Pikachu-hoz hasonlítják azokat a cuki kis amerikai pocoknyulakat, akiket extrém hegyvidéki otthonaikban kapott lencsevégre fotósuk.

Deirdre Denali Rosenberg professzionális fényképész, akinek kedvenc modelljei a képeken látható cuki amerikai pocoknyulak. Deidre rendkívül szerencsésnek tartja magát, mivel Észak-Minnesota, Colorado Front Range, és a gyönyörű délnyugati San Juan között utazva nőtt fel, ahol lehetősége volt nap, mint nap a „vadon ajándékaival” találkozni. Kisgyermekkora óta kóborolt a Sziklás-hegység erdeiben és felmászott a magas hegycsúcsokra. Már gyermekként megszerette a természetet és az állatokat, kényelmet és szabadságot tapasztalt ezekben az években, miközben barátkozott a fákkal, a növényekkel és a vadon élő állatokkal.

A férjével találkozva aztán sokat változott az élete. A férfi ismertette meg azzal az életmóddal, amit ma is űznek. Egy hátizsákkal utazva kempingeztek egy ideig, majd elköltöztek a hegyekbe, ahol egyszerű életet élnek. San Juan-ban telepedtek le, van egy kis házuk. Egy darab föld az otthona, ahol rengeteg vadon élő állat fordul meg.

Deidre amióta elkezdett ismerkedni az állatvilággal, azóta kedvenc kis lényének tartja az amerikai pocoknyulat. Ő egy csodálatos barát, aki az alpesi élőhelyeken él. A Pokémon Pikachujának ihletője is ez az imádnivaló kis állatka. Élőhelyeik hihetetlenül szélsőségesek, mind a terep, mind a körülmények szempontjából. És igen, a pocoknyúl úgy lett megteremtve, hogy boldoguljon ezekben a helyzetekben. Deidre – akinek lehetősége van természetes környezetükben megfigyelni ezeket az állatokat – azt mondta, hogy aranyosak, csodálatosak és kemény hegymászók!        

Erről az alábbi képek segítségével mi is meggyőződhetünk, miközben megismerkedünk a rendkívül cuki amerikai pocoknyúllal.

Sok más állattal ellentétben, az amerikai pocoknyulak nem alszanak téli álmot. Ehelyett egész nyáron azon dolgoznak, hogy összegyűjtsék a tundra füveket, amelyek a napsütésben kiszáradnak, és így szénakupacokká tudják őket hordani. Erre szükségük lesz a téli, hidegebb hónapokban. Mert ezeket fogják elfogyasztani ősszel, télen és tavasszal, de más célja is van a gyűjtögetésnek: az év hét hónapján kényelmesen meghúzódnak alatta. Behordják a sziklák közé, és úgy használják őket, mintha egy barlang lenne. Ezekből a kis hangulatos téli „barlangokból” fognak előjönni néha, átszaladnak a havon és elfogyasztják a füvet, amiért olyan keményen dolgoztak nyáron. Az amerikai kis pocoknyúl a nyári hónapokban aktív, amikor teli szájjal ugrándozik a mezőn, télen pedig élvezi kemény munkája gyümölcsét.

Sajnos, az éghajlatváltozás a pocoknyúlnak sem kedvez. Egyre nehezebben tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ez pedig egyáltalán nem jó, mert mint ahogy a legtöbb állatot mostanra, a pocoknyulat is a kihalás veszélye fenyegeti. Ha a hőmérséklet hosszú ideig meghaladja a 75 Fahrenheit-fokot (23.88°C), akkor kihalhatnak ezek az édes kis állatok. A számuk az évtizedek során amúgy is jelentősen csökkent. Viszont az ő esetükben úgy tűnik, van még remény. Sok amerikai pocoknyúl lejjebb költözött a lejtőn, és ez lehetővé teszi számukra, hogy hűvös, sziklás és árnyékos élőhelyeket találjanak a hegyi patakok mentén. Ez lenyűgöző felfedezés, mert bár elég lassan alkalmazkodnak a gyorsan változó bolygóhoz, de mégis mutatnak némi alkalmazkodási készséget.

Az amerikai pocoknyúl magányos állat, általában egyedül él. Néha azért látják őket egymás közelében pihenni.

Forrás:

deirdredenaliphotography.com