A változás, mindig jelen van életünkben. Tulajdonképpen, ez kell is a fejlődéshez. Nincsen stagnálás. A kérdés, csupán az, hogy épülő, vagy romboló tendenciát produkálunk. 

Nyilván, nem mindegy a sebesség sem, hiszen, lehet megtervezett, saját tempóban létrehozott változásokat eszközölni, viszont vannak, váratlan, traumatikusan érő hatások is. 

Ez utóbbit, az elmúlt évben, 2020-ban, azt hiszem, a legtöbben megtapasztalhattuk. Ezer féle képen reagáltak, emberek, közösségek, települések, országok, és a Föld. Mindenki, saját világa, nézőpontjai szerint élte meg. Van akinek fellélegzés volt, pl. kitisztult a levegő, nem kellett korán kelni az iskolába, és van, aki teljes elveszettségben, munkanélküliségben, magányban élte meg, ezeket a hónapokat. A többség várta, hogy vége legyen a felfordulásnak, minden térjen vissza a régi kerékvágásba, még akkor is, ha elmúlt életét úgy töltötte, hogy a helyzete, a munkája, a minden miatt panaszkodott. 

Vannak azonban igen sokan, akik tanításnak, leckének élték meg. A lelassult világot, kihasználva, ránéztek az életükre, vagy akár globálisan kezdték szemlélni, hogy mi is történik. Tudatosan kezdtek gondolkodni, hogy mi jöhet még? Valójában, tényleg itt a kérdés, mi jöhet még? Minden változik. Semmi sem állandó. Leginkább hullámzó, de az irány, hosszútávon adott. Mikor tudhatjuk, hogy mi az irány? Például, abból, ha mi szabjuk meg. 

Tételezzük fel, hogy véget ér a járvány, és minden megy tovább, mint azelőtt. Biztos, hogy ezt szeretnénk? Esetleg rájöttünk, hogy muszáj lesz másképp, mert ez így nem fenntartható? A saját napi szükségleteink kielégítése, több szemetet, és károsanyag kibocsájtást eredményeznek, mint amennyi pozitívumot adunk a környezetünknek. Pedig, el kell fogadni, hogy azért vagyunk itt, hogy valamit szebbé, jobbá tegyünk, és nem pedig a pusztítás a normális. A Föld, figyelmeztet. Egyszer, kétszer, párszor, aztán úgy ahogy vagyunk, leráz magáról minket, vagy ellehetetleníti a fogyasztói társadalom megszokott, kényelmes működését.

Nekünk kell alkalmazkodnunk. Ez lehet, hogy azzal fog járni, hogy újra vidéki életet élve, földet túrva, állatot tartva, esővizet gyűjtve, alternatív energiát felhasználva, pazarlás és felhalmozás nélkül létezzünk. Nehéz lesz. Egész máshoz vagyunk szokva. Azonban, meg kell gondolni, hogy mi a tét. A túlélés. Először is, saját magunkat kell rendbe tenni, önismerettel- lelkileg, mentálisan. Ugyan ilyen fontos, a fizikai egészség, tehát  Ki kell lépni, a gyógyszeripar által létrehozott ördögi körből, majd jön a tudás, tehát az agymosó technikával rendelkező iskola rendszerből értéket adó nevelést formálni, hátat fordítani a neuromarketingnek, és végre, gondolkozni. Az EGO a túléléshez kell, nem mások elnyomásához. A természethez való fordulás, annak szeretete, tisztelete, sokkal több örömmel jár, mint bármilyen mű öröm forrás. Viszonzásul pedig, az ember végre megkaphatja, a teljes gondoskodást, a tiszta, egészséges élelmiszert, a valóban gyógyító növények által biztosított egészséget, és ez a biztonságérzet, elvezet a boldogsághoz. Nem megy, egyik napról a másikra, és ez természetes, a lényeg, a felismerés, és a szándék, a törekvés. Tanulnunk kell. Újra tanulni, mind azt, ami régen természetes volt. A régi hagyományok, és értékrendek, a mai építő, pozitív technológiával(pl. napelem, hőszivattyús fűtés, vagy a biológiai szennyvíztisztitó berendezések használata- és nem a spórolás miatt), a legtökéletesebb, ami az ember, és a Föld javát szolgálhatja. A legfontosabb pedig, ami az evolúció következő lépcsőfokát jelenti, az igazi, globális szintű egység megalkotása. 

Szeretnék ajánlani 1-2 videót, és a végén, egy Nemzetközi Társadalmi mozgalom oldalát, annak, akit mélyebben érdekel a téma, és úgy érzi, szeretne végre, egy igaz, és tiszta világban élni. 

https://www.youtube.com/watch?v=cKUfT5tWSyI

https://www.youtube.com/watch?v=R8i5DtbsagQ&t=12s

https://www.youtube.com/watch?v=W0ovDSTOBUs&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=JvW6UVH_6B8

https://allatraunites.com/hu