Jakus Éva:
HALOTTAINKÉRT

Csak sejtjük, hogy hol?
És hogy Vagytok?
Kik nem rég még
közöttünk jártatok.
Ugye fogjátok most is a két kezünk?
Akkor is, ha nem láthat két szemünk.

Ugye gondoltok azért, néha ránk?
Ugye nincs is oly messze a Menyország?
Ugye őriztek, óvtok és féltetek?
S, ha kérdezünk most is jön Tőletek felelet?

Ugye látjátok,
ha szívünk felsajog?
Ha nehezebben telnek el napok.
Ugye szeretnétek Minket mosolyogni látni?
És segítetek életünket újrafabrikálni?

Ugye látjátok néha a tenger könnyet szemünkben?
Mert, oly sokszor jár hiányotok szívünkben.
És eszünkben.
Ugye letörlitek mint kendő,
mi lágy és
jó puha?
S vigasz nélkül nem hagytok Bennünket
már soha?

Ugye érzitek ha Értetek lobban egy
gyertyaláng?
S, hogy Nektek tündököl ezer,
vagy akár csak egy szál virág?
Ugye összeköt minket egy síron túli
szeretet?
És nem szakítja semmi el lelkünktől,
A Lelketek!

Ugye egyszer majd úgyis, újra találkozunk?
Csak nekünk itt a földön van még néhány dolgunk.
Kell még sokat sírni.
Szeretni és nevetni.
És sok minden van még, amit a helyére kell tenni.

S lehet, Ti már nem mellettünk,
hanem előttünk jártok.
De tudjuk,
hogy az angyalok közt ránk türelemmel Vártok!