Új sorozatomban minden hónapban kiválasztok egy könyvet a KÖNYVESPOLComról, amit olvasásra ajánlok Olvasóimnak. Akik ismernek, tudják, hogy könyvfüggő vagyok, és igyekszem környezetemet is rászoktatni az olvasásra. Majdnem minden zsánerben olvasok, így különböző történetek bemutatására készülök, talán csak háromtípusú írás van, ami nem annyira az én világom: romantikus, krimi és erotikus. Igyekszem olyan könyveket leemelni a polcomról, amik jelenleg már nincsenek agyonreklámozva, de ettől még jók.

KÖNYVESpolc 2. rész 

A hónap könyve 2022. Március – RICHARD BACH: JONATHAN, A SIRÁLY

Richard Bach-kal az első pillanattól kezdve különleges „kapcsolatban” állok. Talán Ő az az EGYETLEN író, akinek bármely könyvét olvasva úgy érzem, mintha rólam írta volna, és sok-sok évig az Ő neve volt az azonnali válasz a Ki a kedvenc íród? kérdésre. Richard Bach miatt szerettem meg az olvasást. Az Ő könyvei voltak azok, amik először gondolkodtattak el, és aki miatt elkezdtem vágyni a szabály-mentességre, és a szabadságra. Richard Bach volt az, akinek köszönhetően ezoterikus beállítottságú lettem, akinek könyveiben a legtöbb örömömet leltem, noha az Ő igaz története okozta a legnagyobb csalódást is. Ha írónak igazán hálás vagyok, akkor Ő az. Szóval, Richard Bach művei nagy-nagy kedvenceim.

Már akkor tudtam, hogy ez így lesz, amikor – akkor még azt hittem, egy véletlen miatt, azóta már tudom, hogy nincsenek véletlenek – a kezembe került az Illúziók című könyve. Onnantól kezdve pedig minden más lett...

Egy kis sztorizgatás

Emlékszem, amikor kettő kivételével az író összes könyve már megvolt, és mindet végig is olvastam, többször is. Két éven keresztül minden áldott nap kutattam a két hiányzó könyv (A földön idegen, Semmi sem véletlen) után, sikertelenül. Néztem könyvesboltokban, az interneten, antikváriumokban, de sehol nem lehetett megvásárolni. Aztán amikor már lemondtam róla, elengedtem a vágyamat, hogy megvásároljam a könyveket, akkor Budapest belvárosában sétálgatva betértem egy antikváriumba. Jártam már ott többször is, de aznap nem úgy terveztem, hogy vásárolok, csak szétnézni mentem be, és érezni a könyvek illatát, amikor a kezembe akadt egy kincs: A földön idegen cím állt a borítóján. Tovább nézelődtem ugyanazon a polcon, és meg is találtam, amit kerestem: Semmi sem véletlen.

Mindkét könyvvel a kezemben mentem a pénztárhoz, ahol újabb meglepetés ért. Kiderült, hogy aznap 50 százalék kedvezmény volt, így a rendkívül olcsóra beárazott könyveket még olcsóbban vihettem haza, ráadásul az eladó azt is mondta, hogy ezt a két könyvet a boltba való betérésem előtt kb. fél órával vitte be valaki.

Akkor értettem meg azt, hogy amit az ezoterikus könyvek többsége tanít: a görcsös ragaszkodás valami után, ami nem az enyém, valóban nem jó. A vágyam tárgyát akkor kaptam meg, amikor már lemondtam róla, és nem is gondoltam rá. S valószínűleg, nem véletlenül. Talán addigra értem meg arra, hogy az író két említett könyvét is megismerjem. Akkor térjünk is rá a sirály történetére, ami egy rendkívül motiváló kisregény.

Jonathan, a sirály

„Egyik világból átlépünk egy másikba, amely pontosan ugyanúgy néz ki, mint az előző, és azonnal elfelejtjük, hogy honnan jöttünk, és nem érdekel minket, hogy hová tartunk. A pillanatnak élünk. Van fogalmad róla, hogy hány életen keresztül kellett így élnünk, mielőtt akárcsak felmerülhetett bennünk a gondolat, hogy az élet talán több mint evés, küzdelem vagy a Csapatban rejlő hatalom? Ezren, Jonathan, vagy talán tízezren! És még legalább száz élet kell hozzá, hogy felfogjuk, létezik olyan, hogy tökéletesség, és újabb száz, mire felmerül bennünk az ötlet, hogy az lehet az életünk célja, hogy ezt a tökéletességet megtaláljuk és továbbadjuk.”

Richard Bach az, aki azt a fajta szabadságot képviseli, amire én mindig is vágytam, csak mindig gyáva voltam megtenni. Talán ezért is vannak nagy hatással rám az írásai. Sokat gondolkoztam, hogy melyik könyvét emeljem ki az összes közül, és végül azért döntöttem Jonathan, a sirály mellett, mert talán ez érzékelteti azt a legjobban, hogy tényleg nem létezik az a kifejezés, hogy „lehetetlen”.

„Az vagy, akinek mondod magad, arra vagy képes, amire képesnek tartod magad.”

--SPOILER-veszély--

A könyv Jonathan Livingston sirály történetét meséli el, aki másra vágyik, mint társai. Nem elégíti ki az, hogy mindennap az evés miatt veszekedjék, csalódott az egyszerű sirály-létben, amelyek szabályai korlátok közé szorítják, nem boldog azzal, hogy megszerezze, megtanulja azt, ami egy átlag-sirálynak elég. Jonathan-t elfogja a repülés iránti szenvedély, és mindent meg akar tanulni a repülésről, ennek érdekében pedig merész légi mutatványok izgalmas kihívásaival kísérletezik. Magasabb célokra tör, mint más sirályok, ezért kiközösítik őt társai, így kénytelen megtapasztalni a magány érzését. De nem törődik vele, kitaszítottként is tovább tanul, egyre jobb képességeket ér el, békés és boldog életet él. Viszont egy nap már nem tud újat tanulni, nem tud feljebb repülni. Szerencsére ekkor találkozik két sirállyal, akik elviszik őt a „lét egy magasabb síkjára”, egy olyan, sokkal jobb világba, amit csak a tudás tökéletesítése révén találhatunk meg. Ezen a helyen Jonathan összebarátkozik a legbölcsebb sirállyal, akivel valaha is találkozott, és aki olyan dolgokat tanít neki, amikről ő korábban nem is tudott, és amivel még tökéletesebb életet élhet. Megtanulja, hogy megvan arra a szabadsága, hogy önmaga legyen, az igazi önmaga, és semmi sem állhat az útjába. A nagy tapasztalattal rendelkező tanár elmagyarázza a szorgalmas diáknak, hogy a sirály a szabadság korlátlan eszméje. Jonathan megérti, hogy a szellem nem lehet igazán szabad a megbocsátás képessége nélkül, és hogy a fejlődés útja – legalábbis számára – a tanárrá váláson keresztül vezet, nem csupán a tanulóként való kemény munkán keresztül. Így tehát visszatér saját társadalmába, hogy átadja a megszerzett tudást.

--SPOILER vége--
 

A mindössze 10 000 szóból álló, 70 oldalas könyv első kiadása 1970-ben jelent meg, de egy néhány éve történt halálközeli élmény hatására Richard Bach írt egy kiegészítő részt hozzá, így 2014-ben újra kiadták a könyvet, ezzel a kiegészítéssel együtt.

Zárszónak álljon itt a könyv fülszövege:

„Jonathan számára a repülés nem a zsákmányszerzéssel egyenlő - célja magának a repülés szépségének a megélése, amely a tökéletesedés útjának is tekinthető. Tökéletesen akar repülni, ezért folyamatosan gyakorol, igyekszik megismerni képességeit és azok határait. Ennek érdekében még a kiközösítést, a magányt is vállalja. Minden értelemben felfelé törekszik, s a dimenzióhatárokon átívelve megéli, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem valójában út az egyre teljesebb és tágasabb valóságok felé. Tökéletesedni – ezt tartja a sirály (és az ember) legfőbb feladatának. Amikor pedig eléri ezt a célt, rádöbben, hogy a tökéletességnek nincs értelme, ha kizárólag csak a sajátja. Ezért visszatér a rajhoz, amely kivetette magából, majd megnyeri és tanítani kezdi a fiatal madarakat. Arra, hogy repülni szép, és arra, hogy fölfelé kell törekedni. Bennünket, embereket pedig arra, hogy soha ne adjuk alább, mint ő, Jonathan, a sirály.”

Forrás:

Felső kép: pixabay

Könyv kép, fülszöveg: libri.hu

Idézetek: helikon.libricsoport.hu