Nekem talán nem is jár a boldogság ...
Sok ehhez hasonló kérdést kapok, és nemrégiben egy újságíró is megkérdezte tőlem, hogy mit javaslok azoknak, akik régóta vannak egyedül. Ott csak röviden válaszoltam, de milyen jó, hogy van egy saját blogom, ahol bővebben is leírhatom, hogy mit gondolok és tapasztalok erről …
Az elmúlt években erős meggyőződésemmé vált, hogy ténylegesen, és minden egyes pillanatban mi magunk vagyunk életünk megtapasztalásainak megteremtői. Ez azt jelenti, hogy amire valóban vágysz, azt meg is kapod. Ami nem képezi az életed részét, azt tulajdonképpen nem is akarod. Hiszen, ha tényleg akarnád, akkor ott lenne …
Most persze rögtön sorjáznak benned a tiltakozó gondolatok:
- De igenis, én tényleg harmonikus és boldog párkapcsolatban akarok élni, ezért már itt kellene, hogy legyen, nincs igazad, Kriszta, biztosan az a karmám, hogy egyedül legyek, vagy a múltban elkövettem valamit, és most ez a büntetésem!
Márpedig, ha nincs melletted társ, az nem valamiféle kívülről érkező büntetés, vagy szándékosan eléd tolt akadály, hanem a te belső meggyőződéseidnek a tükre. Épp azért van ott, hogy észrevedd, és ha nem tetszik, változtass rajta. Nem a tükrön – magadon.
Képzeld csak el magad egy tükör előtt állva. Képzeld el, hogy a tükörhöz beszélsz, és azt kéred, mutasson valami mást. Azt kéred, legyen nagyobb, vagy kisebb, vagy szebb, vagy okosabb, vagy vidámabb. Hiába kéred, a tükör nem tud változni. Amit mutat, csak akkor alakul át, ha önmagadon változtatsz.
Tehát, ha körülnézel az életedben, és azt látod, hogy nincs melletted a társad, pedig te úgy tudod, hogy szeretnél magadnak egyet, akkor fel kell tenned a kérdést: miért nincs?
Fontos! Nem az a kérdés, hogy mi okból nincs, hanem az, hogy mi célból? Vagyis mit érsz el azzal, hogy nincs párkapcsolatod?
- Mit tesz ez számodra lehetővé?
- Mi az, amit így nem kell megtenned?
- Mi az, amit így megtehetsz?
- Milyen (rejtett, de azért mégis csak) előnyök származnak számodra abból, hogy egyedül vagy?
- Ki az, akihez hűséges vagy így?
- Ki az, akinek nem kell csalódást okoznod?
- Ki az, akivel szolidaritást vállalsz?
- Ki az, akinek megpróbálsz megfelelni?
- Ki az, akihez ragaszkodsz?
- És végül: ki az benned, aki fél, és mitől fél?
Mindannyiunk személyisége több részből áll, és ezek az én-részek különböző mértékben egészségesek. Egészséges az, aki szeret, és aki tudja, hogy szeretnivaló, és szeretik. Nem egészséges az, aki fél, aki úgy tudja, hogy őt nem lehet szeretni, és bántani fogják.
A nem egészséges én-részek azok, akik elérik, hogy ne ess szerelembe, és ne alakíts ki boldog, harmonikus párkapcsolatot. Ezek az én-részek (vagy alszemélyiségek) akkor alakulnak ki, amikor születésed és felnövekedésed során olyan élmények érnek, amelyek mentén megtanulsz félni. Amikor félsz, akkor nem tudsz szeretni. És fordítva: amikor szeretsz, tudod, hogy nincs mitől félni.
Ezért, ha ténylegesen párkapcsolati boldogságra vágysz, akkor lassan, fokozatosan magad mögött kell hagynod a félelmet, és meg kell érkezned a szeretetbe. A szereteteddel tudod meggyógyítani azokat a sebzett, nem egészséges részeket magadban, akik félelmükből fakadóan visszatartanak attól, hogy úgy élj, ahogy szeretnél.
Képzeld el őket úgy, mint egy rémült kisgyereket, aki behúzódik a sarokba, és onnan kiabálja sírva:
- Nem, nem megyek veled ki a házból, mert kint fenevadak várnak, akik felfalnak engem!
- Szeretlek. Mások is szeretnek. Nincs mitől félned. A világ biztonságos. Úgy vagy jó, ahogy vagy. Mindaz, ami vagy, bőségesen elegendő. Tökéletes vagy. Megvárlak. Szólj, ha már van kedved kijönni velem a fényre.
Ne sürgesd. Csak szeresd.
SzínesVilága cikk ajánló
Helyi látnivalók
