Település:
Békés megye, Tótkomlós


Tótkomlós evangélikus templom


Tótkomlós város Békés megyében, az Orosházi járásban.

Tótkomlós

Evangélikus templom
Evangélikus templom
 
 
Nagykopáncs (Kopáncs-puszta) Árpád-kori temploma

Tótkomlós (szlovákul: Slovenský Komlóš) város Békés megyében, az Orosházi járásban. A megye 13., a járás 2. legnagyobb városa.

 

Fekvése

A Dél-Alföldi turisztikai régióban, a Maros-hordalékkúp részének hátsági területén fekszik, a tengerszint felett 92 méterrel, Orosházától 18 kilométerre délre. Szomszédai: észak felől Pusztaföldvár, északkelet felől Kaszaper, kelet felől Végegyháza, délkelet felől Mezőhegyes, dél felől Nagyér és Ambrózfalva, délnyugat felől Makó, nyugat felől Békéssámson, északnyugat felől pedig Kardoskút. Közigazgatási területe északon, egy pontban érintkezik Orosháza határával is.

Hozzá tartozó lakott településrész még Nagykopáncs, amely a belterület délnyugati szélétől bő 3 kilométerre fekszik. Említést érdemel még egy településrész, Pusztaszőlős, az északi határszélen, légvonalban is közel 10 kilométerre a központtól: ez azonban Tótkomlósnak csak enklávéja, közigazgatásilag Kaszaperhez tartozik, dacára annak, hogy minden irányból tótkomlósi külterületek veszik körbe.

A környék fontosabb települései közül Hódmezővásárhely a várostól 35 kilométerre, Makó 30 kilométerre, Mezőhegyes 12 kilométerre, Orosháza 20 kilométerre, Békéscsaba 43 kilométerre, pedig Nagylak 30 kilométerre fekszik. A Tótkomlóst övező kisebb települések közül Békéssámson 11,8 kilométerre, Pitvaros 11,3 kilométerre, Ambrózfalva 7,7 kilométerre, Nagyér 5,4 kilométerre, Kardoskút 10,9 kilométerre, Kaszaper pedig 9,3 kilométerre található.

Megközelítése

Tótkomlós Orosháza és Mezőhegyes között fekszik, a két várost összekötő 4427-es út mentén, de áthalad a központján a Békéscsaba-Makó közti 4432-es út is. Békéssámson-Hódmezővásárhely felé a 4421-es út vezet a városból, a déli szomszédságában fekvő, már Csongrád-Csanád megyében fekvő kistelepülésekre, Nagyérre, Ambrózfalvára és Pitvarosra pedig a 4426-os úton lehet eljutni. Ugyanezen az úton érhető el az M43-as autópálya legközelebbi csomópontja is, ami mintegy 23 kilométerre van a városközponttól, Csanádpalota-Kövegy határán. Közigazgatási határszélét északon érinti az Orosháza-Mezőkovácsháza közti 4428-as út is.

A közigazgatásilag Tótkomlóshoz tartozó Nagykopáncs a 4432-es útból, a központtól délnyugatra kiágazó 44 126-os számú mellékúton közelíthető meg.

Vonattal a település a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya-vasútvonalán érhető el, amelynek egy megállási pontja van itt. Tótkomlós vasútállomás a vonal állomásainak viszonylatában Kardoskút vasútállomás és Nagyér megállóhely között található; fizikailag a központ nyugati szélén helyezkedik el, közúti elérését a 4432-es útból kiágazó 44 328-as út, illetve a 4421-es felől egy önkormányzati út biztosítja.

Története

Területén latén kori sírok is előkerültek.

A honfoglalás kori leletek szerint a település és környéke különböző népek által lakott terület volt, a régészek Árpád-kori falvak nyomaira bukkantak. Ebből a korai időszakból a nagykopáncsi kápolna őrzi a román építészeti stílus emlékét.

2017-ben az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum munkatársai 645 pénzérméből álló leletre bukkantak Tótkomlós határában. A pénzérmék közt 620 friesachi dénár, II. Géza 22 darab Árpád-kori érméje és egy angol penny is volt Földnélküli János idejéből. 1919-ben két helyi lakos szántás során több száz pénzérmét talált ugyanitt, melyek közül 235 érmét sikerült a korabeli házkutatás során lefoglalnia a hatóságoknak. A kincset valószínűleg az 1240-es években rejtették el Kopács-pusztán.[4]

Később az oklevelek tanúsága szerint a komlósi puszta Hunyadi János birtoka volt. 1484-ben Mátyás király tulajdonát képezte, aki Komlóst fiának, Corvin Jánosnak adományozta. A terület a törökdúlás idején többször cserélt gazdát, a lakosság a hódítók elől elmenekült.

Az elnéptelenedett komlósi birtok báró Rudnyánszky József tulajdona lett. A báró szentandrási jobbágyait szorgalmuk és példás magaviseletük miatt szerette, ezért a vallási villongások miatt beleegyezett lakhelyük elhagyására, és a telepítésre vonatkozó szerződést velük 1746. január 8-án meg is kötötte. Mintegy 80 tót család érkezett a komlósi pusztára. Az ideköltözöttek folyamatosan építették lakóházaikat, az istentisztelet megtartására szolgáló imaházat, az iskolát egy tanítói lakással együtt. A falu újratelepítését hivatalosan 1746-ban ismerték el, közigazgatási hovatartozásáról azonban viták folytak. Két vármegye is jelentkezett az új faluért: Csanád és Békés vármegye. A konfliktus végül odáig torkollott, hogy mindkét fél mozgósította katonai erejének egy részét, és egyfajta „polgárháborús” helyzet alakult ki Komlóson és környékén. A lakosság már-már a menekülést fontolgatta. A helyzetet végül bírói döntés alapján az 1750-es évek közepére rendezték, Tót-Komlóst Békés megyéhez csatolták. Az ezt követő évtizedek gazdasági és demográfiai fellendülést hoztak a falu életében, újabb és újabb betelepülő szlovák családok érkeztek. Ennek következményeként a 19. század elejére a falu a túlnépesedés jeleit mutatta: kevés volt a megművelhető földterület, a lakóhelyek száma, a megélhetés egyre nehezebbé vált. Ekkor mintegy ezer ember elköltözött, és új településeket alapítottak (pl. Nagylak), vagy már meglévő helyekre költöztek (pl. Arad). Gazdasági szempontból a folyamatos elszegényedés volt megfigyelhető, a földek a növekvő népesség következményeként elaprózódtak, valamint kialakult egy vékony gazdagparaszti réteg is. Ez a tendencia aztán Tót-Komlós egész 19. századi történetére jellemző volt valamilyen mértékben. Szexty György lelkész vezetésével 1795-ben megépítették az evangélikus templomot.

A település leírása a 18. század végéről:

"KOMLÓS: Tót falu Békés Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik Szarvashoz nem meszsze, és annak filiája, földgye búzát is terem, réttye pedig jó szénát, Körös vizének erén tsekély malma van, legelője meg lehetős."
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)

A komlósiak száma, vagyona és műveltsége is gyarapodott. A 19. század második felében a magyar ajkú lakosok száma egyre csak gyarapodott, ezért az ő lelki épülésükre évente négyszer magyar istentiszteletet is tartottak.

Az 1848-as forradalom híre, hasonlóan az ország más területeihez, Tótkomlóst is lázba hozta. A felvidéki tótok hazafias és tömeges helytállása erre a mintegy 7000 fős településre is igaz volt. 1848 nyarán 129 önkéntest kért a vármegye a településtől, ehelyett azonban majd dupla annyian jelentkeztek katonának. Ez az önkéntes divízió aztán, karöltve a megyei csapatokkal, egészen Nagybecskerekig nyomult, és úgy másfél hónapig tevékenykedett ott. Pontos adatok híján nem lehet tudni mennyien léptek be a honvédségbe, de valószínűleg 230–240 személy lehetett. A szabadságharc hadi eseményeinek nagy része elkerülte a falut, de érdekességképp megemlíthető, hogy a bukást követően Kossuth Lajos és családja Komlóson keresztül menekült dél felé.

A kiegyezés után, 1893-ban felépült a községháza, amelyet közös összefogással építettek. Gazdasági szempontból nagyon fontos esemény volt, hogy 1893-ban a községet bekapcsolták az ország vasúthálózatába. Ugyanezen időkben viszont ismét kiújultak a Csanád vármegyével vívott viták, maga Komlós is többször kérte Csanádhoz csatolását Békés megyétől (1893, 1906) – sikertelenül. Az első világháború előestéjére mindezek ellenére, illetve mellett a település lakossága meghaladta a 11 000 főt (amiből csupán 1000 körüli volt a magyarok száma), ezzel az orosházi járás második legnépesebb községévé vált.

A világégés Komlós életére is nagy hatással volt, több százan vonultak be évről évre, többnyire a békéscsabai 101. és a nagyváradi 4. gyalogezred kötelékébe, akiket először a szerb frontra, majd onnan egyeseket az orosz, másokat az olasz frontra küldtek az Isonzó és a Piave folyó környékére. A dolgos férfikéz hiánya jelentősen megviselte a település élelmiszerek és iparcikkek általi ellátottságát. A hiányzó munkaerőt nőkkel, gyerekekkel, sőt esetenként a mai Nagyér környékén fogva tartott orosz hadifoglyokkal próbálták pótolni, kisebb-nagyobb sikerrel. A háború során több mint 400 komlósi katona vesztette életét, és közel százan váltak rokkanttá. Az országos hangulathoz hasonlóan Komlóson is eluralkodott az antiszemita hangulat, és 1918 őszén majd' minden zsidó boltot kifosztottak, lakásaikat feltörték.

Nagyon érdekes momentuma volt a háborút követő hónapoknak a „pánszláv” nézetek és az elszakadási törekvések megerősödése Tót-Komlóson, illetve Békés megyében. A 20. század elején Komlós szlovákságának legjelentősebb „nemzetvédő” egylete a Földművelő Egylet volt. Tagjai közé tartozott Hrdlicska Lajos, aki a helyzetet kihasználva megpróbálta a maros-körös közi tótokat és a területet kiszakítani Magyarország testéből, és a szláv „testvérek” országába, Jugoszláviába betagozni. Azonban rövid időn belül a nemzetközi fejlemények következtében ez az elképzelés irreálissá vált. A tanácshatalom uralma alatt, illetve után ismét aktivizálta magát Hrdlicska és társasága, akik a megszálló román csapatokkal, illetve azok parancsnokaival jó viszonyt alakítottak ki, és úgy vélték, hogy Tótkomlósnak, illetve egész Békés megyének jobb dolga lenne „Románia mare” keretei közt. Ennek érdekében meg is kezdték a tárgyalásokat a román kormányzattal, majd 1919. augusztus 13-án Békéscsabán népgyűlést hívtak össze, mely többek közt a komlósi és békéscsabai tótok nyomására hivatalosan is bejelentette csatlakozási igényét a Román Királysághoz. Bevezették a román közigazgatást, a bukaresti kormány pedig két-két képviselői, valamint szenátori helyet ajánlott fel a parlamentben Békés vármegyének. Végül a nyugati hatalmak nem támogatták ezt a fajta elszakadási törekvést, és Trianonban Magyarország javára döntöttek a terület hovatartozását illetően.

Hosszú évtizedekre meghatározta a falu sorsát, a település lakosságának szerkezetét az 1946/48-as szlovák-magyar lakosságcsere. A siker, vagyis a minél nagyobb számú áttelepítés érdekében a befogadó ország és a helyi tótság szervezetei egyaránt komoly propagandát fejtettek ki. Tótkomlósról 939 család, szám szerint 3254 lakos választotta az új hazát. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a magyar anyanyelvűek áttelepítése Tótkomlósra, ám lényegesen kevesebben érkeztek, mint amennyien távoztak, mindössze 400 család, azaz mintegy 1500 betelepülő jött.

A köztársasági elnök Tótkomlós nagyközséget 1993. november 1-jével várossá nyilvánította.

A tótkomlósi zsidók története

Tótkomlóson 1848 előtt zsidók nem lakhattak, azonban a szabadságharc után megkezdődött a letelepedésük. Az első tótkomlósi zsidók 1850-ben telepedtek le a faluban. Az ezt követően letelepedő családok többsége (Leipnik Ábrahám, Iritz Bernát, Ujhelly Izrael, Grosz Bernát, Grosz József, Weber Ferenc, Stern Mór, Fischer József, Hauser Mór) Makóról érkezett, később jöttek Békéscsabáról, Aradról, Lippáról, Szarvasról és Kárpátaljáról is. 1854-ben már megalapították a hitközségüket. Ugyanebben az évben a falu északi határában temető céljára területet kaptak a községtől. A zsidó hitközség 1860-ban a mai Diófa és a Fő út sarkán felépítette az imaház és iskola céljára szolgáló helyiséget és a tanító lakását. 1880-ban megalakult a Chevra Khadisa, a Szent-Egylet. 1884-ben felépült az új zsinagóga. Ezt követően felépítették a mikvét, a rituális fürdőt, vágófészert, valamint 1887-ben létrehozták az új iskolát, amelynek tanítója Nádor Adolf lett. Létrehozták az Izraelita Nőegyletet is. A hitközség létszáma 1896-ban 180 fő, 32 családban.

A község leghíresebb zsidó kereskedői Leipnik József és Ujhelly János fakereskedők, Herzog Károly gabonakereskedő, Ujhelly Ferencné és Herzog Izsák rőföskereskedők és Iczkovits Lipót gépkereskedő voltak. Iczkovits Lipót még vegyeskereskedőként települt le 1885-ben Tótkomlóson, de a század első éveiben kereskedését gépkereskedéssé alakította át. Nagy üzletet, műhelyt és raktárat épített a főtéren, ahol varrógépekkel, cséplőgépekkel, kerékpárokkal, traktorokkal kereskedett, valamint benzinkutat működtetett. A család kereskedéseket hozott létre Békéscsabán, Szegeden és Orosházán is.

Az első világháború végső szakaszában, az őszirózsás forradalom alatt, Tótkomlóson zajlott le Békés megye legnagyobb zsidóellenes megmozdulása. 1925-ben az izraelita iskola bezárt. Az 1920-as években érkezett meg az új kántor, Rosenberg Gáspár, aki majd két évtizeden át látta el a kántor, sakter, előimádkozó funkciókat. A komlósi férfiakat 1942 februárja és 1943 októbere között hívták be munkaszolgálatra. 1944 áprilisában Tótkomlóson is kötelezővé tették a sárga csillag viselését, majd megkezdődött a gettózás. Május 13-án a családok elhagyták lakásaikat, és a főtéri Iczkovits-géplerakat bekerített udvarára, az üzlethelyiségekbe és az Iczkovits-ház lakásaiba költöztek. A gettót helyi és vidéki csendőrök őrizték. 1944. június 20-án a vasútállomásra hajtották, bevagonírozták, majd a békéscsabai gyűjtőtáborba szállították a komlósi zsidókat, ahonnan Herzog Margit és a szülés előtt álló Grósz Miklósné Leichter Rózsi és családja kivételével mindenkit továbbvittek Debrecenbe. A 122 komlósiból 83 került a strasshofi, 39 az auschwitzi szerelvényre. Tótkomlósra az Auschwitzba deportáltak közül senki sem tért vissza. A Strasshofba került komlósiak egy részét bécsi és környékbeli táborokba szállították. 1945-ben szovjet és az amerikai csapatok szabadították fel a túlélőket. 1944–1945-ben 86-an tértek vissza Tótkomlósra, akik közül hamarosan többen elköltöztek vagy kivándoroltak. Az 1980-as években már csak öt zsidó élt a községben. Azok, akik maradtak, az évek során meghaltak, ma már csak két családnak vannak zsidó gyökerei Tótkomlóson, de a világban és Budapesten még sokan élnek leszármazottak, és olyanok is, akik közvetlenül Tótkomlósról költöztek el.

Minden évben a június 20-ához legközelebbi vasárnapon megemlékezést tartanak a holokausztról.

 

 

Evangélikus Egyház bemutatása

 

TÖRTÉNELMÜNK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Békésszentandrásra települt szlovákság 1746 tavaszán Szarkóczi János lelkész és Mravik Péter tanító vezetésével és 80 családdal áttelepültek arra a helyre, melyet az akkori földesúr kijelölt számukra. Így alakult újjá Tótkomlós a Szárazér partja mentén. S így jött létre a Tótkomlósi Evangélikus Egyház. A templom építéséhez 1792. június 6-án fogtak hozzá és Sexty György lelkész kiváló szervezőnek bizonyult. Akkor a gyülekezet lélekszáma 3.128 fő volt. Az építkezéshez 1 millió nagyméretű téglát égettek ki és építettek be. A faanyagot a Maroson úsztatták le Aradig, és onnan szekerekkel szállították Tótkomlósra. A templomszentelés ünnepe pedig 1795. november 8-án volt.

A templom mai méretei: 42 méter hosszú és 19 méter széles. Belmagassága 22 méter, a torony pedig 57 méterre emelkedik. A templom és a torony külső falfelülete 2 ezer négyzetméter. Színe kívülről-belülről fehér. Eredetileg fazsindelyes volt 1922-ig, amikor palára cserélték. A gömböt és a csillagot utoljára 1942-ben rézből készítették el és helyezték fel.

 

A toronyban 4 harang szólal meg, melyek közül a nagy 9 mázsás. Az oltárkép Krisztus mennybemenetelét ábrázolja és Fuchs-alkotás, mely művészileg

igazából jelentéktelennek nevezhető. A faragások Dunajsky Lőrinc alkotásai, melyek közül már az Országos Evangélikus Múzeumban is van minta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az orgonát Komornyik Benedek, nagyváradi orgonakészítő 18 változatosra készítette el, s ezt a mai napig megszakítás nélkül használja a gyülekezet.

 Gyülekezetünk lelkésze Szpisák Attila a szlovák hagyományt, kultúrát és nyelvet is ápolja, hiszen nemcsak magyar, hanem szlovák nyelvű istentiszteleteket és hittanórákat is tart. Mind a szlovák iskolában és az óvodánkban is.

Nemcsak tanítói, de gyülekezet építői hatása is van ezeknek az alkalmaknak. Igyekszünk minden korosztály felé nyitni.
Ezért tartunk Fiatal Felnőttek Bibliaóráját, Idősek Bibliaóráját, Baba-mama klubbot, hétvégi ifjúsági alkalmakat, nyári táborokat.
Így próbáljuk Jézus tanítását a ma is élővé tenni:

„Ha ketten vagy hárman összegyülnek az én nevemben, én is ott vagyok közöttük.”

Forrás: Wikipédia

 

 

 

 

Weblapok webáruháza ajánló

További webáruházi ajánlatok »

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »