Barátság versus szerelem

“A mai párkapcsolatokban annyi mindent várunk el a párunktól, amit régen egy egész falu tudott megadni” – mondja Esther Perel, amerikai pszichológus, párterapeuta, aki szerint régen a házasságtól csupán státuszt, anyagi biztonságot és a gyermek születésének lehetőségét várták el az emberek. Ma már a párunknak kell a legjobb barátunknak, a legtüzesebb szeretőnek, megértő, őszinte társnak, szexuális virtuóznak lennie, érzelmileg elhanyagolt gyermekként pedig azt is igényeljük a másiktól, hogy szüleink helyett empatikus, gondoskodó szülőnkké váljon. Ezek mellett természetesen kiváló apja, anyja is legyen a gyermekeinknek.

Ha két ember találkozik, akkor leginkább a hasonlóságokat keresik egymásban. Úgy érzik, ha hasonló a másik, akkor pontosan érzi és érti azt, ami bennünk zajlik. Ilyenkor könnyű témát találni a beszélgetésekhez, mélyebben lehet kapcsolódni, fürdőzünk a másik megértésében és empátiájában. Ezen túl, ha a másik intellektuálisan is partner, és a közös beszélgetések alkalmával is inspirál, kíváncsivá tesz minket, akkor ez egy „agyi orgazmus”-hoz is vezethet. Azt érezzük ilyenkor, hogy megtaláltuk a másik felünket.

Egy ilyen szituációban döntést kell hoznunk a megélt élmények alapján. Érezzük, hogy a másik „csak” mint ember vált érdekessé a számunkra, vagy mint férfi/nő is megmozgat. Ettől függhet, hogy ebből a vonzódásból barátság vagy szerelem lesz.

A barátság abban különbözik a szerelemtől, hogy a Sternberg által felállított szerelem-elmélet szerinti három pillérből, az elköteleződés – intimitás – szenvedély pillérjeiből csupán kettő van jelen, az intimitás (bensőségesség) és az elköteleződés.

A barátság idővel egy stabil, biztonságos kapcsolattá válik, amiben azt érezzük, hogy egy nyelvet beszélünk, megértésre találunk és a másik ember a fő bizalmasunk is egyben. A kapcsolatban megteremtett biztonság az, ami miatt jól érezzük benne magunkat. Néha ugyan fantáziálunk arról, milyen szexuális partner a barátunk, de ez csupán képzelgés és nem befolyásolja a barátságot. Bátran állíthatjuk, hogy ez még nem szerelem. (Találkozhatunk azonban olyan barátsággal is, amit a partnerek szexszel fűszereznek, de ez sem a szerelmes érzésekről szól.) A barátság során az említett két pillér egyre erősebbé válik, kialakul a kapcsolatban egy egyensúly, amit a bizalmon alapuló intimitás jellemez a leginkább. Sternberg szerint a teljes szerelem esetén az elköteleződés, az intimitás mellett a szenvedély is egy stabil pillérré válik.

Félelmetessé válhat, ha a barátságban felbukkan a szexuális vágy

Amikor két ember kapcsolata már hosszú időn keresztül baráti, akkor kialakul egy megbízható, stabil egyensúly. Ha az elköteleződés és az intimitás mellett felbukkan az egyik oldalon egy váratlan fellángolás, akkor ehhez az érzéshez sok esetben egy félelem is társul, hiszen a kialakult egyensúlyt veszélyezteti. Vajon a barátunk is érez-e szexuális vonzalmat? Mi lenne, ha a barátságunk határait kitolnánk és párkapcsolattá válhatna? Hogyan tudnánk működtetni a párkapcsolatot a barátság után?

Mikor a másikat igazán jól ismerjük, mi is képesek vagyunk minden helyzetben őszintén megmutatni magunkat, tudunk önazonosan viselkedni. Viszont ha a szexuális vonzódásnak is teret adunk, akkor azzal szembesülünk, hogy a másik fél szexuális szokásairól semmit sem tudunk.

A felbukkanó vágy attól válik félelmetessé, hogy a már jól működő barátságot tesszük kockára. Mert ha esetleg a szex nem működik kielégítően, akkor sérelmeket gyűjtünk és megsebződünk, mégpedig nőként vagy férfiként, ami az egyik legérzékenyebb szerepünk. Hiszen attól az embertől kapunk elutasítást, aki korábban már nagyon fontossá vált számunkra. Ilyenkor fennáll a lehetősége annak, hogy a barátságot sem tudjuk már a régi mederbe visszaterelni.

Éppen ezért az, hogy a szenvedélynek teret adunk-e egy barátságban, az egy komoly döntést igényel mindkét fél részéről. A már megteremtett és megerősödött biztonságban megjelenő szexuális vágy esetén érezhetjük úgy, hogy miénk a legtökéletesebb kapcsolat, talán még azt is megfogalmazzuk magunknak, hogy a szex kevésbé kockázatos, hiszen jól ismerjük egymást. Ennek ellenére mégsem egyszerű ez a döntés.

Az válik nehézséggé, hogy a barátságban megerősödött elköteleződés és intimitás mellett a szenvedély pillére még nagyon gyenge. Épp csak csírázik. Így létrejön a pillérek között egy aszimmetria. Olyan, mintha egy háromlábú szék két hosszú és egy rövidebb lábon próbálna megállni vagy egyensúlyba kerülni. Ezen kívül egy szerelmi kapcsolat határai egészen máshol húzódnak, mint a barátságé. Így ha barátságból fejlődik ki a párkapcsolat, akkor új határokat szükséges kialakítani. Ez nem megy egyik napról a másikra, türelem és idő kell hozzá és rengeteg beszélgetés.

A fiatal felnőttkorra a legjellemzőbb

Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a fiatal felnőttkor kihívása megtanulni az intimitás kialakítását, hiszen ha ez nem sikerül, bekövetkezhet az izoláció, a másoktól való elszigetelődés. Kamaszkorban a különböző szerepek kipróbálása után kerülnek tisztába a fiatalok a saját identitásukkal, majd csak ezt követően válnak képessé arra, hogy az intimitásra való képességüket is teszteljék.

Ennek a legbiztonságosabb módja a barátságok kialakítása. Ha már a szexuális vágy is tombol bennük a hormonok intenzív termelődése miatt, akkor a barátságban kialakult biztonság sokkal könnyebb és kevésbé kockázatos terepet nyújt a szexhez. Ilyenkor nehéz feladatot jelent a fiatalok számára az, hogy a szexuális kihívásokkal meg tudjanak birkózni, éppen ezért a biztonságos barátság megfelelő lehetőség erre.

Mi a helyzet az idősebb generációval?

Bár a fiatal felnőttkorra a legjellemzőbb a kapcsolatok kialakításának ez a módja, de előfordul, hogy a már veszteséget megélt középkorú emberek is óvatosak, és először csak barátságokat alakítanak ki.

Ha egy válás után, vagy egy házastárs elvesztése után, a fájdalom feldolgozását követően két ember megismerkedik, akkor gyakori, hogy a sorsközösség adja meg azt az érzést nekik, hogy a másik hasonló krízist megélt ember valóban megérti őket. Ebből egy óvatos közeledési folyamat alakulhat ki, így a barátság hosszú távú párkapcsolatot is eredményezhet.

Ebben az életkorban elsősorban nem lobogó érzelmekre vágynak az emberek, sokkal inkább a biztonság iránti vágy vezérli őket. Közel az öregkor, amikor egy társtól leginkább a támogatást várják el, így a szexualitásnak már nem feltétlenül van akkora jelentősége. De ez nem törvényszerű, inkább azt mondanám, hogy jellemző.

A szerelem színei

John Alain Lee 1973-ban Love colors című könyvében publikálta azt a hatféle szerelmi attitűdöt, ami közül az egyik az úgynevezett “storge szerelem”. Jellemzője, hogy szép lassan fejlődik ki a barátságból, és leginkább a hasonlóságra, az azonos érdeklődési körre épül. Ezekben a kapcsolatokban erős az elköteleződés, majd idővel az intimitás is azzá válik, de kevésbé jellemző a szenvedély és a szexualitás hangsúlyossága.

Az ilyen típusú párkapcsolatokban élő emberek később is inkább barátoknak tűnhetnek, hiszen erős szövetséget alkotnak. Sokszor az együttlétüket és a jelenlétüket nem lengi át a szexus. Nem vibrál köztük olyan mértékben a szexuális energia, mint azokban a kapcsolatokban, amik nem a barátságból alakultak át. A szexuális élet gyakorisága és változatossága sok esetben a saját elmondásuk szerint sem válik központi témává. Lényegesebb számukra a lelki harmónia, a megértés és elfogadás. Ha a pár két tagja egyensúlyban van, és jól érzik magukat, akkor a barátságból kinőtt kapcsolat is egy nagyszerű útnak bizonyul.

Összességében elmondható, hogy ha egy barátságban döntési helyzetbe kerülünk, akkor nagyon fontos, hogy tudjunk egymással beszélni az érzelmeinkről. A tiszta, egyenes kommunikáció segít egyértelművé tenni az esetleges fantázián alapuló szexuális vonzódást, vagy éppen teret adni egy induló párkapcsolatnak.