Amikor összejárt a fél utca  szalonnázni...

Az utca lakói régen nem csak a tévé előtt találkoztak, hanem esténként akár egy szalonnázás erejéig is összejöttek. 

Valakinek mindig volt jófajta szalonnája, és ilyenkor nem sajnálta - hozott annyit, hogy mindenki nyársára tűzhessenek egy darabot. 

A másiknak volt hagymája, paprika, paradicsom, ő azt hozta át egy tálban.

Volt, aki borral állított be, vagy akár benyúlt a zsebébe, és hozott egy-két családi sört, vagy szörpöt, a házaknál meg mindenkinek volt szódás szifonja, készítették a szódát hozzá nagyban.

Közben, ha eszébe jutott valakinek, hogy van ám még kolbász a padon, vagy már a hűtőben, akkor hazaszaladt, hogy még finomabb legyen az étel. 

Aztán előkerült egy kis sütemény is, mindig volt egy háziasszony aki az édességre is gondolt.

A szalonna darabolása, a finomságok feltűzése, a köztes beszélgetések, nevetgélések összekovácsolták a csapatot.

Akkoriban egy utcában az emberek ismerték egymást. Tudták, hogy ki lakik a harmadik házban, sőt, nemcsak tudták, hanem szinte napi kapcsolatban voltak vele.

Tudták, ha valakinek öröme volt, vagy bánata, és a maguk módján mellette voltak. 

Ha valakinél gyermek született, vagy keresztelő volt, netán lakodalom, arra a szomszédok is hivatalosak voltak.

Nem voltak barátok, de jó ismerősök - és jóban-rosszban összetartottak...
És tudták egymásról, hogy ki kicsoda, és persze azt is, hogy mennyit ér...

/ Forrás: Híreim ma /

Bizony ez így volt!

Még én is emlékszem a közös munkákra, kukorica fosztásra, dohány levél fűzésre, szőlő szüretekre, vagy éppen kukorica morzsolásra.

Egyik helyről mentünk a másikra segíteni, így aztán mi is kaptunk segítséget a nagyobb munkákhoz.

Ezek a közös  esték nem csak a dologról szóltak, hanem az idősek "anekdotákat" meséltek, amit mi gyerekek sokszor tátott szájjal hallgattunk.

Ilyenkor mindíg volt valamilyen közös étkezés is, ha más nem pogácsa, vagy éppen hájas kifli.

Szóval jó hangulatban teltek ezek az esték, összekovácsolódtunk, megismertük egymást, és önkéntelenül is közösséggé kovácsolódtunk!

/ a szerkesztó /