ANYÁM HITE

Apám nagyon beteg volt, és anyám minden varrnivalót elvállalt, hogy eltartson minket. Ezért aztán éjszakába nyúlóan varrt egy halvány gázlámpa és egy régi mechanikus varrógép mellett.
Sosem panaszkodott, akkor sem, ha kevés volt a fény és az élelem. Hajnalig ült a varrógépnél.
Azon a bizonyos télen nagyon rosszul mentek a dolgaink. Levelet kaptunk a cégtől, ahol a varrógépet vettük, hogy másnap elviszik a gépet, amennyiben nem fizetjük ki a hiányzó részleteket. Emlékszem megijedtem, amikor anyám felolvasta a levelet. Elképzeltem, mint halunk éhen, meg egyéb rémségeket, amik egy gyerek agyában megfogannak.
Anyám nem tűnt aggodalmasnak, nagyon is nyugodtnak látszott. Én ezzel szemben álomba sírtam magam, és egyfolytában az járt a fejemben, hová fog jutni a családunk. Anyám azt mondta, Isten ezután sem hagyja őt cserben, mint ahogy eddig sem tette. Nem láttam át, hogyan is segíthetne Isten megtartani ezt a régi varrógépet.
Aznap, amikor a bolt képviselőit vártuk, hogy megfosszanak minket egyetlen megélhetési forrásunktól, kopogást hallottunk a konyhaajtón. Megrettentem, gyermeki szívem nagyot dobbant, mert biztos voltam benne, hogy azok a rettegett emberek jönnek. Ehelyett egy jól öltözött ember állt az ajtóban, karján egy bájos pici gyermekkel. Megkérdezte anyámat, hogy ő e madam Hill.
Miután anyám igennel felelt, a következőket mondta:
- Bajban vagyok. A patikus és a fűszeres ajánlotta magát, innen az utcából, mint becsületes és nagyszerű asszonyt. A feleségemet ma reggel kórházba kellett vinni, és mivel nincsenek rokonaink a környéken, nem tudom kinyitni a fogorvosi rendelőmet, ha valaki nem vigyázz a gyermekünkre. Hajlandó lenne befogadni őt néhány napra? Előre fizetek érte önnek.Ezzel elővette a tárcáját és tíz dollárt nyomott anyám kezébe.
– Hogyne, szívesen megteszem – válaszolta anyám.
Elvette a babát a férfitől. Miután az elment, anyám könnyes szemekkel fordult hozzám. Az arcán patakzó könnyek csillogó fénycsíkoknak látszottak. Azt mondta:
- Tudtam, hogy Isten sosem engedi meg, hogy elvigyék a varrógépemet.

Adeline Perkins: A fordulópont