Jeles napok, népszokások
Szeptember 29.

Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a túlvilágra költöző lelkek kisérője, ő ítéli meg az emberek cselekedeteit az Utolsó Ítéletkor.

Általában kezében karddal és mérleggel ábrázolják.
Ez a nap volt az ún. kisfarsang időszakának kezdőnapja, azaz a lakodalmak ideje, mely egészen Katalin napig tartott (november 25.).

Mihály napi hiedelmek, babonák...

Gyakorlatilag az időjárás hidegre, téliesre fordulását hozta Mihály napja.

Egy göcseji mondás szerint "Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet."

Ezután már tilos volt az ágyneműt a szabadban szellőztetni. Úgy tartották ekkor szűnik meg a legelőn a fű növekedése.

Az állatok viselkedéséből a téli időjárásra következtettek.

Ha a juhok szorosan egymás mellé feküdtek, hosszú kemény télre számítottak.

A halászó vidékeken úgy tartották a halak ekkor a víz mélyére (az iszapba) húzódnak.

A gazdasági év szempontjából jelentős nap, eddig legeltették a réten a Szent Györgykor kihajtott marhákat.

Csíkban a pásztorok ekkor térnek vissza a havasokról, a jószágokat ezután a gazda gondjaira bízzák.

A juhászok is ekkor kapják meg a bérüket, és általánosan ez a nap a szegődtetés napja, azaz a cselédek ekkor költöznek új gazdához.

Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály-napra vonatkozóan, például:

„Aki Szent Mihály napján gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni;”

„Aki Szent Mihály nap után szalmakalapban jár, attól nem kérdenek tanácsot.”

A szüret a parasztgazdaságokban kölcsönös segítséggel végzett társasmunka, a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesrúi szőlőkben főként robotmunka.

A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza.

Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek.

A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait.

A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság. […]

A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.
Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig.