A hunyor nagyon korán tavasszal, de előfordul,hogy már télen is virágzik. Egy közép magas évelő, a boglárkafélék családjához tartozó mérgező növény. Van közöttük lombhullató és van örökzöld is, 25-30 faja ismert. Elterjedése a Balkán-félsziget, Közép-Európa és a Kaukázus területén található. Hazánkban 3 faja fordul elő a természetben, védett növény. Az Északi-középhegységben a pirosló hunyor, a Dunántúlon a kisvirágú hunyor és a Dél-Dunántúlon az illatos hunyor élőhelyét találjuk. Már az ókorban is ismerték és használták a gonosz szellemek elűzése alkalmával.

Elsősorban a félárnyékos, árnyékos helyek, jó vízáteresztő talaját kedveli. Akár a hó alól is kibújik és decembertől áprilisig virágzik. Csésze alakú bokoló szirmaik légiesek, kinyúló hosszú sárga porzóikkal igen különleges látványban részesítenek bennünket. Ritkás bokrot képeznek,levelei kéz alakúak, karéjos, mélyen szeldelt világostól a nagyon sötétzöld árnyaltig terjedő fényes levelek díszítenek. Lombhullató fák és bokrok szűrt árnyékában igen jól mutatnak. Társíthatjuk őket hagymásokkal, árnyliliommal, páfrányokkal.

A növény minden része mérgező! Különösen a fekete hunyor ( Helleborus Niger ) esetében. Ez a faj örkzöld, virága vakítóan fehér ami a virágzás folyamán rózsaszín árnyalatot kap. Ezt a hunyor félét nevezik a karácsony rózsájaként is. A legenda szerint egy lány hóra hulló könnycseppjei helyén nőtt ki a földből, aki nem tudott ajándékot adni az újszülött Jézsusnak.

Ültetésre a nyár vége a legalkalmasabb, mivel ilyenkor van a növény pihenő időszaka. Ilyenkor nem igényel külünösebb öntözést. A legtöbb faj teljesen télálló. Hosszú életű évelő, ha sokáig marad zavartalanul ugyanazon helyen a kertben.