Megtörtént horrorsztorik

Megtörtént horrorsztorik


Amikor egy horrorfilm igaz történeten alapul, a film sokkal ijesztőbbé válik. Hiszen sosem akarjuk elhinni azt, hogy a félelmetes filmeknek van valóságalapja, szívesebben hisszük, hogy mindaz csak beteges fantázia szüleménye. Íme, néhány a legrémisztőbb filmek közül, amelyek valós eseményeken alapulnak. Ha legközelebb megnézzük ezeket a filmeket, érdemes lehet felkapcsolni a házban lévő összes lámpát.

6 horrorfilm következik, ami valós eseményeken alapul, és ez még ijesztőbbé teszi őket.

 

1. Rémálom az Elm utcában (1984)

Robert Englund (jobbra) és Heather Langenkamp (balra) 1984-ben a Rémálom az Elm utcában című filmben.

Fotó: New Line Cinema / MovieStills DB

 

Az eredeti, Wes Craven által írt és rendezett, 1984-es Rémálom az Elm utcában című film tizenévesek egy csoportjáról szól, akik mind ugyanabban az utcában élnek. A tinédzsereknek álmukban kell megküzdeniük egy Freddy Krueger nevű eltorzított arcú férfival, akinek egyik kezén pengékkel felszerelt kesztyű található és képes álmaikba beférkőzve megölni őket. Bár ez a film így is elég ijesztő, még ijesztőbb, ha kiderül, hogy valójában a történet tényleges, megtörtént eseményeken alapul.

Wes Craven író és rendező 2014-ben árulta el egy interjúban, hogy egy, a 80-as években olvasott, a Los Angeles Times-ban megjelent cikkből merítette az ihletet, amikor elkészítette a filmet. A cikk bemutat egy családot, akik Kambodzsából szöktek el az Egyesült Államokba, mert a Vörös Khmer mozgalom rémuralma miatt arra kényszerültek, hogy menedéket keressenek.

 

Képek a Vörös Khmer rezsim idején meghalt áldozatokról a Phnom-i Toul Sleng Múzeumban.

Fotó: Gerhard Joren / Getty Images

 

A Kambodzsában átélt borzalmak nem múltak el nyom nélkül, különösen kisfiúk esetében, aki nem mert elaludni, mert álmaiban egy szörnyeteg üldözte. Attól félt, ha elalszik, az őt üldöző dolog elkapja, ezért megpróbált napokig ébren maradni. Amikor a fiú végre elaludt, a szülők azt hitték, elmúlt a baj, de minden egyes alkalommal újra elkezdődött. Egy éjjel azonban valami egészen más is történt. A fiú elszundított, szobája felől pedig sikolyokat hallottak a szülei. Mire odaértek hozzá, a gyermek halott volt. Belehalt rémálmába…

Ez a történet annyira tragikus, hogy a nyolcvanas évek egyik legijesztőbb filmjét inspirálta, és egy egész film franchise-t hozott létre.

 

2. Az árva (2009)

 

Vera Farmiga és Isabelle Fuhrman Az árva című filmben, 2009-ben.

Fotó: MovieStills DB

 

Ha Az árva nem igaz történeten alapulna, akkor is rendkívül borzalmas film lenne. Amikor egy házaspár elvesztette gyermekét, elhatározták, hogy örökbe fogadnak egy kilenc éves kislányt. Azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az örökbefogadott lány nem az, akinek mondja magát, és egyre erőszakosabb lett. Kiderült, hogy a lány valójában egy 33 éves nő, aki ezután megpróbálta megölni örökbefogadó szüleit.

Kevesen tudják, hogy Az árva című film is igaz történet alapján készült, s az ihletet adó rémálom nem is olyan régen történt. 2007-ben Norvégiában a 33 éves cseh Barbora Skrlová 13 éves fiúnak adta ki magát. A nő ezt könnyen megtehette, mivel ő maga is, akár csak a filmben Esther, egy ritka hormonális betegségben szenved, amit úgy hívnak, hogy hipopituitarizmus. Ez a betegség azt jelenti, hogy az ember nem öregszik, és 33 évesen sem néz ki többnek 13 évesnél.

Skrlová-nak Csehországban is voltak ügyei, nem a norvégiai eset volt az első. A nő kihasználta betegsége előnyeit. Élete nagyobb részében kislánynak adta ki magát, elérte, hogy örökbe fogadják, és mindig megúszta.

A legsúlyosabb azonban az volt, amikor belépett a Grál Mozgalom nevű szektába, és ott megismerkedett egy kétgyermekes anyukával, Klara Mauerovával. A nőt rábeszélte, hogy a két gyermekét, 8 és 10 éves fiait kínozzák meg és zárják ketrecbe őket meztelenül. Mivel rövid idő után lebuktak, ezért menekülnie kellett, és így jutott el Norvégiába, ahol szintén talált családot, aki befogadta.

Nemzetközi körözést adtak ki a nő ellen, így szerencsére megtalálták. 5 év börtönbüntetést kapott, de 2011-ben fellebbezett, akkor szabadon engedték, jelenleg pedig nem lehet tudni a hollétéről. (Klara Mauerova, a két fiú édesanyja 9 évet kapott.)

 

 

Jelenet Az árva című mozifilmből, szereplők: Isabelle Fuhrman és Aryana Engineer.

Fotó: MovieStills DB

 

Egy másik igaz történet is kísértetiesen hasonlít Az árva sztorijához. Az Indiana-i házaspár örökbe fogadott egy hatéves ukrán kislányt, Natalia Grace-t. Miután Natalia néhány hétig a családnál élt, különösen kezdett viselkedni. Az anya furcsállotta, hogy a kislány nem hajlandó játszani, viszont a beszéde rendkívül kifinomult volt, úgy beszélt, mint a felnőttek. 2013-ban aztán kivett a házaspár egy lakást, kifizették a bérleti díjat, majd elköltöztek Kanadába, magára hagyva Natalia-t a bérelt apartmanban.

 

3. Annabelle (2014)

Annabelle a 2014-es mozifilmből.

Fotó: Warner Bros. Entertainment / MovieStills DB

 

A babák nem élnek ... igaz? A 2014-es Annabelle-film mégis életre kelt egy babát, aki ahelyett, hogy egy cuki kis jóbarát lenne, valójában egy hátborzongató lény, akiben mintha egy démon élne. A filmben egy házaspár egy porcelánbabát vásárol, aki gyorsan erőszakossá és veszélyessé válik.

Elég rémisztően hangzik, ha azt írom, hogy az Annabelle karakterei és története csak NAGYRÉSZT fikció, mert ezek szerint van olyan része, ami valóság? Bizony, a megszállott baba története valós eseményekből merítette az ihletet. Az igazi Annabelle egy (állítólag) kísértetjárta rongybaba, aki egy (mára bezárt) okkult múzeumban található, és jelenleg Ed és Lorraine Warren paranormális jelenségek kutatói tulajdonában van.

A filmkészítőknek ötletet adó eredeti történet 1970-ben kezdődött, amikor egy anya megvásárolta az antik babát egy hobbiboltból a lányának. Donna egy kis lakásban élt diáktársával. Az ápolónak tanuló hallgató és szobatársa a lakásukban tartották a babát, amíg ijesztő események sorozata nem kezdett történni. A lány az ágyára tette, de pár nap múlva úgy tűnt, mintha mászkálna, egyik helyről a másikra. Egy idő után a baba nemcsak körbejárta a lakást, de üzeneteket is hagyott a lányoknak, „help us (segíts nekünk) kérésekkel. A kézírás egy kisgyermek keze írására hasonlított. Donna egy idő után félni kezdett a babától, különösen amikor egyszer arra ért haza, hogy Annabelle vérzik. A két diáklány ez után segítséget kért egy médiumtól. A médium elmesélte nekik Annabelle Higgins történetét, aki 7 éves lány volt és a házban halt meg. Az ő szelleme költözött a babába. Ezt követően kerültek kapcsolatba a diáklányok a Warren házaspárral, akik életük során – a férfi 2006-ban, a nő 2019-ben halt meg – több mint 10 000 esetet vizsgáltak meg, köztük az Annabelle babát is. A házaspár beszélt Donnáékkal, és az egyikük barátjával, akivel szintén furcsa dolgok történtek, és kiderítették, hogy a babát nem szállta meg senki, csak egy gonosz démon próbálta meg manipulálni a lányokat. Egyiküket akarta megszállni, de szerencsére időben kértek segítséget. Akár tragédiával is végződhetett volna ez a történet.

A házaspár elvitte magával a babát, és eleinte ők is ugyanazt tapasztalták, mint a lányok.      

 

 

Az "eredeti" Annabelle baba, akit egykor a Warrens múzeumban tartottak bezárásig.

Fotó: Imgur / Warrens 

 

Warrenék szerint az igazi Annabelle babát igen sok mindenért felelősségre lehetne vonni: például egy halálos balesetért, démoni tevékenységek egész sorozatáért, ami 30 év óta még mindig terjed. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy Annabelle története csak városi legenda. Valójában 1963-ban a Twilight Zone egyik epizódját sugározták „Élő baba” néven. Az epizód után kezdtek elterjedni a démon által megszállt babákról a hírek, de ezek nem bizonyított tények: összefüggés lehet az epizód és a hátborzongató babák közötti állítások között.

 

4. Psycho (1960)

 

Janet Leigh a Psycho-ban.

Fotó: MovieStills DB

 

Minden bizonnyal minden idők egyik leghíresebb horrorfilmje, a Psycho (1960), amely alapját az Ed Gein wisconsin-i sorozatgyilkos által elkövetett gyilkosságsorozat adta.

Érzelmi zsarolás, erőszak és szélsőséges vallási nézetek kísérték Ed Gein életét. Ed anyja, Augusta roppant nehéz körülmények között élt, az elvakult vallási meggyőződéseit fiaira is ráerőltette, meggyőződése volt, hogy rajta kívül minden nő romlott és erkölcstelen, így hát ennek szellemében nevelte gyerekeit, alkoholista férje támogatása nélkül. Ed úgy érezte, hogy egyetlen támasza az édesanyja, senki más szavára nem hallgatott volna rajta kívül. Ráadásul egészségtelen kapcsolata is volt a nővel, mivel Gein beleszeretett az anyjába, hasonlóan a gyilkos Norman Bates-hez Alfred Hitchcock Psycho című filmjében. Anyja halála után Ed teljesen magába fordult és magányosan élt a megüresedett házukban, a benne lappangó szörnyeteg pedig ezután kezdett életre kelni.

A film valójában Robert Bloch 1959-es, Pszicho című könyvéből kapta az ihletet, a két történet ugyanis: Gein valós élete és Bloch regényének hőse kísértetiesen hasonlít egymásra. Gein bűnei és gyilkosságai csak a regény befejezése előtt kerültek napvilágra és később maga Bloch is megdöbbent azon, hogy Bates cselekedetei és motivációja a könyvében mennyire hasonlított Gein valóságos kegyetlenségeire. A nem mindennapi eset többeket megihletett, így Bloch után a horrorfilmek egyik ősatyja, Alfred Hitchcock is gondozásába vette Norman Bates karakterét és megalkotta az amerikai horrortörténelem egyik legikonikusabb darabját, a Psycho-t.

 

 

A sorozatgyilkos Ed Gein a Wautoma-i bíróságon.

Fotó: Bettmann / Getty Images

 

A Psycho nem az egyetlen horrorfilm, amelyet Ed Gein tettei inspiráltak. A texasi láncfűrészes (1974) és A bárányok hallgatnak (1991) is Gein tetteiből merített ihletet.

 

5. Az ördögűző (1973)

 

Jelenet az 1973-as filmből, Az ördögűzőből.

Fotó: Warner Bros. / MovieStills DB

 

A Psycho-hoz hasonlóan az Ördögűző-t (1973) is úgy tartják számon, mint minden idők egyik leghíresebb és legsikeresebb horrorfilmjét. 1974-ben 10 Oscar díjra jelölték.

Az ördögűzést egy kisfiún hajtották végre, akinek személyazonossága nem ismert, úgy nevezték el, hogy Roland Doe, de sokan Robbie Mannheim néven ismerik.

A gyermek egy német-lutheránus családba született, egyedüli, nagyon magányos gyermek volt, aki inkább felnőttekkel játszott, mint kortársaival. Legjobb barátja spiritiszta nénikéje, Harriet volt, aki mindenre megtanította, amit tudott, még Ouija-táblán játszani is. Miután Harriet meghalt, a család furcsa dolgokat tapasztalt. Amikor a gyermek a szobába lépett, a bútorok mozogni kezdtek, a tárgyak pedig lebegtek a levegőben. A család nagyon megrémült, ezért segítséget kért a lelkésztől, aki elvitte magával a fiút, hogy megfigyelje. Ő is megtapasztalta, amit a szülők, így a furcsaságokat a gyermeknek tulajdonították, és nem az otthonukban lakó kísérteteknek. A lelkész azt javasolta, hogy vigyék el a fiút a katolikus paphoz, aki majd kiűzi belőle az ördögöt. Több pap is próbálkozott az ördögűzéssel, de a helyzet csak rosszabbra fordult.

Az 1973-as film az 1971-es regényből merített ihletet, mindkettő William Peter Blatty nevéhez fűződik. Blatty 20 éves angol irodalom szakos volt a Georgetown-i Egyetemen, amikor egy újságcikkre bukkant, ami örökre megváltoztatta az életét. A történet egy 14 éves fiúról szólt, akin ördögűzést hajtott végre egy katolikus pap. Ez az újsághír annyira mély nyomot hagyott Blatty-ban, hogy megírta a könyvet Az ördögűzés címen.

 

 

(Balról jobbra) William Peter Blatty, Linda Blair és William O'Malley atya. Blatty írta és készítette az Ördögűző című regényt és filmet, míg Linda Blair a történetben a meggyötört, 12 éves lányt alakította. William O’Malley atya technikai tanácsadóként szolgált, és szerepel is a filmben.

Fotó: Bettmann / Getty Images

 

1993-ban Thomas B. Allen történész és író kiadta a Possessed: The True Story of an Exorcism című könyvet, tanulmányt, amelyben Allen részletezi, hogy felkutatta az egyik túlélő papot, aki végrehajtotta az 1949-es ördögűzést. Igen, azt, amiből Blatty vette az ötletet. Egy másik, szintén ebben az ügyben érintett pap naplójának másolatát is felhasználta kutatásaihoz. Allen szerint az eredeti, 14 éves fiú Ouija-táblával játszott, hasonlóan a filmben szereplő 12 éves lányhoz. Végül a két valódi papnak, akik az ördögűzésben részt vettek, 20 és 30 alkalommal kellett elvégezniük az ördögűzés szertartását a fiatal fiún.

 

6. A rettegés háza (1979)

 

Margot Kidder és James Brolin A rettegés házában, 1979.

Fotó: MGM / MovieStills DB

 

A rettegés háza egy 1979-es horrorfilm, amely egy fiatal házaspár történetét meséli el, akik rendkívül kísértetjárta házat vásárolnak, amelyben ijesztő paranormális rejtélyek zajlanak. Az 1979-es film Jay Anson 1977-es azonos című könyve alapján készült.

Anson valójában igaz történetből írta meg a könyvet. 1974. november 13-án egy New York városától harminc mérföldre lévő házban a 23 éves ifjabb Ronald J. DeFeo megölte az egész családját, szülei mellett négy testvérét, miközben aludtak. A rendőrség hamar elfogta a fiút, aki nem titkolta tettét. A fiú bevallotta, hogy hangokat hallott, és azok kényszerítették a szörnyűségre, a vizsgálat során elmeorvosa szerint sem volt beszámítható. Ifjabb Ronald gyógyszerrel kábította el a családját, így esélyük sem volt védekezni.

Mindössze tizenhárom hónappal később az ingatlant a Lutz család vásárolta meg, de amikor kísérteties, paranormális furcsaságok kezdődtek a házban, a család 28 nap múlva elhagyta az ingatlant.

 

 

Az igazi George és Kathy Lutz, akik elköltöztek egy kevésbé kísérteties házba Amityville-be (New York),

Fotó: Hulton Archive/ Getty Images

 

A 3 gyerekes család itteni tartózkodásának 28 napja alatt számtalan megmagyarázhatatlan esemény történt, többek között: George mindennap hajnali 3 óra 15 körül felkelt, és kisétált ellenőrizni a csónakházat. (Mint később kiderült, DeFeo nagyjából ekkor követte el a gyilkosságokat). Lutzék ötéves kislánya, Missy szerzett egy képzeletbeli barátot, Jodie-t, aki egy disznószerű démon volt, vörös szemekkel; Kathy, a feleség talált egy olyan szobát, amely vörösre volt festve, és csak egy könyves szekrény állt benne. Habár a szobában nem volt semmi, mégis ismeretlen eredetű bűz áradt ki belőle. A család kutyája, Harry is messziről elkerülte a helyiséget. Állandóan megmagyarázhatatlan hangokat hallottak, furcsa, zselészerű anyagok jöttek ki a falból, harapásnyomokat találtak a testükön.

Lutzék végül 1976. január 14-én hagyták el a házat.

Bár sokan megkérdőjelezik Lutzék állításainak valódiságát, a család hazugságvizsgáló tesztet végzett ártatlanságuk bizonyítására. Átmentek a próbán.

 

Forrás:

thevintagenews.com

Tetszett a cikk?

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »