A Hamupipőke eredeti elbeszélése sokkal, de sokkal sötétebb, mint ahogy azt a Disney elhitette velünk.

Egyre több klasszikus mesénkről derül ki, hogy az eredeti történet az nem is úgy történt, ahogy velünk megismertették. Most éppen Hamupipőke személyéről jelentek meg olyan sztorik, amik nem éppen jó színben tüntetik fel az általunk nagyra tartott és nagyon szeretett karaktert.

Legtöbbünknek a Hamupipőkéről az 1950-es Disney-adaptációja jut eszünkbe, amikor erről a kedvelt meséről esik szó. De a „Szegényből gazdag” történetnek az elnyomott fiatal nővel és egy cipővel kapcsolatos változatai a görög és római időkből származnak, tehát jóval korábbról, mint mikor a Disney megmutatta nekünk a mesét. Néhány korábbi változat pedig közel sem olyan szép és megható, mint a Disney-film, hiszen azokban előkerülnek levágott testrészek, vagy éppen madarak vakítják meg az embert, de az is gyakori, hogy maga Hamupipőke a gyilkos. Állítólag a Hamupipőke mesének több mint 500 változata létezik, és némelyik eléggé brutális.

A szegényből gazdag történetnek legkorábbi változatai: Rhodopis és Aspasia  

A feljegyzések szerint a legkorábbi Hamupipőke történet a görögöknél bukkant fel, valamikor Kr. e. 63 körül – Kr. u. 23 után. Strabo, egy görög geográfus, Geographica című könyvében beszélt egy Hamupipőkéhez hasonló lányról. A történetben egy csodálatosan szép fiatal, görög lányt, Rhodopis-t elvitték otthonából és rabszolgaságra kényszerítették, később pedig kurtizán lett. A mitológia szerint a lánynak, miközben fürdött, egy sas elragadta a szandálját és elvitte Memphisbe. Az Alsó-Egyiptomi városban kint a szabadban éppen törvényt ült a király, amikor a sas karmai közül leejtette „zsákmányát" az uralkodó lábai elé. A király nem látta a madarat, viszont annyira gyönyörűnek találta a cipellőket, hogy mindezt mennyei kinyilatkoztatásként fogta fel, hiszen az égből érkezett az ölébe a cipő. Az uralkodó addig nem nyugodott, amíg meg nem találta annak viselőjét. Szétküldte embereit szerte az országban, hogy találják meg a szandált viselő nőt. Végül Naucratis városában bukkantak rá a lány nyomára, Memphisbe vitték, ahol a király feleségül vette őt, a legalacsonyabb társadalmi osztályból felemelve.

Strabo jómódú családban született a pontusi Amaseiában (a mai Amasya, Törökország); leghíresebb a Geographica ('Földrajz') című munkája, amely a világ különböző régióinak korszakában ismert emberek és helyek leíró történetét mutatja be. (A fotó forrása: Pictures From History/Universal Images Group/Getty Images)

Phocaeai Aspasia szintén egy történet hősnője volt. A Varia Storia című könyvben jelent meg, Aelian római író tollából. Ez a változat egy kicsit jobban hasonlít a ma ismert európai mesére. A történet szerint Aspasia elveszíti az édesanyját, így apja neveli fel, nagy szegénységben. A lány gyakran ábrándozik arról, hogy egy napon egy nemes férfi feleségül veszi. De sajnos van egy kis szépséghibája: egy kinövés az arcán. Egy éjjel álmában megjelenik egy galamb, aki szépséges nővé változik. Mint kiderül, ő nem más, mint Aphrodité, a szerelem istennője, aki a rózsáival segíti a lányt, hogy szép nővé változzék. Amikor ez megtörténik, akkor Aspasia részt vesz Ifjabb Kürosz herceg bankettjén, három másik lánnyal együtt. A három lány kirívóan és feltűnően viselkedik a számukra jó partit jelentő trónörökös társaságában, míg Aspasia végig szerény és távolságtartó marad. Természetesen ez még jobban vonzza a herceget. A kitartását siker koronázza, a lány kötélnek áll, a herceg pedig feleségül veszi. A házasság és a jólét sem feledteti el Aspasiával, honnan indult, mindent elkövet, hogy viszonozhassa Aphrodité segítségét.

Ebben a történetben már kezd körvonalazódni Hamupipőke későbbi meséje, de még nem az igazi. Még néhány karakterábrázoláson keresztül kell mennie, mielőtt eljutna a Disney-hez.

Az olasz Hamupipőke

A Hamupipőke első irodalmi változatát gyakran Giambattista Basile-nak tulajdonítják, aki Pentamerone című, 1634-ben kiadott könyvében írt róla. A mese címe: Cenerentola, amely a „cenere”, vagyis az olasz hamu szóból származik. Az olaszországi szolgák ebben az időben gyakran hamuval ültek a kandalló közelében, hogy melegen tartsák.      

Thomas Sully – Hamupipőke a konyhatűznél (A fotó forrása: Thomas Sully – Dallasi Művészeti Múzeum, Public Domain)

Ebben a változatban szerepel ugyan a gonosz mostohaanya, de egy kicsit több csavarral. Az író ebben a „mesében” Zezolla néven emlegeti Hamupipőkét, akinek van egy kedves és gondoskodó nevelőnője. Ez a nevelőnő veszi rá a lányt, hogy ölje meg gonosz mostohaanyját, és vegye rá arra az apját, hogy őt vegye el feleségül. Zezolla az utasítás szerint cselekszik, megkéri mostohaanyját, hogy vegyen elő egy ruhát a ládából, majd rácsapja a fedelet a nő fejére. Ezt követően a nevelőnő hozzámegy Zezolla apjához, akitől hat saját lánya születik, majd mindannyian cselédként kezelik Zezollát, akit Hamucicuskának gúnyolnak.

Habár ezzel el is jutottunk az ismerős területre, de arról ne feledkezzünk meg, hogy Zezolla itt nem az az ártatlan kislány, akit a Disney meséjéből megismertünk, hiszen az első mostohaanyját ő tette el láb alól, annak érdekében, hogy jobbat szerezzen helyette. Ez egy nagyon durva változata egyébként a mesének, hiszen a gyilkosság még a Grimm-testvérek meséjébe sem került bele, pedig az is elég sötét. A Grimm-testvérek ugyanis Basile gyűjteményét használták fel a maguk munkájánál, innen szedték elő a Hamupipőkét is.

A történet utolsó szakasza nagyon hasonlít az általunk megismert változathoz. Amikor Zezolla apja Szardíniára utazik, ajándékokat hoz minden lányának (bár szinte teljesen elfeledkezik elsőszülött gyermeke ajándékáról). Ezért egy datolyafával ajándékozza meg Zezollát, aki el is ülteti azt. Itt jelenik meg a tündér, aki segít neki gyönyörű ruhákat szerezni, ezzel pedig Zezolla elnyeri a király szívét.   

Egy romantikusabb változat kevesebb gyilkossággal

A Hamupipőke-történetek egyik legismertebb változata Charles Perrault francia meseírótól származik, aki majdnem olyan híres, mint a Grimm fivérek. Perrault 1697-ben megírt Hamupipőke-verziója a Cendrillon címet viselte, és tőle származik a tökhintó, a tündér keresztanya és az üvegcipellő is.

Perrault története szinte teljesen megegyezik azzal, amit ma ismerünk: egy fiatal lányról szól a történet, aki egy nemes ember egyetlen lánya volt. Édesanyja halála után apja újból megnősült és egy gonosz mostohát hozott a házhoz, majd röviddel ezután az apa meghalt. A mostoha és két gonosz lánya folyton megalázta Cendrillon-t, és a legnehezebb házimunkák elvégzésére kötelezték.

Történt egyszer, hogy háromnapos bált hirdettek, amelyen a királyság ifjú trónörököse menyasszonyt akart választani magának. A gonosz mostoha azonban nem akarta, hogy a lányainál szebb Cendrillon magára vonja a herceg figyelmét, ezért a bálok estéin házimunkával látta el. Szerencsétlen lánynak a hamuba borult lencseszemeket kellett kiválogatnia. Cendrillon azonban nagyon szeretett volna elmenni a bálba, ezért az egyik nagynénjéhez fordult, aki boszorkány volt.

A boszorkány egy csodálatos ruhát varázsolt Cendrillon-ra, majd egy üvegcipőt adott a lábára. Egy tökből varázsolt hintóba ültette és a fal mellett szaladgáló patkányokból csodás paripákat varázsolván útnak indította unokahúgát a bálba. Azonban figyelmeztette, hogy a varázslat csak éjfélig tart, mielőtt az óra elüti a tizenkettőt, el kell szöknie a bálból.

Cím nélküli illusztráció a Cendrillon-ból, Charles Perrault meséinek Gustave Doré által illusztrált kiadásából, amely eredetileg 1862-ben jelent meg. (A fotó forrása: Gustave Doré – Public Domain)

Cendrillon volt a legszebb a bálon. Olyan szép volt, hogy mostohatestvérei sem ismertek rá. A herceg azonnal beleszeretett. A bál második napját is együtt töltötték, de Cendrillon ismét elszökött, mielőtt az óra éjfélt ütött volna. A harmadik napon menekülés közben elhagyta az egyik üvegcipőt, amely a királyfi kezébe került.

A herceg kihirdette, hogy feleségül veszi azt a leányt, akire a cipő illik. Országjárásra indult és személyesen próbálta fel minden hajadon lábára a cipőt. Cendrillon házába lépvén a herceg először a két mostohatestvér lábára próbálta fel a cipőt, sikertelenül. Cendrillon lábára illett a cipő, majd a leány, hogy kilétét bizonyítsa, elővette a nála lévő fél párt. A mostohatestvérek sem jártak rosszul, hiszen Cendrillon rendkívül jól bánt velük, és a lány lakodalmának napján ők is férjhez mentek két előkelő udvari személyhez. Ezt az elemet a Disney végül beépítette az egyenesen DVD-re készülő Cinderella III: Elvarázsolt múlt (2007) folytatásába.

Kép a „Cinderella III: Elvarázsolt múlt” című filmből. (A fotó forrása: DisneyToon Studios és Walt Disney Pictures)

Perrault arról ismert, hogy könyvében minden mesét morális tanítással zár. Cendrillon történetének egyik fontos tanítása, hogy bár a külső szépség ritka kincs, de sokkal fontosabb a nagylelkűség. A második tanítás az, hogy az intelligencia, a bátorság, a jó genetika és a józan ész nagyszerű erények, de haszontalanok, ha nincs egy keresztszülő, aki az áldását adja rád.

A Grimm testvérek hamvas kislánya

Hamupipőkét sokan ábrázolták sokféleképpen, de talán mind közül Perrault meséje volt a legszebb és a legbarátságosabb. Amikor Jacob és Wilhelm Grimm felfedezte Aschenputtel (A kis hamvas lány) történetét, amikor meséket gyűjtöttek könyveikhez, rábukkantak egy sokkal véresebb és erőszakosabb változatra is.

 

Aschenputtel. (A fotó forrása: Alexander Zick – Märchen, Grot’scher Verlag, Berlin 1975, Public Domain)

Úgy kezdődik, ahogy már megszokhattuk: A kislány édesanyja meghal; apja újraházasodik; és két mostohatestvér is érkezik a házhoz, Aschenputtel cseléddé válik, de jó és kedves marad. Egy alkalommal az apa egy távoli vásárba indult, és az utazás előtt megkérdezte mindhárom leányát, hogy mit hozzon nekik a vásárból. Míg a mostohatestvérek szép ruhákat, drágaköveket és gyöngyöket kívántak, addig Aschenputtel csak egy facsemetét kért apjától. Apja hazaérkezése után Aschenputtel a facsemetét édesanyja sírjára ültette és alatta imádkozott. A fára hamarosan egy madár szállt, akinek a szíve megesett az árva leányon, és teljesítette az imában foglalt kéréseket.

Amikor a király meghirdeti a bált, és kötelezővé teszi minden hajadon leánynak a megjelenést, Aschenputtel is el akar menni, de persze mostohaanyja csak azzal a feltétellel engedi el, ha a hamuba szórt lencsét kiválogatja. A lány ezt néhány galamb segítségével meg is tudja tenni. A mostoha még azt is elvárja tőle, hogy egy megfelelő báli öltözetet is szerezzen be. Természetesen a munka végeztével sem engedik el a bálba.

A zokogó Aschenputtel mellett ekkor megjelenik a fehér madár és egy fehér színű, ezüsttel díszített selyemruhát, illetve egy aranyból készült cipellőt ad a leánynak. Aschenputtel felöltözik, rohan a bálba és elvegyül a vendégek között. Szépsége azonnal felkeltette a trónörökös figyelmét, de Aschenputtel-nek sikerült mégis elszöknie. Mikor hazaért, bemászott a galambházba, levetette magáról a báli ruhát, felvette a rongyait majd beszaladt a házba és elaludt. A királyfi, aki hazáig követte a lányt, megvárta, míg hazaér az apa és közölte vele, hogy az ő táncpartnere hozzájuk szaladt be és bemászott a galambházba. Az apa szétverte a galambházat, de nem találtak ott senkit. Ez történt a háromnapos bál második estéjén is, amelyen az ifjú herceg ismét megpróbálta megtalálni a gyönyörű leányt, de Aschenputtel ismét kereket oldott. Hazaérvén felmászott a körtefára, majd ugyanúgy tett, mint előző nap. A királyfi ismét közölte az apával, hogy a lány oda szaladt be, majd felmászott a fára. Kivágták a fát, de nem találtak semmit. A harmadik este is hasonlóképp telt el. Ám akkor este a királyfi megparancsolta a szolgáinak, hogy kenjék be a lépcső egyik fokát szurokkal, így Aschenputtel egyik aranycipője beleragadt.

Az állatsegítők 1950 óta jelen vannak a Disney filmekben. (A fotó forrása: Walt Disney Pictures, RKO Radio Pictures)

A dolgok határozottan véres fordulatot vesznek

A Grimm-féle változatban a herceg három bált rendez, a mogyorófa pedig három szebbnél szebb ruhát biztosított Aschenputtelnek, így a lány mindegyik bálon meg tudott jelenni.

De ezt követően következnek a sötét fordulatok. A király kikérdeztette a bál valamennyi résztvevőjét, de Aschenputtel-t senki sem ismerte, még a saját apja sem jött rá, hogy őt keresi a király. A trónörökös nyomozásba kezdett. Az egész királyságot végigjárta és valamennyi leány lábára felpróbálta a palota lépcsőjén hagyott cipellőt. Amikor a herceg megérkezik a papuccsal, hogy a lányok felpróbálják, a legidősebb megy először. A cipő viszont túl kicsi volt, és az anyja adott neki egy kést, hogy vágja le a nagy lábujját, hogy beleférjen a cipőbe, hiszen ha már királynő lesz, úgysem kell gyalog mennie sehova. A lány így is tett, eltűrte a fájdalmat, belepréselte a lábát a cipőbe, és kiment a király fiához. A herceg a lovára emelte menyasszonyát, majd ellovagolt vele. Ez az aljas átverés akár működhetett is volna, ha véletlenül nem épp Aschenputtel anyja sírja mellett lovagolnak el. Ott két madár szállt le a mogyorófáról, és felhívták a herceg figyelmét menyasszonya cipőjéből csöpögő vérre. A herceg azonnal visszafordult a lánnyal, és így a testvére kapta meg a lehetőséget a cipő felpróbálására. Neki az anyja azt tanácsolta, hogy vágjon le egy darabot a lába sarkából, hogy bele tudjon bújni a cipőbe. Ezt a lányt is elárulták a madarak. Amikor végre Aschenputtel került sorra, és a herceg a palota felé száguldott vele, a két madár a lány vállára repült, és együtt folytatták az utat.

Bosszúálló madarak

A Grimm-féle változatban Aschenputtel története tele van bosszúállással. A második kiadásban, ami 1819-ben jelent meg, a két mostohanővér megjelenik a lány esküvőjén, hogy a kegyeibe férkőzzenek.

Aschenputtel hűséges madarai és barátai csőrükkel kivájják a mostohatestvérek szemeit. (A fotó forrása: Ismeretlen szerző – Public Domain)

Amikor a mostohatestvérek megjelentek a templomban, az idősebbik lány a jobb oldalon, a fiatalabbik a baloldalon haladt. A galambok pedig kivájták egy-egy szemüket. Utána, amint visszasétáltak, kivájták a másik szemüket is. Így tehát a lányok gonoszságát és hazudozásait vaksággal büntették a madarak.

Noha úgy tűnik, Disney és csapata eltávolították a mesékből a sötétebb elemeket, hiszen mind az 1950-ben készült meséjükben, mind a 2015-ös élőszereplős filmben kedves, gondoskodó, önfeláldozó Hamupipőkék szerepelnek. Bosszúálló galambok helyett pedig segítőkész madarak gondoskodnak arról, hogy a történet happy enddel végződjék.

Valószínűleg a történelem korai Hamupipőkéi alkalmasabbak az idősebb közönség számára, nehogy a kicsik féljenek szeretett karakterüktől, vagy csalódjanak benne tettei miatt.

Forrás:

thevintagenews.com

Felső kép: Rae Russel/Archive Photos/Getty Images