Sajnálom, ha csalódást okozok a romkocsmák rajongóinak, és nem a Lonely Planet által a világon a harmadik legjobb bárnak titulált szórakozóhelyről írok egy kis eszmefuttatást. Mivel hiányzik az ehhez szükséges tapasztalatom, ettől most eltekintenék, bár a közösségi tér kiindulópontja, szerves része és mindmáig legizgalmasabbnak tartott, külföldi turisták körében is legnépszerűbb tagja kétségkívül ez a műintézmény.
Minden fővárosi romkocsmák ősét 2002-ben hívta életre néhány lelkes bölcsészhallgató (egy évvel egy átlagosnak éppen nem mondható kávézó beindítása után), de a valódi Szimpla kert a Kazinczy utca 14. szám alatt nyílt meg egy pesti bérház udvarát és belső tereit felhasználva, eklektikusan berendezve úgy, hogy egyedülállóan hangulatos helyet hívtak életre.
Itt a sokféleség dominál: romkocsma, bár, mozi, szórakozóhely és vasárnaponként termelői piac várja a kedves látogatót. Kétszer volt eddig alkalmam ez utóbbin részt venni: elképesztő élmény!
Szeretném előre bocsátani, hogy nem vagyok az egészséges táplálkozás megrögzött hirdetője és felkent papnője, ám a Szimpla kert vasárnapi felhozatala igazán ínycsiklandó és minőségi. Nem mondom, hogy állandóan megengedhetném magamnak itt a heti nagybevásárlást, de olykor-olykor beleférne a költségvetésbe. Hihetetlen ízek, aromák, fűszerek, mézek és dzsemek, ropogós pékáruk vagy éppen egészséges magvakkal megrakott, teljes kiőrlésű kézműves zsemlék és sütemények kínálják magukat a kirakott asztalokon, mangalica tepertő és minőségi húsáruk, gyönyörű és ízletes zöldség és gyümölcs mellett. Minden igényt kielégítő minőségi kínálat, amihez a már csak emlékeinkben létező valódi kedvesség és vendégszeretet, mosolygós udvariasság jár, ami az én gyermekkoromban még a magyar vidék falvaiban természetes volt. Ráadásul mindent meg is kóstolhatsz!
a befogadás, „a helyed van itt mellettünk, velünk” – gesztus. Itt nincs gyűlölködés, elutasítás, meg nem értés, flegmaság, nemtörődömség. Egymásra mosolygunk a külföldi turistákkal, akik érdeklődve figyelik ezt a kis oázist, ezt a kis édent, elismerően bólintunk egymásnak, amikor megízleljük a válogatott falatokat, testvériesen átengedjük a szabad székeket, vagy összébb húzódunk az asztalok mellett. Miért ne legyen jó másnak is?
És ha akarsz, ha úgy gondolod, akkor jó ügyeket is támogathatsz. Mert minden alkalommal valamelyik közösség süt süteményt vagy főz nagy kondérban levest egy számukra fontos cél érdekében (amikor mi vettünk finom házi sütit, értelmi fogyatékos gyerekek kirándulására gyűjtöttek).
Itt senki nem szól rád, ha kedved támad spontán megreggelizni az udvar közepén elhelyezett asztaloknál az éppen megvásárolt finomságokból. Elképesztően idilli, békés és megnyugtató üldögélni egy kicsit, élvezni az őszi napsugarakat, belefeledkezni az eklektikus berendezés színeibe és formáiba, megcsodálni a romos falakon felfutó vadszőlő vadul kapaszkodó indáit. Kicsit téren és időn kívül helyezni magunkat, lelassítani és megpihenni a folyamatos mókuskerék után. Egy laza fél órára, órára megáll az idő, hogy aztán újra visszatérjünk a rohanó világba.
De már némiképp pihentebben, megerősödve…
Írta Gellért Tünde
