Nagyszeben Európa gasztronómiai régiója. Kihagyhatatlan természetesen a csorba, ez a savanykás leves, melynek legmegosztóbb verziója pacalból készül (ezt valóban vagy imádja valaki, vagy nagy ívben kerüli); ilyen az erdélyi töltött káposzta, melyet egyes helyeken csípős paprikával tálalnak; de muszáj megkóstolni a helyi diópálinkát is, mely sötét, sűrű és illatos, akár egy likőr. A falusi vendéglátók hangulatos udvarokkal és fagerendás házakkal várják a látogatókat, sőt, olyan hely is akad, amelynek a reggeliző teraszáról nemcsak a létesítmény pisztráng neveldéjére lehet rálátni, hanem a szinte karnyújtásnyira lévő hegycsúcsokra is, melyeken sötéten hullámzanak a fenyőerdők. Mivel Nagyszebennek van a legnagyobb védett óvárosa Romániában (80 hektár), így nem kell attól tartanunk, hogy a turisták két-három, szépen karbantartott kis utcán tömörülnek. Hosszú sétákat lehet tenni a belvárosban úgy, hogy még mindig a pasztellszínűre festett régi házak között ballagunk (külön rendelet van arra, hogy milyen színeket lehet használni a házak felújításakor), de a legfőbb látnivalók környékén sem találunk tömeget. A Nagypiac tér látott már mindent az idők folyamán. Voltak itt kivégzések a középkorban, de szolgált „tapstérként" is a kommunizmus idején. Ma fesztiváloknak ad otthont a terület, ahol a barokk stílusban épült Brukenthal Simon palota, a reneszánsz elemeket hozó Kék ház és a 20. század elején épült polgármesteri hivatal is található. A tér közepén körülbelül térdmagasságig érő, kör alakú leülőhelyek vannak, ám közelebbről megnézve kiderül, hogy nem egyszerű padok. Ezek helyén ugyanis a 15. században 4 méter mélyen a földbe vájt, kör alakú tárolók voltak, ahol a gabonát tartották. Összesen öt ilyen hely van megjelölve, és mindre más nyelven van ráírva a rendeltetés – az egyikre magyarul is. Ez már önmagában is különleges, mert a város lakosságának csak elenyésző része, azaz körülbelül két százaléka magyar – ez körülbelül 3 000 főt jelent. A Kispiac tér is csupa apró meglepetés. Azt a hófehér, árkádos épületet, melyet ma a művészetek házaként ismer mindenki, valaha mészárosok lakták. Nem véletlenül éltek éppen itt: csupán néhány méterre folyt ugyanis a szennyvízcsatorna, melyre nagy szükségük volt a munkájukhoz. Ma a csatorna helyén autóút van, fölötte pedig a Hazugok hídja ível át. A legenda szerint, ha valaki rossz szándékkal, vagy hazugsággal a lelkében lép a hídra, akkor azt a híd megbünteti és lerázza. A név eredete egyébként vicces módon egy egyszerű elírásból fakad, nincs mögötte olyan történet, mely bármilyen módon táplálná az egyébként meseszerű történetet. Nemcsak a híd figyel ilyen misztikus módon, hanem, ha jobban körbenézünk a téren, akkor megláthatjuk a „szebeni szemeket" is. Ilyen kis kémlelő ablakok a város összes régi házán láthatók, és valaha arra használták, hogy idejében felfedezzék a tűzeseteket. A Kispiac téren még egy érdekes épület van, mégpedig a „Fekete medvénél" néven ismert gyógyszertár, melyről a helyiek büszkén úgy tartják, hogy valaha itt szolgált Sámuel Hahnemann, aki Brukenthal báró személyes orvosa, illetve később a homeopátia atyja is volt egyben. Az evangélikus székesegyházról azt tartják, hogy ez „Európa gótikus gyöngyszeme". A templom körülbelül 400 éven keresztül épült, hétszintes, közel 75 méter magas harangtornya már messziről látszik. És ennek az ellenkezője is igaz: négy fiatornyából a messzeségben kéklő hegységekig lehet ellátni, míg lábunk alatt kanyarognak a város lassanként egyre inkább ismerőssé váló kis utcái. A templom tornyán lévő gömbhöz is fűződik egy kis legenda, miszerint, ha valaki oda feljut és kinyitja, akkor megszerzi a város kincsét. Csakhogy ennek a diadalnak ára is lesz, a templomtorony ugyanis azonnal össze fog omlani. A különös mítosz hátterében valószínűleg az áll, hogy az ilyen gömbökbe szokták beletenni az adott templom alapító okiratát, melyet valóságos kincsnek tartottak. travelo.hu