Anyám nem aludt.

Kategória:
Életmód, Élet

Anyám nem aludt. Kimerültnek érezte magát. Ingerlékeny, mogorva és keserű volt. Mindig beteg volt, amíg egy nap hirtelen meg nem változott…

- Egy nap apám azt mondta neki:

- Három hónapja keresek állást, és nem találtam semmit, megyek, megiszom néhány sört a barátaimmal.

Anyám erre azt válaszolta:

- Semmi baj.

- A bátyám azt mondta neki:

- Anya, minden tárgyból rosszul teljesítek az egyetemen.

Anyukám azt válaszolta:

- Rendben, majd meggyógyulsz, és ha nem, nos, akkor megismétled a félévet, de fizeted a tandíjat.

- A nővérem azt mondta neki:

- Anya, összetörtem a kocsit.

Anyukám azt válaszolta:

- Rendben lányom, vidd el az autószerelőhöz és derítsd ki, hogyan kell fizetni, és amíg megjavítják, közlekedj busszal vagy metróval.

- A menye azt mondta neki:

- Anyósom, azért jöttem, hogy néhány hónapot veled töltsek.

Anyám azt válaszolta: „Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem:

- Rendben, telepedj le a nappali kanapéjára, és keress néhány takarót a szekrényben.

Mindannyian aggódva gyűltünk össze, hogy ilyen reakciókat látunk anyától.

Arra gyanakodtunk, hogy elment az orvoshoz, és felírtak neki valami tablettát, aminek a neve: „Nem érdekel”... Talán túladagolta ezeket!

Ezután azt javasoltuk, hogy tegyünk egy „beavatkozást” anyámmal, hogy megszabadítsuk őt az esetleges függőségtől, amit valamilyen hisztérikus gyógyszerek miatt érezhetett.

De aztán ... maga köré hívott bennünket, és anyám elmagyarázta:

- Sok időbe telt, mire felismertem, hogy minden ember felelős az életéért.

- Évekbe telt, mire rájöttem, hogy a szorongásom, a depresszióm, a bátorságom, az álmatlanságom és a stresszem nem a ti problémáitokat oldja meg, hanem az enyémet súlyosbítja.

- Nem vagyok felelős senki tetteiért és nem az én feladatom, hogy boldogságot nyújtsak, de felelős vagyok az erre adott reakciókért, amelyeket kifejezek.

- Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy az én kötelességem magammal szemben az, hogy nyugodt maradjak, és hagyom, hogy mindenki megoldja azt, ami megfelel neki.

- Jógáról, meditációról, csodákról, emberi fejlődésről, mentálhigiénéről, rezgésről és neurolingvisztikus programozásról vettem tanfolyamokat, és mindegyikben találtam egy közös nevezőt...

- Én csak magamat tudom irányítani, neked is minden szükséges erőforrásod megvan ahhoz, hogy megoldd a saját problémáidat, bármilyen nehezek is legyenek. Az én dolgom az, hogy imádkozzak érted, szeresselek és bátorítsalak, de a megoldásuk és a boldogságod megtalálása Rajtad múlik.

- Csak akkor adhatok neked tanácsot, ha megkérdezel és rajtad múlik, hogy követed-e vagy sem. A döntéseidnek következményei vannak, jók vagy rosszak, és ezeket NEKED kell megélned.

- Tehát mostantól kezdve én nem leszek többé a felelősséged befogadója, a bűntudatod zsákja, a bűntudatod mosónője, a hibáid szószólója, a siralmaid fala, a kötelességeid letéteményese, akinek minden alkalommal meg kell oldania a problémáidat vagy meg kell kímélnie egy kereket, hogy teljesítsd a kötelességeidet.

- Mostantól kezdve mindenkit önálló és önellátó felnőttnek nyilvánítok.

- Anyám házában mindenki szótlan volt.

Attól a naptól kezdve a család jobban kezdett működni, mert a házban mindenki pontosan tudta, hogy mi az, amit meg kell tennie.

Néhányunknak ez azért nehéz, mert úgy nőttünk fel, hogy gondoskodók vagyunk, és felelősséget érzünk másokért. Anyukaként és feleségként mi vagyunk a dolgok megjavítói. Soha nem szeretnénk, ha szeretteink nehéz dolgokon mennének keresztül, vagy ha küzdenének. Azt szeretnénk, ha mindenki boldog lenne.

-De minél hamarabb levesszük ezt a felelősséget a vállunkról és minden egyes szerettünkről, annál jobban felkészítjük őket arra, hogy felelősségteljesek legyenek.

Nem azért vagyunk itt a Földön, hogy mindenkinek mindent megadjunk. Hagyjátok abba, hogy ezt a nyomást magatokra helyezzétek.

Sok szeretettel,

Charlyn.

Tetszett a cikk?