A holland fényképész és a boldog róka találkozása

A Hollandiában élő fényképész Roeselien Raimond egy napon kinézett az ablakon és látta, hogy minden eddiginél jobban esik a hó. Úgy döntött, elmegy sétálni, és nem is dönthetett volna jobban, mivel találkozott egy rókával. Készített róla néhány felvételt, és amikor megosztotta követőivel, az alábbi kommentet kapta hozzá: „Egy hóparadicsomban élsz!” A kommentelő kijelentése nem is állhatott volna távolabb az igazságtól. Mert Hollandiában olyan ritka a hó, mint annak esélye, hogy megnyerjük a lottó ötöst. 

A róka rendkívül élvezte a havat és alább megmutatom, milyen csodálatos alkotások születtek a hóban.

Innentől Roeselien meséli a történetet: "Egyszer még decemberben a hírek figyelmeztettek: Bármit csinálsz, maradj otthon, és NE indulj útnak! Én mégis elindultam a fagyos havon át, biciklin, hogy felszálljak a vonatra. El kell ismerni, a pulzusom az egekben lehetett, hiszen a vonataink már a rossz időjárás legkisebb nyomára is leállnak. Szóval tudtam, hogy ez kockázatos vállalkozás lesz. Fogalmam sem volt, hogy valaha is megérkezem-e, ahova készülök, és inkább nem gondoltam arra, hogy valaha is hazaérek. De... sikerült! Több órás utazás után ott voltam, ahol lenni akartam. A kezdeti eufóriám azonban hamar átadta helyét a kételynek. Jesszusom, erősen esik a hó! Az ösvények láthatatlanná váltak, és fogalmam sem volt, merre járok pontosan. Senki nem volt kint, mert mindenki – szokás szerint – bölcsebb volt nálam. És milyen hideg volt! Erre egyáltalán nem voltam felkészülve. Úgy tűnt, percről percre erősebben esik a hó, és a számtalan hópehely elvakította a látásomat, és arra kényszerített, hogy ne haladjak előre, hanem folyamatosan úgy tűnt, mintha hátra mennék. Minden lépéssel erősödött a kételyem. Amikor szinte lehetetlenné vált a járás az erős széllel szemben, úgy döntöttem, hogy pihenek. Mire gondoltam? Mintha bármelyik állat felbukkanna egy ilyen hóviharban. Ők is okosabbak voltak nálam! És mi van, ha soha nem marad abba a havazás? Nem lett volna bölcsebb otthon maradni és a Netflixet nézni?"

Roeselien: "Felnéztem az égre, és néztem, ahogy a hópelyhek zuhannak lefelé. Csakúgy, mint amikor kisgyerek voltam, és az ablakon keresztül néztem a hulló havat, ismét hipnotizált állapotba kerültem. Józan ész, vagy sem...ez tiszta varázslat volt! A hó szakszerűen elrejtett mindent, a szemetestől a behatolást tiltó táblákig. Az összes dolgot varázsütésre eltávolították a hópelyhek, és elképzeltem magam egy tökéletes világban. Úgy tűnt, még a hangokat is elnyeli a hó. Semmi sem zavarta ezt a tökéletességet. Ameddig a szemem ellátott, minden... fehér volt, fehér és fehérebb.... Egészen addig, amíg ezt a tökéletes fehér mintát hirtelen meg nem szakította...valami vörös.... EGY RÓKA!!! Elakadt a lélegzetem, és nem mertem mozdulni. De ahelyett, hogy elfutott volna, mint ahogy megszoktam már a rókáktól, csendesen ült, miközben a hó esett rá. Furcsa módon úgy tűnt, hogy ez egyáltalán nem zavarta. Teljesen nyugodtan fogadta a hóvihart. Sőt, úgy tűnt, ő is élvezi ezt az új fehér világot, ahogy én is! És lehet, hogy csak az én képzeletem játszik velem, de... most tényleg láttam őt mosolyogni?"

Roeselien: "Lehetett hideg és kényelmetlenség. Homályosan emlékszem a fagyott lábujjaimra, egy fényképezőgépre, amely nem működött megfelelően, és arra, hogy hópelyhek vergődnek a ruháim alatt. De teljesen el voltam varázsolva. Csak egy varázslatos tündérmese szereplői voltunk. Mosolya, akár valódi, akár nem, eltüntette a hideget, felkapcsolta a villanyt, és én szívesen hagytam magam elragadtatni ebben a gyönyörű mesében rólam és a rókáról egy téli csodaországban."

Roeselien: "Szóval nem, nem a paradicsomban élek. Egyáltalán nem. De időnként jókor vagyok jó helyen, és egy gyönyörű téli mesébe kerülök egy boldog rókával, amely még ma is képes megmosolyogtatni engem – és remélhetőleg másokat is. És jó tudni, hogy a varázslat megtörténhet. És jó tudni, hogy éppen abban a pillanatban, amikor már nem is számítasz rá."

Forrás:

roeselienraimond.com

boredpanda.com