre vigyáztam – boszorkánynak sminkeltek, ennek előnye az volt, hogy én is tudtam ijesztgetni az engem megijeszteni kívánó gyerekeket. Este pedig –, miután mindenki begyűjtötte a megérdemelt nyalánkságokat –, egy valódi Halloween-partin vettünk részt, ami hasonlított egy pók tanyájához. Mert a szomszéd férfi, aki meghívott minket, feldíszítette az otthonát, és igazán félelmetes volt, a hatalmas pókháló függönyökkel a szobákban, mindenfelé óriási méretű pókok szőtték hálójukat, a felnőttek pedig különböző jelmezekben tündököltek. Állítólag ő minden évben megrendezte ezt a partit az utcában, és az összes szomszédjának meghívót küldött. Igazán szép szokás.

 

 

 

A töklámpás története

A Halloween egyik legfontosabb jelképe a kivájt töklámpás, vagyis a Jack-lámpa, vagy Jack’ O Lantern (Lámpás Jack) lett, és ennek története is kelta eredetű. Maga a Jack-lámpa elkészítése kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig ezzel világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám a jelek szerint tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye a pokolba. Jack megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az felmászott egy hatalmas fa tetejére. Jack akkor egy keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy cserébe  gondoskodik róla, hogy Jack, aki életében sok rosszat tett, ne kerüljön a pokolba. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Az ördög odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe – más források szerint répába –, és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik), és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

 

 

 

Az ARGO2 legénysége tökfaragó hangulatba hozott

Pont a napokban olvastam arról, hogy Magyarországon az emberek minimális százaléka tart Halloween-t, a nagyobb százalék egyáltalán nem foglalkozik vele. Mégis a tökfaragás az eléggé divatba jött az elmúlt években, hiszen ez egy kiváló családi program is lehet akár. Én magam csak egyszer próbálkoztam vele, és ez olyannyira jól sikerült, hogy díjat is kaptam érte. Az ARGO2-film bemutatója előtt a film készítői és résztvevői szerveztek egy játékot, melynek során ARGO-tököt kellett faragni. Sosem csináltam ilyet, de úgy gondoltam, mi bajom lehet, ha belevágok egy olyanba, amit azelőtt nem próbáltam. Már a tök kiválasztása is elég körülményesnek bizonyult, tekintve azt, hogy eltartott egy hétig is. Mire végre sikerült megtalálnom a megfelelőt, addigra majdnem lejárt a határidő, amire be lehetett küldeni munkámat. Egészen pontosan még volt rá négy napom, abból kétszer fél napot dolgoztam.  Viszont ez nekem édes kevésnek bizonyult, főként mert maximalista vagyok, és ha valamit csinálok, azt lehetőség szerint szeretem jól elvégezni. Néztem videókat mindenféle oldalakon, hogy hogyan kezdhetnék bele a tökfaragásba. Aztán nekiálltam. Faragtam, faragtam a tököt, éjjel és nappal, szó szerint, és mire elkészültem vele, úgy éreztem, hiányzik valami a Halloween-es hangulathoz. Elmentem vásárolni, hogy valamivel feldobjam a tökömet, de sajnos pókot nem árultak már, így csótányt sikerült vennem. Eljött a várva várt nap, a határidő lejárta, amikor észrevettem, hogy bizony a tököm elfonnyadt. A fényképen, amit elkészítettem olyan borzalmasan nézett ki, mint amelyik éppen most kíván összezuhanni, és arról jobb nem is beszélni, hogy rendkívül büdös is volt. De szerencsére azt a képen nem lehetett érezni. Kicsivel több, mint egy órám maradt a beküldésig, és aztán szembesültem azzal, hogy Magyarországon. Én pedig Londonban vagyok. Tehát pár perc alatt kellett orvosolnom a problémát, mert annyi időm volt, hogy beküldjem a fotót. Nem vagyok az a típus, aki feladja, de hát ugye új tök faragására már nem volt időm. Kutattam az agyam mélyén valami nagyszerű ötlet után, ami pár perc alatt segíthet és akkor, abban a pillanatban végre támadt egy mentő gondolatom. Mégpedig az, hogy mekkora mázli, hogy nem egyedül élek, és vannak női lakótársaim. Talán az egyiküknek lapul egyetlen egy doboz szemránckrém a táskájában? Nem viccelek. Komolyan szemránckrémmel mentettem meg a tökömet a ráncosodástól. S elég bosszantó, de a sütőtöknek hamarabb hat a krém, mint a nőknek... Ennek persze rendes körülmények között nem biztos, hogy örültem volna, de akkor abban a pillanatban ez rendkívül szerencsés helyzet volt. És tádám! A tök szép, fényes és eléggé horrorisztikus lett ahhoz, hogy az utolsó pillanatban elküldjem a versenyre, amit aztán az ARGO-csapata egy pólóval jutalmazott.

 

 

 

 

Forrás:

wikipedia

Képek: pixabay

Tetszett a cikk?

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »