Luca széke

Ki boszorkányt óhajt látni
Kisszéket kell eszkábálni.
Minden nap csak egy művelet,
Mit a készítője tehet.

Luca napján kell kezdeni,
Karácsonyra befejezni.
Vidd az éjféli misére,
Hágjál fel a tetejére.

Meglátod majd, ki a boszi,
No, de akkor uccu neki!
Mert ha vannak, neked véged,
Kiszedik, a májad, léped!

Csak egy módon menekülhetsz,
Hogy ha mákot szórsz majd széjjel.
Míg a mákot szedegetik,
Luca székét elégetik.

Ha a lángok sikoltoznak,
Egy-két boszit tartalmaztak.
Ha leégett, mint a rőzse,
Úgy megszabadultál tőle.

"Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja." A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. A hagyomány szerint ez a nap a gonosz elleni védekezés jegyében telik el: fokhagymát kell az ajtóba, ablakba tenni, kenyérre kenni, az állatok fejét bedörzsölni. E napon nem szabad kölcsönadni, vagy -venni és tilos a házimunka is. Az asszonyoknak javallott otthon ücsörögni, példát mutatva a tyúkoknak, hogy kell kotlani a tojásokon.

Ekkor kezdik faragni a Luca-széket, amely nagyon lassan készül, hiszen csak karácsonyra, az éjféli misére kell vele végezni; aki a misén feláll rá, meglátja, ki a boszorkány.

Ezen a naponkell elvetni a Luca-búzát, hogy karácsonyra kiderüljön, milyen lesz a jövő évi termés és a család egészsége.