MOSDÓKŐ

Régen, amikor még nem volt ennyi irigység a földön, amikor még hitele volt a szónak, és nem voltak így elidegenedve egymástól az emberek, akkor Erdélyország tele volt apró, kicsi tündérekkel. Azért teremtette volt őket a Jóisten, hogy vidámabb és szebb legyen tőlük a világ. Ott ugráltak a fák hegyén, ki-kitekintettek a színes virágok illatdús kelyheiből, és ott táncoltak minden zöldelő, napsugaras tisztáson. Akkor még nem bújkáltak mély katlanokba, vagy nyirkas odvasfák sötét üregeiben, hanem örömmel fogadták az arra tévedő vándort, nyáját legeltető juhászt. Mert - jut eszembe - ezek a tündérek fent, a messzenyúló szőke legelőkön, napsütötte erdei tisztásokon, csobogó források körül éltek. De mivel oly szépen bővelkedik Erdély az ilyen megfelelő területben, a Jóisten `majd mindenik tündére ide telepedett le. Ezért úgy is nevezték el látó őseink ezt az országot, Tündérország.
Aztán, amikor a sok irigységtől hályog borult a szemekre, az emberek egyszer csak nem voltak képesek látni a tündéreket, hallani kacajukat. De a bölcs öregek, akik hitték, hogy egy napon ismét békesség borul Tündérországra, és újra megnyilnak majd a szemek, megjelölték azokat a helyeket, ahol gyermekkorukban még tündérekkel játszadoztak. Így jelölték meg székely őseink róvással a Bekecs-tető bükkössének szélén fehérlő óriáskövet is, a Mosdókövet. Mert ha hiszitek, ha nem, az óriáskő mohával tarkított mélyedése minden éjszaka megtelik sokmillió kristálytiszta harmatcseppel, és amikor az Áldottnap első sugarai megvilágítják a követ, akkor a bükkösből vidám kacajjal, táncoló tündérek jönnek elő és ezen a kövön mosakodnak, sok-sok harmatcseppel.

A rovás ma már alig-alig látszik a Mosdókő oldalán, de én úgy hiszem, hogy a tündérek ma is közöttünk élnek, ott táncolnak fent a szőke legelőkön, és egyszer majd eljön a nap, amikor béke borul az emberi szívekre, lehull a hályog, és az ember újra ott játszhat velük a bükkösök szélén, a napsugaras tisztásokon.

Préda Barna
Bekecs tető