A világ minden táján ünneplik a karácsonyt, a különböző országokban érdekes és vicces szokásokkal találkozhatunk. Indiában mangófát díszítenek fel, Svédországban szaunáznak, Spanyolországban lottóznak, Ausztráliában pedig a Mikulás szánját kenguruk húzzák.
Ha érdekes és vicces karácsonyi szokásokra vagyunk kíváncsiak, a Kárpát-medencében is bőven találunk példát, a hajadon alföldi lányok például mézet ettek a hajnali mise előtt, hogy férjet édesgessenek magukhoz, Erdélyben pedig minden ajtót és ablakot bezártak, nehogy a boszorkányok állati alakot öltve bejussanak és rontást hozzanak a házra.
Angliában a gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg zokniba csomagolt ajándékaikat Télapótól, aki a kéményen keresztül érkezik, és a kandallóból bújik elő. Elmaradhatatlan eseménye a napnak Erzsébet királynő karácsonyi televíziós beszéde, amelyet ugyan az angolok meglehetősen unalmasnak tartanak, mégis mindenki megnézi. December 26-a az úgynevezett Boxing Day, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozzák meg. A név arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, amelynek tartalmát a szegények között osztották szét. A brit hagyományok szerint a karácsonyi puding keverése közben kívánt dolgok valóra válnak, de csak akkor, ha a keverést az óramutató járásával egyező irányban végezzük. A régi Angliában a hagyományos karácsonyi vacsora a mustáros disznófej volt. Nagy népszerűségnek örvend még a „karácsonyi pukkantó”, ami egy csillogó papírba csomagolt, keménypapírból készült henger, és erősen hasonlít egy nagyobb méretű szaloncukorra. Mindig két ember szakítja szét, ezt egy kisebb petárdaszerű pukkanás kíséri. A hengerben egy színes papírkorona, egy vicc és egy kis ajándék található.
Az amerikai Mikulás, Santa Claus erősen hajaz brit kollégájára, azzal a különbséggel, hogy ő rénszarvas szánon érkezik. A pogány és a római eredet miatt az Egyesült Államokba érkező vallásos angol emigránsok az 1600-as évekig elutasították a karácsony ünneplését. A karácsony meleg, örömteli ünneplése a német és a holland bevándorlóknak köszönhető. Mára azonban az amerikaiak egész jól belejöttek a karácsonyozásba, legalább is a díszítő eszközök használatába. Vannak olyan települések, melyek díszítő versenyt rendeznek egymás között.
Indiában a karácsony hivatalos nemzeti ünnep, annak ellenére, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény. Itt december 24-én kezdenek ünnepelni, és ez eltart egészen az új év kezdetéig. A kisebb településeken fenyőfa híján banán és mangófát díszítenek fel „karácsonyfaként”.
Svédországban a karácsony gyakorlatilag már december 13- án, Luca napján kezdődik. Ilyenkor a lányok fehérbe öltöznek, és egy hétgyertyás koszorúval a fejükön viszik szüleiknek ágyba a reggelit. Szenteste a családi vacsora előtt szaunáznak, majd a vacsora után a hagyomány szerint mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat. Ezeket egyébként a Jultomten, vagyis egy manó hozza.
Norvégiában karácsony éjszakáján az összes seprűt elrejtik, mivel a hiedelem szerint ilyenkor a boszorkányok és a gonosz szellemek előjönnek, és ellopják a takarítóeszközöket egy kis száguldozásra. Itt nem a Jézuska, hanem a Julenissen viszi az ajándékokat a jó gyerekeknek 24-én este. Norvég hagyományok közé tartozik a karácsonyfa körül való körözés, miszerint ha valaki körbejárja a fát, felvesz egy ajándékot, odaadja a címzettnek, majd mindenki nézi, ahogy kibontja, és örül neki. Majd valaki más is körbejár, felvesz egy ajándékot, és így tovább, amíg tart az ajándék-készlet.
A szomszédos Finnországban (ne feledjük, az „igazi” Télapó ezen a vidéken, Lappföldön lakik!) a Télapó nem akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor ők alszanak. A család karácsony előestéjén ünnepi ételeket eszik, amelyek nem más, mint rakott krumpli, lazac, sonka és rizskása. 24-én reggel a család körbeüli az asztalt, fahéjas tejberizst reggeliznek, amelybe egy szem mandulát rejtenek, s aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a következő évben. A finnek ilyenkor az állatokat is megvendégelik. Természetesen ezen a napon sem maradhat el a szaunázás. 24-én délben pedig Turkuban, Finnország régi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít.
Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem szenteste, avagy karácsony napja, hanem vízkereszt, vagy annak előestéje januárban. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza a meglepetéseket. Újabban azonban - talán a
külföldi hatásoknak is engedve - divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával. Olaszországban nem a fenyőfa a divat, hanem kis fából készült piramisokat díszítenek fel gyümölcsökkel.
Spanyolországban december 22-én a spanyolok nagy része lottót vásárol, melynek számait december 24-én húzzák ki, és énekelve ismertetik a nézőkkel. Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik, és abba kapják az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Három Királyok) várják az ajándékot. Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerűségnek.
Portugáliában a brit mintához hasonlóan cipők kerülnek a kandallók mellé, hogy a kéményen keresztül érkező O Pai Natal titokban abba tegye az ajándékokat. A portugál gyerekek csak karácsony első napjának reggelén találhatják meg az ajándékokat. Portugáliában a karácsony hivatalosan egy napig tart.
Venezuela fővárosában, Caracasban, hogy karácsony estéjén lezárják az utcákat, és az emberek görkorcsolyával mennek a templomba.
Ukrajnában a karácsonyfa díszei között megtalálható a műpók és a műpókháló is. Karácsony reggelén pókot találni a karácsonyfán a hiedelem szerint szerencsét jelent.
Japánban piros színű karácsonyi üdvözlőlapot küldeni valakinek nagy udvariatlanság, ugyanis a gyásztáviratokat is ilyen színnel nyomtatják.
Ausztráliában van olyan település, ahol a Mikulás szörfön érkezik, sokan ugyanis a tengerparton töltik a karácsonyt. Az ausztrál hagyományok szerint a Miklulás szánját 8 kenguru húzza.
alfahir.hu
