He Yu, a Max Planck Történelemtudományi Intézetének munkatársa és kollégái arra jutottak, hogy az amerikai őslakosok felmenői a véltnél nagyobb területet jártak be – számol be a Science magazin. Az adatok azt is alátámasztják, hogy a mai őslakosok felmenői a Szibériát és Alaszkát egykor összekötő Beringián izolálódtak el ázsiai rokonaiktól.

Nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt az emberek elkezdtek átvándorolni a földnyelven, azt azonban nem lehet pontosan tudni, hogy Szibéria mely területéről kerekedtek fel. Az új eredmények ezt a problémát segíthetnek megoldani.

Az orosz régészek az 1970-es években kezdték el feltárni a Bajkál-tó és a mongol határ között fekvő Uszty-Kjahtát. A lelőhelyen különböző maradványok, így csont- és kőeszközök kerültek elő. A most vizsgált fog sokáig azonosítatlanul hevert egy gyűjteményben, mígnem Szvetlana Snajder, az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa fel nem fedezte. Szibéria hideg, száraz környezete kedvez a DNS fennmaradásának, a csapatnak pedig sikerült szekvenálnia a fog gazdájának genomját. A helyi leletek szénizotópos analízise arra utal, hogy a maradványok 14 ezer évesek.

A fog egy férfitól származott, aki a modern amerikai őslakosokhoz hasonlóan kelet-ázsiai és eurázsiai felmenőkkel rendelkezett. A kutatók szerint a személy az amerikai őslakosok legkorábbi ismert rokona Amerikán kívül. A férfi nagyjából 4500 kilométerre élt Beringiától, és 3500 kilométerre attól a kelet-szibériai nőtől, aki 10 ezer éve halt meg, és szintén igen közeli rokonságban állt az őslakosokkal.

Az eredmények arra utalnak, hogy az Észak-Amerikát elérő emberek különböző térségekből származtak. Manapság a Bajkál-tó környékén már más népcsoportok élnek, úgy tűnik, az eredeti populációt idővel kiszorították innen.