Vers mindenkinek


COVID19

Sűrű, finom ködöt szitál borúsan az ősz,
S béklyóiból szabadságról álmodik a remény.
A tél csendes átmenettel nyugovóra tér,
S a tavasz rabigát ígér karanténba zárva.

Futkos a nép, menekül bezárt otthonába!
Mi az mitől félelme űzi messze, ismeretlen tájra?
Tétova ódát zeng szomorú tekintete,
Ismeretlen e csönd, némán simul a tájra.

Óra rugója reccsen súlyos idők alatt,
A szív, félénken simogat forró szerelmeket.
Mennybéli vigaszt várva, reszkető ajka
Imát regél
e bizonytalan szomorú világba.

Óra mutatóján surran az idő,
Emlékek tova szállnak,
Megszépül majd e földi világ,
Emberek angyali szárnya.

/Forrás: Nagy Ilona 2020.03.16./

Tetszett a cikk?

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »