Az Oscar-gálákon mindig történik valami

Az Oscar-gálákon mindig történik valami


Néhány nap és kiderül, kik lesznek idén Oscar-díjasok. Ezért úgy döntöttem, én is együtt ünneplek a filmesekkel, és március 24-28-áig a magazin oldalra emlékek, érdekességek, furcsa, de igaz történetek kerülnek fel az Oscar-díj átadók múltjából.

A 94. Oscar-gálán az Amerikai Filmművészetek és Filmtudományok Akadémiája (AMPAS) a 2021-es év legjobb filmjeit, alakításait és alkotásait részesíti elismerésben. A díjátadó ceremóniát 2022. március 27-én rendezik meg a Dolby Színházban, Los Angelesben, helyi idő szerint 17.00 órától (magyar idő szerint március 28-án 02.00 órától.) A ceremónia alatt az Akadémia 24 kategóriában díjazza az alkotásokat.

A jelölések bejelentésére 2022. február 8-án került sor.

Az előző évekhez képest azonban némi változást kívánnak beiktatni a szervezők, bár ez már sok rendező nemtetszését is kivívta, ezért talán nem a tervek szerint valósul meg az elképzelés. Idén ugyanis úgy tervezik, hogy még az Oscar-gála élő közvetítése előtt átadnak nyolc díjat; a vágás, a látványtervezés, a hang, a smink és haj, az eredeti filmzene és a három rövidfilmes kategória: a rövid dokumentumfilm, a kisjátékfilm és a rövid animáció díját nem élőben fogják tehát közvetíteni, hanem előre felveszik, és a köszönőbeszédeket beillesztik majd az élő, háromórás műsorba. Hogy ezek a díjak kiknek értékesek kevésbé, mint a többi, azt nem lehet tudni, mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy a nézettség növelése érdekében döntöttek így.

Ez nemcsak a filmeseket, de engem is szomorúsággal tölt el, mert Londonban élve, statisztaként dolgozva valamennyire van lehetőségem belelátni a filmkészítés rejtelmeibe, és tudom, hogy nemcsak a színész és a rendező dolgozik, hanem a háttérben sokan mások. Elég csak megnézni a részletes stáblistát, amit a filmek végén szoktak elhelyezni – alig láthatóan, így ez szinte mindenki figyelmét elkerüli. Nem hiszem, hogy azok az emberek, akik megteremtik az adott hangulatot, akik a „fontos” emberek kezei alá dolgoznak, akik a háttérben sokszor 14-18 órákat ott vannak a filmforgatáson, akik többnyire „láthatatlanok” maradnak, mert szinte mindenki a színészre – jó esetben a rendezőre is – figyel, kevésbé fontosak. Én személy szerint szívesen megnézném, kik azok, akik részt vesznek a munkálatokban. Mindegy, ennek megoldása nyilván nem az én dolgom.

Ami a lényeg az az, hogy mint ahogy egy filmkészítés is általában forgatókönyvből történik – egyszer vettem részt egy olyan forgatáson, ahol még mi statiszták is improvizáltunk, IMÁDTAM!!! –, úgy az Oscar-díjátadókat is általában gondosan és előre megtervezik, így az események nagyjából a tervezettek szerint zajlik. Néha azonban előfordulhatnak váratlan dolgok. Mai Oscar-hétvégi első írásomban ezekről a váratlan dolgokról lesz szó. Olyan furcsa pillanatokat kerestem, amikor semmi sem úgy történt, ahogy kellett volna.

Akkor nézzük ezeket!

 

Oscar elutasítása

Habár egy filmkészítő számára minden bizonnyal az Oscar-díj a legnagyobb elismerés, mégis akadtak olyanok az évtizedek során, akik visszautasították a díjat.

Az első ilyen személy Dudley Nichols volt, aki 1936-ban a legjobb forgatókönyvírónak járó díjat utasította el, amelyet „A besúgó”- ért kapott volna, mivel akkoriban volt az írósztrájk. Nichols a kollégáival, más írókkal való bánásmódra és alacsony fizetésre hivatkozva nemcsak kihagyta a díjátadót, de vissza is utasította a díjat. Habár az Akadémia elküldte Nichols-nak a szobrot, ő azonban visszaküldte, hiszen azzal, ha elfogadta volna, csalódást okozott volna a kollégáinak, akik folyamatosan próbáltak jobb feltételeket kiharcolni a szakmának.

Természetesen nemcsak a fent említett forgatókönyvíró utasította el a szobrocskát. Az Oscar egyik legnagyobb botrányát például Marlon Brando-nak köszönhetjük. A színészt 1973-ban „A Keresztapa” szerepéért ismerték el. A meglepetés az volt, hogy Brando nem jelent meg a díjátadón, viszont amikor kihirdették, hogy ő nyerte az Oscart, helyette egy őslakos indián színésznő és aktivista, Sacheen Littlefeather ment fel a színpadra, és Brando nevében visszautasította a díjat. Brando az amerikai őslakosokkal való olykor kíméletlen bánásmód ellen lázadt ilyen formában, és írt egy 15 oldalas beszédet arról, hogy Hollywood mennyire rosszul bánt az amerikai őslakosokkal, amíg ő ott tartózkodott.

 

A fotó forrása: dailymail.co.uk

 

Minden idők legnagyobb elutasítása azonban George C. Scott nevéhez fűződik, aki a Tábornok című filmben a főszerepért érdemelte ki a díjat, 1971-ben. Scott azzal indokolta döntését, hogy az egész filmakadémiai díjazósdi sértő, barbár és korrupt, a gála meg egy felesleges rongyrázás. Szerinte „kétórás húsfelvonulás, gazdasági okokból kiagyalt feszültséggel járó nyilvános bemutató” az Oscar-gála. Amikor kihirdették a nevét, a színész jó háromezer mérfölddel odébb nézett a tévében egy hokimeccset. Két évvel később azonban már örömmel átvette volna a díjat a „Düh”-ért, ám az Akadémia nem jelölte. Scott 1982-ben személyesen is megjelent az Oscar díjátadón, vagy ahogy korábban ő nevezte, a „húsfelvonuláson”.

 

Hosszú séta a színpadig

Hattie McDaniel volt az első afro-amerikai színész, aki Oscar-díjat nyert. Az „Elfújta a szél” Mammy-jának alakításáért kapta meg a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést, 1940-ben. Akkoriban még az Ambassador Hotel adott otthont az Oscar-átadónak, és ez alkalommal eléggé botrányosra sikerült, tekintve, hogy a színésznőt a szegregáció miatt be sem akarták engedni. Külön levélben kellett kérvényezni, hogy McDaniel részt vehessen a díjátadón, azt azonban már megtiltották neki, hogy a film alkotóival és színészeivel egy helyen üljön. Így hát kísérőjével külön, egy távoli asztalnál foglalt helyet, hátul.

 

A fotó forrása: elle.com

 

Az afro-amerikai színésznőnek tehát a terem hátsó részéből kellett előre gyalogolnia, hogy átvegye a díját, amikor kimondták a nevét, így minden bizonnyal az Oscar-gálák leghosszabb sétáját tette meg az évtizedek alatt. McDaniel az adott körülmények ellenére is egy nagyon kegyes beszéddel mondott köszönetet.

 

Tiltólistán a miniszoknya

Edith Head, aki az Oscar-gálákra szokott ruhákat tervezni, egyszer megjegyezte azt, hogy még a legszebb lábak is, mint például Marlene Dietriché sokkal csinosabbak, ha el vannak takarva. Mivel Edith Head nemcsak tervező, de különleges tanácsadó is volt az Akadémia életében, ezért 1968-ban, a 40. Oscar-gáláról kitiltotta a miniszoknyákat. Korábbi években a miniszoknya viselése miatt volt is botrány, mert többen is méltatlannak gondolták a térdkalács mutogatását.

 

Meztelen igazság

Az 1968-ban elnyomott miniszoknya-kedvelőknél egy kicsit több testrészét merte megmutatni Robert Opel, aki fényképészként dolgozott.

 

A fotó forrása: groovyhistory.com

 

Az 1974-es, 46. Oscar-gálán a házigazda, David Niven éppen Elizabeth Taylort szólította színpadra, amikor Robert Opel meztelenül felrohant a színpadra, békejelet mutatva. Niven nyugodtan és viccesen reagált az eseményre, azt mondta: „Hát nem csodálatos belegondolni, hogy valószínűleg az egyetlen dolog, amivel ez a férfi mosolyt fakaszt, és nevetést csikar ki másokból, ha levetkőzik, és feltárja a hiányosságait?” Mint később kiderült, Opel melegjogi aktivista, aki társadalomkritikát akart gyakorolni a meztelenkedéssel. Szerinte az embereknek nem kellene szégyenkezniük a meztelenség miatt. Természetesen később felmerült, hogy ezt az egészet a producerek szervezték meg, hogy megfűszerezzék az unalmas ceremóniák sorozatát, és hogy Niven már a műsor kezdete előtt feljegyezte vicces megjegyzését. De persze sokkal szórakoztatóbb ennek az ellenkezőjét hinni.

 

Hiányzó házigazda

Voltak jó házigazdák, rossz házigazdák, nagyon rossz házigazdák és nagyon-nagyon rossz házigazdák, de minden idők legrosszabb ceremóniája az volt, amikor egyáltalán nem volt házigazda. 1989-ben, a 61. Oscar-gála nyitószámát egy Hófehérkét alakító színésznő és Rob Lowe adták elő, aki szintén nem énekes. Ebben az esetben nem annyira számított az igyekezet, mert állítólag borzalmas volt. Természetesen nemcsak a 61. gála maradt házigazda nélkül. A ’60-as évek végén – amikor Bob Hope abbahagyta a házigazda szerepet az Oscar-gálákon – három évig senki nem vette át tőle a helyet.

 

Kitiltva!

A pletykák gyorsan terjednek a filmgyárban, így az Akadémia is hallott Sasha Baron Cohen azon tervéről, hogy „A Diktátor” főszereplőjének, Aladeennak öltözve jelenjen meg a 2012-es Oscár-gálán. Emiatt aztán fel is merültek azok a hírek, hogy kitiltják a komikus színészt a ceremóniáról. Aztán később kiderült, hogy csak figyelmeztetést kapott Cohen, mely szerint a vörös szőnyegen nem lehet extra mutatványokat bemutatni. Úgy tűnik, Cohen nem értette meg az üzenetet – vagy nem kapta meg? –; teljes jelmezben érkezett, egy urnával a kezében – amely elmondása szerint – a néhai észak-koreai diktátor, Kim Dzsong II hamvait tartalmazta, és amit aztán ráborított Ryan Seacrest tévériporterre, mielőtt kikísérték volna a helyszínről.

 

A fotó forrása: nj.com

 

Az Oscar-gáláról való tényleges kitiltást nehezebb elérni – de nem lehetetlen. Pontosan ez történt Nicholas Chartier-rel,  „A bombák földjén” egyik producerével is, aki körlevélben arra kérte az Akadémia tagjait, hogy az ő filmjére szavazzanak és ne az 500 milliós Avatarra. Mivel ezzel szabályt szegett, ezért az első volt az Oscar-történetében, akit kitiltottak a gáláról. Noha a díjat – ha ő nyeri – nem vonták volna meg tőle.

 

A világ leghíresebb szobrának értéke mindössze 1 dollár

A színészeknek, filmeseknek nem sok hasznuk lenne az Oscar-szobrocskából, ha meg akarnának szabadulni tőle. 1950 óta ugyanis minden győztessel aláíratnak egy szerződést, mely szerint, ha el akarják adni az Oscar-szobrot, akkor először az Akadémiának kell felajánlaniuk 1 dollárért megvásárlásra.

Ez nyilván nem jelenti azt, hogy nem kerül soha egy-egy szobrocska valamelyik aukcióra. Steven Spielberg például kétszer is vásárolt már meg használt Oscar szobrokat: egyszer Clark Gable díját, 1996-ban, egyszer Bette Davis díját 2001-ben, összesen 1,1 millió dollárt fizetett értük. Ezzel az volt a szándéka, hogy a szobrocskákat visszajuttassa az Akadémiának.

 

A változó szobor

Az újfajta, tehát a mostani szobor 34,3 cm magas, 3,85 kilogramm súlyú.

Az eredetit George Stanley szobrászművész készítette Cedric Gibbons vázlata alapján. Fekete fém alapon aranyozott bronzból készült, később rézzel, nikkellel, ezüsttel fedett szobrot is gyártottak, de aztán maradtak az aranyozásnál. Nem mindig volt ilyen típusú a szobor, a második világháború előtt az alapja kő volt, de a háború alatt gipszből is csináltak szobrokat, a háborús erőfeszítések jelzéseként, később a háború után a győztesek lecserélhették a szobrokat fémre, ha úgy akarták. A figura egy filmtekercsen áll, amelyen öt tengely szimbolizálja az eredeti kategóriákat: színész, író, rendező, producer, technikus.

 

A fotó forrása: jannaludlow.co.uk

 

Az 1950-es évekig az Oscar-díjas gyerekszínészeket miniatűr szobrocskákkal ajándékozták meg. Ez nem azért volt, mert túl kicsik és gyengék voltak ahhoz, hogy lecipeljék a nagy szobrokat a színpadról, hanem azért, mert igazságtalannak tartották a felnőttekkel szemben, hogy gyerekekkel kell versenyezniük.

Amikor 1938-ban a hasbeszélő Edgar Bergen és bábuja, Charlie McCarthy tiszteletbeli Oscar-díjat kapott, egy mozgatható szájú, fából készült Oscar-szobrot vihetett haza.

 

Az Oscarok Oscarja

Ha most meg akarnánk nézni, hogy ki tartja a rekordot az Oscar-díjak történetében, akkor a néhai Walt Disney nyerne. 56 jelölésből 26-t szoborrá tudott váltani, és mind a 26 díjat személyesen vette át.

 

A fotó forrása: disneydiary.com

 

Aki a valódi vesztese az Oscarok történetének, Kevin O’Connell hangkeverő, akit összesen 20 alkalommal jelöltek, de egyszer sem kapta meg a díjat. Aztán végül a 21. alkalommal hazavihette a szobrocskát.

 

 

Forrás:

reuters.com

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »