Magyar viselet a régmúlt időkből

Magyar viselet a régmúlt időkből


Mulatozás egy szórakozóhelyen, üldögélés egy bárban, tülekedés egy romkocsma pultjánál – ugye sokan

odaadnánk egy társas összejövetelért most a fél karunkat? Így tél vége felé fogytán már az energiatartalék,

és ezt tudták elődeink is. A vízkereszttől húshagyókeddig tartó téli időszak a néphagyományban a farsangi

időszak volt, és ekkor dübörgött a báli szezon is.

A régi bálok érdekességeit archív visszaemlékezésekkel és képekkel, továbbá Németh Ádámmal, a Magyar

Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum múzeumpedagógusával idézzük fel.

A 19. századi társasági események szigorú, mégis romantikus keretei hallatlan vonzerővel bírnak még a

mai kor emberének is, hiszen nem másért jártak bálokba az emberek akkor sem, mint ma diszkóba: az 

ismerkedés miatt. „A pesti fiatalság szívesen járt át a budai bálokra, mert a budai lányok híresek voltak

szépség dolgában. Mint a szabadelvű párt elnöke báró Podmaniczky Frigyes baráti körben nemrég

elmondotta, maga a mágnás-ifjúság is sokszor éjfél tájban megszökött a pesti bálokról és átrándult

a jobb partra, hogy valamely polgári bálban megforgassa táncban a szépeket” – áll az Uj Idők című

újság 1897-es cikkében, és ebből is látszik, mi motiválta őseinket.

Ahogy azt Németh Ádám, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum múzeumpedagógusa a

We Love Budapestnek elmondta, a társas, zenés, táncos összejövetelek szabályozott formája a 18.

századtól terjedt el Nyugat-Európában, majd Bécsen keresztül nálunk is. Az 1700-as évek végén elég

komoly báli kultúra uralkodott, még álarcosbálokat is tartottak. A 18. századi Pest-Budán már polgári

álarcosbálok is voltak, Budán már ekkor jól menő üzlet volt az álarc-/jelmezkölcsönzés.

Ezek az álarcos bulik jó alkalmat adtak gyors, »névtelen« szerelmi félrevonulásokra” – mesélte Ádám,

aki forrásai között talált a 19. század legelejéről olyan főúri, meghívásos bált is egy fogadóban, ahol

teljesen meztelenül jelentek meg a férfiak és a nők.

Hogy ne fajuljon el a helyzet, Mária Terézia idejében rendeletekkel szabályozták a Pesten és Budán

tartható bálok számát. A helyzet viszont még így is elfajult, különösen az 1776-os farsangon, egy

városi fogadóban. Két kardos jurátus (joghallgató) nem volt hajlandó levenni a kardot és belépőt

fizetni, enélkül viszont nem léphettek be. Erre odahívták a barátaikat, és kövekkel megostromolták a

helyet; a bentiek ugyan többen voltak, de mire eljött az éjfél, addigra már két halott és több sebesült volt.

A balhé szétterjedt, és másnap is folytatódott, az utcán kezdtek törni-zúzni. Végül kivezényelték rájuk a

katonaságot, a bűnösöket fegyházra, kényszermunkára és pénzbírságra ítélték. „De úgy tűnik, a

jegyzőkönyvek tipikusnak tüntetik fel a részeg törést, zúzást a fogadók tánctermeiben farsangkor, különösen

a külvárosban” – tette hozzá.

Bár farsangkor kifordul magából a világ, legyen szó falusi népszokásokról vagy fővárosi arisztokratákról, a

bálok rangsorában a legelőkelőbb helyen az udvari bálok álltak, amelyeken viszont kevésbé lehetett

elereszteniük magukat a résztvevőknek. Januárban kötelező volt újévi bált tartania az uralkodónak, 

Erzsébet királyné is rendezett minden évben, amit a mendemonda szerint nyűgnek érzett, de kötelessége

volt megtartani. A bálokon tartottak „cercle”-t, ahol röviden, kötetlenül lehetett beszélgetni a királynéval,

és amihez glédában álltak az arisztokraták.

Forrás: Wikimédia

Tetszett a cikk?

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »