A szigetcsoport, ahol 50 országból élnek emberek

A hófedte hegycsúcsokat látják meg először a turisták a repülőgépek ablakából, amikor a norvég Spitzbergák szigetcsoportjához érnek, feltéve, ha az év azon felében utaznak, amikor a nap 24 órájában világos van.

Az esztendő másik részében sötétség uralkodik a területen, és csak az északi fény ad némi világosságot,

igaz, az rendre bámulatos látvány.

A BBC riportja szerint a norvég szárazföldtől közel 800 kilométerre, a Jeges-tenger közepén található

Spitzbergákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: ez a világ legészakibb egész évben lakott területe,

itt van a világ legészakibb egyeteme, temploma és sörfőzdéje,

és ez egyike azon kevés helyeknek a bolygón, ahol bárki letelepedhet.

A cikkben azt írják, hogy Longyearbyen, a Spitzbergák fővárosa 2400 embernek ad otthont,

akiknek közel a harmada bevándorló a Föld 50 országából. Ez azért lehetséges,

mert a szigetcsoportra bárki kiköltözhet vízum nélkül, aki munkát és lakhelyet tud ott szerezni.

Ugyan bárki élhet a Spitzbergákon, ide születni vagy itt meghalni nem a legideálisabb hely. Nincsenek kórházak

és ha valaki elhuny, akkor a holttestet Norvégia szárazföldjén kell eltemetni.

A szigetcsoporton meglehetősen alacsony az átlaghőmérséklet, nyáron a csúcsátlag is 7 Celsius-fok között mozog, és épp a körülmények miatt választották a Spitzbergákat a nemzetközi magbunker helyszínéül,

ahol több mint egymillió vetőmagot őriznek 2008 óta egy esetleges katasztrófára felkészülve.

A hőmérséklet emelkedésével mindazonáltal már ez sincs teljesen biztonságban, a bejáratát 2017-ben például elöntötte a víz, ahogy a jég olvadni kezdett körülötte.

A Spitzbergákon 1971 óta 4 Celsius-fokot emelkedett a hőmérséklet, ez a folyamat pedig ötször gyorsabb, mint a világ más pontjain.