Ha majd eljön az a nap ...

Ha majd eljön az a nap ...


 

Kedves fiam, kedves unokáim!

Ha majd eljön az a nap, hogy öregnek láttok és koszos kézzel eszem, kérlek legyetek türelmesek.
Segítsetek nekem megmosni, ahogy együtt csináltuk amikor kicsik voltatok.

Ha majd egyedül felöltözni nem tudok, segítsetek kérlek és legyetek türelmesek. Emlékezzetek arra az időre, amikor nap mint nap öltözni tanítottalak titeket.

Ha beszéd közben ugyanazokat a dolgokat ismételgetem, kérlek legyetek türelmesek és hallgassatok meg!
Mert amikor kicsik voltatok, én estéként elmondtam nektek ugyanazt a mesét többször is amit szerettetek, amíg el nem aludtatok.

Ha majd azt látjátok, hogy nem ismerem a technológiát, adjatok egy kis időt, tanítsátok meg és ne nézzetek rám  megvető mosollyal.

Szerettem nektek tanítani, megtanítani az ábécét.

Ha valamikor nem emlékszem valamire, vagy elveszítem gondolataimat, hagyjatok egy kicsit emlékezni, és ha akkor sem sikerül összeszedni őket, ne idegeskedjetek kérlek!

Nem az a legfontosabb, amit mondok, hanem az, hogy még veletek együtt vagyok, és hogy figyeltek rám.

Amikor majd a lábaim elfáradnak, és nem tudom a lépést tartani veletek, ne tégy úgy mintha teher lennék számodra.

Inkább támogassatok erős kezeitekkel, ahogy én tettem veletek az első lépéseitekben.
El ne engedjetek, mert én bízok bennetek ahogy régen ti is bennem. 

Ezért majd adjatok nekem egy kis időt, egy kis türelmet.

Tartsátok majd a vállatokat, hogy megtámasszam fejem, ahogy én is tettem veletek.

Segítsetek lépni, segítsetek szeretettel és türelemmel befejezni életem.
Én boldogan megyek el, szeretetem hagyom rátok és vigyázni fogok rátok fentről.

Aláírás:
Egy anya és egyben nagymama is a sok közül.
Tetszett a cikk?

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »