Egyik kedvenc írónőm, Virginia Woolf egyszer olyasmit mondott, hogy véleménye szerint a legtöbb ismeretlen szerzőként feltüntetett „szerző” nő volt. Ez nyilvánvalóan nem lett bebizonyítva, de arról mindannyian tanultunk a történelem során, hogy a nők igen korán elkezdtek azért küzdeni, hogy hallathassák hangjukat, mert ez a korábbi századokban nem volt lehetséges. Nem meglepő módon nem csak az irodalomban kényszerültek / kényszerülnek rá a nők, hogy néha-néha férfi írói álnevet használjanak, hogy elismerjék őket, de a női tudósok jelentős részét is egész egyszerűen figyelmen kívül hagyták, a nemük miatt. Mostanra valamelyest javult a helyzet, de sok helyen még máig vannak előítéletek.

A számítógépes programozás kezdeti kódjaitól a társasjátékokig, vagy a Wi-Fi létrehozásáig a női feltalálók a legtöbb korszakban nem kapták meg a megérdemelt elismeréseket, mert a társadalom nem vette őket komolyan. Pedig a felfedezéseik vannak olyan hasznosak, mint férfi társaiké.

Mai írásomban 5 olyan női feltalálóról lesz szó, akik felfedezéseit férfiaknak tulajdonították.

1. Tisztasági betétek — Mary Beatrice Davidson Kenner 

A kép forrása: Avillarraso / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0

Annak ellenére is elfeledték a nevét, hogy az ő érdeme a tisztasági betétek korszerűsítése. Mary Beatrice Davidson Kenner nem csak egy figyelemreméltó 20. századi feltaláló volt, de afro-amerikai is, aki életében öt szabadalmat kapott. Ő tartja a legtöbb szabadalom rekordját, amelyet az Egyesült Államok kormánya ítélt oda egy fekete nőnek. Mindez azért érdekes, mert Kenner nem származott gazdag családból, s habár felvették a Harvardra, de azt abba kellett hagynia, mert nem tudta a tandíjat fizetni. Bébiszitterként helyezkedett el, és 1957-ig spórolt, hogy első szabadalmi kérelmét benyújthassa. Ez a kérelem egy különleges egészségügyi övre, az egészségügyi betét előfutárára vonatkozott, amelynek a lényege az volt, hogy rögzítse a tisztasági betéteket. Ebben az időben a nők textildarabokat, vagy ruhát használtak menstruációjuk idején. Kenner egy állítható övet talált ki, amelyen egy kisebb, vízhatlan, nedvességálló zsebet alakított ki, itt lehetett elhelyezni a betétet, ami csökkentette annak valószínűségét, hogy a menstruációs vér kiszivárogjon, és összekoszolja a ruhákat.

Egy nap felkereste őt egy cég, aki érdeklődését fejezte ki a feltalálónő ötletének gyártása és marketingje iránt. Kennert ez nagy örömmel töltötte el, és izgatottan várta a cég képviselőjét, aki ellátogatott hozzá. De a találkozó nem úgy alakult, ahogy eltervezte. Amikor ugyanis kiderült, hogy a nő fekete, csökkent az érdeklődés, és Kennernek ismét szembesülnie kellett ugyanazzal a faji megkülönböztetéssel, mint élete során oly sokszor. Végül anyagi támogatás hiányában Kenner szabadalma lejárt. Más cégek ezután legálisan elkészíthették és eladhatták az ötletét, és ő nem termelt profitot. 2006-ban bekövetkezett haláláig még 4 további szabadalmat jegyzett.

2. Eldobható pelenkák – Marion Donovan

A kép forrása: Everett Collection / Old Visuals / EAST NEWS, agefotostock / Alamy Stock Photo, 2xSamara.com / Shutterstock.com

Marion O'Brien Donovan amerikai feltaláló és vállalkozó volt. Korának egyik legtermékenyebb női feltalálójaként vált ismertté, összesen 20 szabadalmat kapott találmányaira. Donovan 2015-ben bekerült a Nemzeti Feltalálók Hírességek Csarnokába is.

A '40-es években a nőknek nagyon kevés választási lehetőségük volt babáik pelenkázására. Főleg csak szövetpelenkák és guminadrágok álltak rendelkezésre, amelyek gyorsan átáztak, ezzel kiütéseket, és más problémákat okozva a babáknak, és az édesanyáknak. Donovan akkoriban fiatal anya volt, aki belefáradt a nedves ágynemű rendszeres cseréjébe. Levette zuhanyfüggönyét, darabokra vágta, és vízhatlan, nedvességálló pelenkahuzatot csinált belőle. Biztosítótűk helyett kapcsokat használt. 

A kép forrása: Wikimedia Commons, Public Domain Mark 1.0

De a gyártókat nem érdekelte az ötlete. Hiába fordult több vállalathoz is, ami csak eszébe jutott, folyton csak zárt ajtókat talált, falakba ütközött. Úgy gondolták, hogy a nők boldogok a babanadrágokkal, a szövetpelenkákkal. Találmányát ezért szabadalmaztatta, s mivel nem talált rá gyártót, saját vállalkozást indított, és elkezdte ő maga gyártani a terméket.

Gyorsan sikeres lett, 2 évvel később pedig egymillió dollárért eladta cégét és szabadalmait.

3. Rádiós pulzárok — Jocelyn Bell Burnell           

A kép forrása: Sintegrity / Wikipedia

Susan Jocelyn Bell Burnell északír asztrofizikus, aki posztgraduális hallgatóként fedezte fel az első rádiós pulzárokat 1967-ben, amiért "A 20. század egyik legjelentősebb tudományos eredményével" ismerték el. Felfedezését megmutatta tanácsadójának, és a csapat együtt kezdett dolgozni a jelenség tanulmányozásán.

1974-ben fizikai Nobel-díjjal ismerték el a felfedezést, de annak ellenére, hogy Bell volt az, aki legelőször megfigyelte a pulzárokat, Bell maga nem részesült a díjazásban. A felfedezésről beszámoló tudományos cikknek öt szerzője volt. Bell konzulense, Antony Hewish volt a cikk első szerzője és Bell a második. Ennek ellenére csak Hewish-nek és a csillagász Martin Ryle-nak adták a Nobel-díjat, Bell-nek nem. Sok elismert csillagász kritizálta azt, hogy Bell-t kihagyták, köztük Sir Fred Hoyle. Burnell később így vallott erről: „Lehet, hogy nem én kaptam a Nobel-díjat, de számtalan más díjat nyertem, köztük a leginspirálóbb élő női tudós díjat.”

4. DNS kettős hélix szerkezete — Rosalind Franklin

A kép forrása: MRC Laboratory of Molecular Biology / Wikipedia

Rosalind Franklin angol kémikus, röntgenkrisztallográfus. Jelentősen hozzájárult a DNS, a ribonukleinsav, a vírusok, a kőszén és a grafit molekuláris finomszerkezetének megértéséhez. A DNS-sel kapcsolatos eredménye a legismertebb. A DNS alapvető szerepet játszik a sejtek anyagcseréjében és a genetikában. Ő készítette 1952-ben a londoni King’s College-ban a „Photograph 51” néven ismert felvételt a DNS-ről, melynek alapján fény derült annak kettős hélix szerkezetére, amit a köznyelv kettős spirálnak hív.

Franklin kutatásban való részvételét megállította, hogy 1958-ban meghalt rákban, de az alapokat lefektette. Később, Franklin eredményeinek segítségével James Watson és Francis Crick Franklin egyik kollégájával, Maurice Wilkinsszel közösen meghatározták a DNS kettős spirál-szerkezetét, ezért 1962-ben mindhárman fiziológiai Nobel-díjban részesültek. Franklin további DNS-kutatásban való részvételét a nő halála után egy másik kollégája, Aaron Klug folytatta, aki végül 1982-ben nyerte el a kémiai Nobel-díjat.

5. Sötét anyag — Vera Rubin

A kép forrása:  DLR_next / Flickr, Public Domain Mark 1.0

Vera Florence Cooper Rubin amerikai csillagász volt, aki úttörő szerepet játszott a galaxisok forgási sebességével kapcsolatos munkában. Galaktikus forgási görbéinek tanulmányozásával fedezte fel a galaxisok előre jelzett és megfigyelt szögmozgása közötti eltérést.

1970-ben Vera Rubin a Department of Terrestrial Magnetism (DTM) („földmágnesség”) osztályon dolgozott a Carnegie Institute of Washington intézetben. A DTM igazgatója, Kent Ford csillagász akkor alkotott meg egy új, nagy sebességű, széles spektrumú spektrográfot, amivel egyetlen nap alatt 8-10 mérést lehetett elvégezni (az akkoriban használt műszerek csak napi egy mérésre voltak képesek).

1970. március 27-én Vera Rubin a DTM távcsövét az Androméda-galaxisra irányította. Ellenőrizni szerette volna, hogy az Androméda milliónyi csillaga úgy mozog-e, ahogyan az elméletek leírják. A spektrográf a csillagokban lévő kémiai elemeknek megfelelő hullámhosszakon vonalakat rajzolt egy papírra, amit Rubin mikroszkópon keresztül tudott elemezni. Ismert volt számára, hogy a kirajzolt vonalak annak megfelelően tolódnak el följebb vagy lejjebb a frekvenciaskálán, hogy az adott csillag felénk közeledik vagy távolodik-e, a Doppler-effektushoz hasonlóan (relativisztikus Doppler-effektus). Rubin kíváncsi volt rá, hogy a Doppler-hatás alapján meg tudja-e határozni a csillagok sebességét távoli galaxisokban. Azt tapasztalta, hogy az Androméda szélén lévő csillagok is épp olyan gyorsan mozogtak, ahogy a galaxis közepén lévők. Ez azonban nem felelt meg az elméletekből következő várakozásoknak.

A következő két hónapban 200 mérést rögzített papíron. Minden más galaxis esetén is hasonló eredményt kapott. Az összes sebesség „hibás” volt. A fizika ismert törvényeinek megfelelve ezek a csillagok túl gyorsan mozogtak, jó néhányuk esetén a gravitáció nem lett volna elég, hogy a pályájukon tartsa őket, ki kellett volna repülniük az intergalaktikus térbe. Valami azonban mégis a galaxisban tartotta a csillagokat.

Rubin számára két lehetséges ok kínálkozott:

• vagy Isaac Newton gravitációs törvényei rosszak (ezt a tudományos világ nehezen fogadta volna el),
• vagy a világegyetemben van olyan extra anyag, amely a visszahúzó erőért felelős, de az akkori csillagászati eszközökkel nem kimutatható.

Rubin a második magyarázatot választotta, és a „fölös” anyagot sötét anyagnak nevezte el (mivel nem volt látható, sem kimutatható). Számításai szerint a világegyetem 90%-ban sötét anyagból áll. Elméletét 1975-ben ismertette az American Astronomical Society találkozóján. A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk. A Világegyetem tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia.

A tudományos világnak ennek az elméletnek az elfogadásához egy évtized kellett, noha felfedezései a csillagászat legfontosabb áttörései közé tartoznak, hiszen sok olyan megfigyelést is magyaráz, amelyek évtizedek óta zavarba ejtik a tudósokat. Neme miatt Vera Rubin sosem kapott Nobel-díjat.

Ha szeretnél még a tudományról, vagy más érdekességekről olvasni, akkor látogass el Érdekességek Világa magazinunkra is!

Forrás:

brightside.me

wikipedia

Felső kép: pixabay