A sokat bíró Krisztustövis

A magyal a természet örök megújulását és a reményt jelképezi. Alapvetően az angolszász karácsony egyik legjellemzőbb motívuma, de ma már nálunk is igen népszerű, az asztaldíszek, koszorúk állandó szereplője. Az ókori rómaiak is különleges jelentőséget tulajdonítottak a növénynek, valószínűleg Silvanus, az erdő istenének szent fája volt. A téli napfordulót ünneplő Szaturnáliák idején magyalcsokrokat ajándékoztak egymásnak a rómaiak, és az ebből az alkalomból megválasztott 'király' jogara is magyalból készült.

Írországban azért tisztelték ezt a növényt, mert erős "páncéljának" köszönhetően a legridegebb időszakokat is átvészelte. A keresztény legenda szerint Krisztus lábnyomában magyal nőtt, amikor a keresztet vitte, vörös, mérgező bogyói a vércseppeket, tüskés levelei pedig a töviskoszorút szimbolizálják. Ezért sok helyen "Krisztustövisnek" is hívják.
A magyal egyébként a szerelmi varázslatoknak is fontos kelléke volt: aki meg akarta tudni, hogy ki lesz a férje a közeli jövőben, annak kilenc magyallevelet kellett a hálóingére varrni, és egy kölcsönkért jegygyűrűvel kellett álomba merülni.