Nagymosás és takarítás régen.

Nagymosás és takarítás régen.


Eleink hagyománya:
Nagymosás és takarítás régen
Ha a mai fiatalasszonyoknak azt mondaná valaki, hogy nyolcvan
-száz esztendővel ezelőtt dédnagyanyáik, nagyanyáik nem
ismertek a hamulúgnál, a mésznél, a házilag főzött szappannál,
a kékítőnél, ecetnél, szódabikarbonátnál egyéb tisztítószert,
hát igencsak elcsodálkoznának rajta. Ennek ellenére mégis
ragyogott minden: a konyha, az evőeszközök, a fehérnemű,
a fal, a padló, a fából készült bútorok, az üvegnem.
A hajdani asszonyok ezeket a régi praktikákat osztották
meg leányaikkal, unokáikkal, hogy megmaradjanak, ha netán
úgy hozná a világ forgása, hogy össze kell majd gyűjteni a
fahamut, le kell hozni a padlásról a régi „fatekenőt”, sőt a
nagymama szappanfőző receptjét is elő kell majd keríteni a
ládafiából.
Mert voltak idők ezen a világon, amikor az elfelejtett dolgoknak
igencsak megnőtt az ázsiójuk.
A hagyományos fehér fal, a gerendás mennyezet, az agyonsikált
padozat minden jómódú parasztház jellegzetessége volt a múlt
századelőn.
Szegényebb helyeken lincselt föld biztosította a tisztaszoba
aljzatát, ám néha még a konyhát – amelyet egyben ebédlőnek
és nappalinak is használt a család – is fellincselték.
Ez a művelet egy vékony sármassza ronggyal való elsimításaként
zajlott.
Majd mikor megszáradt, érmelléki szép sárga homokkal fel is
szórták.
Tehetősebb falusi házakban azonban dukált a deszkapadozat,
amelyet lúggal sikáltak fehérre, azaz faszínűre.
A huszadik század közepétől a vegyipar kiszorította a fahamut,
amelyből a lúg készült, helyét drága szintetikus termékek vették át,
amelyek nehezen bomló vegyületekkel terhelik azóta is a
környezetet, az emberi szervezetet sem kímélve.
A fa elégetésekor keletkező hamu számos értékes ásványi sót
tartalmaz.
A termőföldre kiszórva féregtelenítésre is alkalmas.
Használták is eleink gyakran, ugyanis az Érmelléken úgy
tartották, a „lúfíreg” és egyéb földben megbúvó növényi
kártevők ellen igen hasznos.
Mivel tisztító hatása a káliumtartalomtól függ, egyes fafajták
hamujából eltérő erősségű lúg keletkezik.
A gyümölcsfáknál erősebb nyerhető a bükkfa hamujából,
de egyes leírások szerint még annál is erősebb az akácfa és
a kukoricaszár hamujából nyert tisztító és fertőtlenítő folyadék.
Mivel zsíroldó hatású is egyben, alkalmazható volt általános
tisztító- és áztatószerként vagy mosószerként is.
A faházak, kerítések elszürkülését szintén hamulúggal
akadályozták meg.
A fát néhány éves időközönként forró lúggal lemosták, így a
több évszázados faépítmények is megtartották kellemes, antik
színárnyalatukat.
Mi több, az általános nagytakarítás idején a pácolatlan
bútordarabokat is átsikálták vele.
Visszaadta a fa mintázatát, eredeti fényét, sőt a szú ellen is
védte a deszkát.
Ehhez a hamut és a vizet egyharmad arányban kellett felfőzni,
majd egy vékony vászondarabon átszűrni.
Ezzel mosták patyolatfehérre a fateknőben a vászonneműt,
ágybélit, ruhabélit.
A kissé megsárgultaknak öblítéskor kékítő oldattal próbálták
visszaadni fehéres színét, mely oldatot kis üvegcsékben
lehetett kapni még a múlt század közepén is.
A kékítők indigóvegyületeket, berlini kéket, ultramarin
festékeket tartalmaztak.
Lúggal suvickolták ki a konyhai edényeket és kellékeket is.
Mi több, az elbarnult zománcon is segített, illetve a leégett
fazék- vagy üstaljat is tisztára marta, ha koncentráltabbra
készítették.
Ecet, szódabikarbóna és levendula:
A szódabikarbóna, vagy ahogyan az Érmelléken nevezik, a
pezsgő, a népi gyógyászaton túl (évtizedes tapasztalatokra
építve gyomorégésre, gyulladásokra, rovarcsípésekre alkalmas)
szagtalanításra, mosásra, fertőtlenítésre, mindemellett tűzhelyek,
edények, evőeszközök, ezüstneműk tisztítására is jól bevált.
A Kárpát-medencében 1860 óta ismerik. Felhasználhatósága
szinte határtalan. Még a tésztareceptekben is sokszor előfordul.
Az Érmelléken oly kedvelt csörögéhez és egyéb, fujtatott
tésztafélékhez is ajánlatos. Sokoldalúságát tán csak az ecet
múlja felül.
Nemcsak a népi gyógyászatban, de a takarításban is kész
csodaszernek számított – és számítana még ma is, ha ismernék
tulajdonságait.
Az ablaküveg száz esztendővel ezelőtt az ecettől csillogott, a
poharakkal, üvegkancsókkal egyetemben, mi több, a lámpaüveget
is ecettel átitatott törlőkendővel tisztították.
Az ecetet az élelmiszerek tartósításán kívül ruhabélik öblítésére
is használták, mellyel nemcsak lágyabbá tették a vászonneműt,
de fertőtlenítették is azt.
Az ecetes vízzel való öblítés fényes csillogást kölcsönzött a
hajnak is, és nem kellett a korpásodástól sem tartania annak,
aki folyamatosan alkalmazta a módszert.
Ilyen tudással bírtak az Érmellék régi asszonyai, akik embertől
idegen dolgokba sosem vetettek bizodalmat.
Nekik levendulacsokor szolgált a molylepke ellen a sifonban,
illetve a szúnyogokat is ez tartotta távol, a függönyökre, vagy
ahogyan itt nevezték, a firhangokra tűzve. Ettől volt illatos az
ünnepi ruha is, amelyet a nagy karosláda aljáról vettek elő a
templomozás idejére.
Az Úristen mindent lehelyezett a földre, csak le kellett hajolni érte.
(Forrás: reggeliujsag.ro. és világháló)
Tetszett a cikk?

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »