Elérkeztünk a negyedik részhez, amelyben hat rendkívüli, és küzdő gyermek történetét ismerhetjük meg.

1. A szíriai gazellafiú

A baszk származású Jean-Claude Auger antropológus 1960-ban egyedül utazott a spanyolországi Szaharán (Rio de Oro), amikor találkozott néhány nomáddal, és ők meséltek neki egy vadon élő gyermekről. A nomádok elmondták, merre látták a fiút és Auger követte az útvonalat. Egyszer csak meglátott egy meztelen gyermeket, aki fehér gazellákkal vágtatott négykézláb. A fiút csak katonai dzsippel tudták utolérni, mert olyan gyorsan futott. Pontosan úgy viselkedett, mint a körülötte lévő állatok. Vékony volt, de izmos és erős, szaglása és hallása pedig rendkívül jó. Auger azt feltételezte, hogy a gyermeket 7-8 hónapos korában hagyták el, vagy elveszett, miután megtanult állni. A legcsekélyebb zajra is úgy reagált, mint a gazella-csorda tagjai: megrándította izmait, fejbőrét, orrát és fülét. Sivatagi gyökereket evett, ritkán agama gyíkot, vagy férget fogyasztott, amikor nem volt növény. Fogazata úgy nézett ki, mint a növényevő állatoké. 1966-ban el akarták kapni a gyereket úgy, hogy egy helikopterre hálót függesztettek, de nem sikerült: a gazellafiút sosem tudták elválasztani társaitól.

2. Madina

Nem is olyan régen történt, és szerencsére hamar megoldódott a moszkvai Madina esete. Madina születése után apja elhagyta őket, az akkor huszonhárom éves édesanya pedig alkoholista lett. Amikor édesanyja mérges volt rá, vagy ha rákiabált, a kislány elmenekült a közeli játszótérre, de senki nem beszélt és játszott vele, mert gyakran verekedett össze a többiekkel.

Általában túlságosan részeg volt ahhoz az anyja, hogy vigyázzon a gyermekére, házukban gyakran tettek látogatást a környék alkoholistái, és nézték, amint a kislány a kutyákkal marakodik a csontokon.

Mert Madina három éves koráig kutyák között nevelkedett. Velük játszott, hideg téli éjszakákon velük aludt, osztozott a kutyákkal az ételen, tőlük kapta meg a „szülői” szeretetet.

Amikor 2013-ban egy szociális munkás rátalált, akkor morgott, mint egy kutya, meztelen volt és négy lábon járt.

A körülményekhez képest mégis szerencsésebben megúszta, mint társai. Az orvosok véleménye ugyanis az volt, hogy szellemileg és fizikálisan is egészséges a kislány, így jó esélye van ahhoz, hogy rendes élete lehessen.

Madina; Forrás: dailymail.co.uk

3. Ivan Mishukov

1996-ban, Moszkvában kezdődött Ivan Mishukov története. Anyja és annak alkoholista barátja bántalmazták, ezért négy éves korában elmenekült otthonról. Moszkva utcáin élt. Kéregetett az emberektől, koldult, és kukákban keresett élelmet, végül csatlakozott egy falka kóbor kutyához. Az állatok elvezették őt az odújukba, és a kiskutyákkal nőtt fel, majd idővel a falka tagjává is vált. Az ételt, amit össze tudott koldulni megosztotta az állatokkal is, cserébe azok védelmezték őt. Egy idő után ő vitte haza a legtöbb zsákmányt, így a falka vezére lett. Hozzájuk bújva át tudta vészelni a kemény moszkvai téli időszakot.

Két évig élt a kutyákkal, amíg orosz rendőrök meg nem találták 1998-ban. A rendőrség többször is kísérletezett azzal, hogy elkapják Ivánt, mert a fiú és kutyabarátai állandóan kijátszották őket. Bár nehezen tudták elszakítani a kutyáktól, végül mégis sikerült és vissza is tudott illeszkedni a társadalomba, hiszen a kéregetésnek köszönhetően nem felejtett el beszélni, nyelvi készségei megmaradtak.

Gyermekotthonban helyezték el, amikor elfogták, mocskos volt és tetves, erőszakos és vicsorgott, rendkívül távolságtartóan viselkedett az emberekkel.

Megtanult nagyon folyékonyan és intelligensen beszélni, interjút is adott az orosz és az ukrán televízióban. Története többeket is megihletett, így könyvet is írtak róla. Dog boy és a The dogs of winter címen.

Katonai iskolában tanult és az orosz hadseregben szolgált. Napjainkban normális, emberhez méltó életet él.

Ivan; Forrás: todayifoundout.com

4. Sujit Kumar

Sujit esete 1972-ben történt, és ő az a fiú, akit csirkének neveltek. Szülei bezárták a tyúkólba, ezt követően édesanyja öngyilkos lett, édesapját pedig megölték. A nagyapja vállalt érte felelősséget, de a tyúkólban tartotta továbbra is. Nyolc éves korában az út szélén kotkodácsolt és csapkodott. Csipegetve ette az ételt, és úgy ült, guggolt a széken, ahogy a csirkék kapaszkodnak. Ujjai befelé fordultak, és nyelvével csirkéhez hasonlatos hangokat adott ki.

Sujitnál viselkedési rendellenességet állapítottak meg, és megtalálása után idősek otthonába vitték. Agresszívan viselkedett, ezért ágynemű huzatokkal kötözték meg, és ágyban is maradt a következő húsz évre. Sujit sosem tanult meg beszélni.

Mostanra a férfit egy Elizabeth Clayton nevű nő gondozza, aki kihozta őt az otthonból. (Clayton a Mount Everesten elhunyt Roger Buick új-zélandi hegymászó özvegye.)

Sujit; Forrás: animalintelligence.org

5. Marcos Rodriguez Pantoja

Marcos Rodriguez Pantoja Spanyolországban született és hat éves volt, amikor szülei eladták egy kecskepásztornak, majd miután a férfi meghalt, a kisfiú tizenkét éven keresztül élt egyedül Sierre Morenában.

Halála előtt a kecskepásztor sok mindent tanított Pantojának az ételgyűjtésről, és ez a tanítás elég volt a kisgyermeknek, hogy ne maradjon éhes. Az öreg megtanította neki, hogyan kell csapdákat készíteni pisztrángoknak és nyulaknak bot és levelek segítségével. Állítása szerint az állatok is segítették abban, hogy mit egyen. Pantoja megfigyelte őket, és látta, hogy a vaddisznók földet ásnak, hogy megtalálják az eltemetett gumókat. Miután a vaddisznók felásták a földet, Pantoja kövekkel dobálta meg őket, így el tudta venni a gumókat. Elmondta, hogy különleges kapcsolatokat alakított ki néhány állattal.

Pantoja azt mondta, hogy egy nap felfedezte a hegyeket, és bement egy barlangba. Ott talált egy farkaskölyköt. Játszani kezdett vele, és annyira belemélyedtek a játékba, hogy elaludt. Akkor ébredt fel, amikor az anyafarkas élelmet hozott a kölyköknek. Amikor először meglátta, a nőstény morgott és heves volt. Adott egy húst az egyik kölyöknek, amit Pantoja el akart lopni, mert annyira éhes volt. Az anya csikorgatta a fogát. Meghátrált. Miután a kölyköket etették, az anyafarkas egy darab húst vett a szájába, és elhozta neki. Pantoja félt, ha elviszi a húst, az anyafarkas megtámadja. De a farkas elé tolta a táplálékot, így megette. Még mindig félt. Az anyafarkas végül odament hozzá, és néhányszor megnyalta a gyereket. Ettől úgy érezte magát, mintha máris a család tagja lenne.

Forrás: theguardian.com

Azt, hogy ilyen hosszú ideig életben maradt, saját bevallása szerint az ott élő farkasoknak köszönheti, mert ők befogadták és táplálták.

A fiú 12 évet töltött távol az emberiségtől, és társai idővel nemcsak farkasok, de más állatok is voltak.

Tizenkilenc éves volt, amikor megtalálták, és erőszakkal vitték el őt egy kis faluba, Fuencalintébe, hogy civilizált életet éljen. Apja akkor még élt, de nem emeltek ellene vádat, amiért eladta a fiát. Az apa irtó mérges volt, mert fia elhagyta a kabátját, ami akkor volt rajta, amikor elment.

Apácák és egy pap tanította meg neki a helyes beszédet, az öltözködést, a járást és az evőeszközökkel való étkezést. Folyamatosan harcolt az apácákkal, akik megpróbálták kényszeríteni, hogy ágyban aludjon.

Pantoja beilleszkedése a társadalomba nem volt könnyű, hiszen sokat élt elszigetelve. Egy ideig a spanyol hadseregben szolgált. Ezt követően egy lelkipásztornál dolgozott, és elkötelezte magát a vendéglátás és az építőipar területén. Pantoja gyakran elvesztette a pénzét, sok csalás és átverés áldozata volt. Küzdött a pénzügyek megértésével, és sok szempontból mindig is problémás volt számára a kultúra megismerése.

Egész életében visszavágyódott falkájába, sosem tudott igazán alkalmazkodni az emberek világához, annak ellenére sem, hogy a mai napig is tart előadásokat farkasokról iskolás gyerekeknek. Jobban szeret egyedül lenni, mint emberek társaságában. Életéből film is készült.

Napjainkban Pantoja a hetvenes éveiben jár, és Spanyolországban él, Rante Ourense faluban.

Forrás: owlcation.com

6. Az indiai talált kislány

Az indiai kislány történetének valódiságáról kissé megoszlanak a vélemények.

Több hírforrás szerint India északi részén a Katarniaghat erdőben találtak rá favágók egy kislányra, aki úgy játszott a majmokkal, mintha közéjük tartozna. A kislány le volt soványodva, és a haja csapzott volt, de az állapota kielégítő. A favágók értesítették a hatóságokat, akik hamarosan a helyszínre érkeztek. A majmok viszont védelmezték a kislányt, és sokáig üldözték, miután sikerült megfogni, a rendőröknek kellett beavatkozniuk, mivel a kislány nem akart elszakadni az állatoktól.

Viselkedése arra utalt, hogy régóta élhetett a majmok között, mivel felvette az ő szokásaikat: az ételeket a földről ette meg, nem tudott beszélni, a majmokra jellemző üvöltésekkel és grimaszokkal jelzett, négykézláb járt, idegenkedett az emberektől. A kislány erőszakosan viselkedett, amikor megtalálták, és nem volt szobatiszta sem, kb. nyolcéves lehetett.

Egy másik hír szerint a kislány nem élt majmok között. Azt feltételezik, hogy szülei meg akartak tőle szabadulni, mert sok indiai családban a lányokat értéktelenebbnek tartják a fiúknál, így nem akartak foglalkozni a gyerekkel. Bár amikor az erdőnél megtalálták, voltak majmok a közelében, de soha nem élt velük, legfeljebb csak néhány napig. A kislányon látszott, hogy testileg és mentálisan is sérült.

A kórházban – ahova megtalálása után vitték –, gyorsan javult az állapota, már rendesen is tud járni, mint az emberek. Gyermekotthonban fog felnőni. Nagyon hosszú folyamat lesz, amíg beilleszkedik a társadalomba, ha egyáltalán sikerül neki.

Forrás: Cover Asia Press / Rajiv Sharma

A következő – utolsó, 5. részben – egyetlen történetet ismerünk meg, és pedig egy olyan fiatalemberről, aki hercegi családból származott. Érdekes lesz, tartsatok velem!

Forrás:

dailymail.co.uk

animalintelligence.org

theguardian.com