A kollégium 1538-as alapítása óta az elemi iskolától az akadémiai szintig folyt itt az oktatás. A teológia mellett felsőfokú filozófiai, bölcsészeti, természettudományi és jogi karral is rendelkezett.

A Nagykönyvtár története

A hagyomány szerint a Kollégiumot 1538-ban alapították. A város iskoláját ekkor vehette át a formálódó református egyház. Már a kezdeti időktől voltak az oktatás során használt könyvei az iskolának, de ezekről semmilyen írott forrás nem maradt fenn. A legrégebbi ismert köteteink a bennük olvasható feljegyzések szerint az 1600-as évek második felében már a Kollégiumban voltak.

Az első jegyzékszerű könyvtári katalógus 1706-ból maradt ránk, ezután kisebb szünetekkel folyamatosan nyomon követhetjük a könyvtár gyarapodását egészen napjainkig. A wittenbergi mintára létrejött Kollégium könyvtára kezdettől fogva a diákság használatában állhatott. A könyvek használatát a mindenkori választott és felelős tisztségviselő, a könyvtáros diák (bibliothecarius ordinarius) és segédei biztosították. Ők katalogizálták az állományt és végezték gyarapítást, a köttetést és a kölcsönzést is hetente néhány órában (1751-től például szerdán és szombaton délután egytől háromig).

Az állomány igazodott az iskola igényeihez. A Szentírás tanulmányozásához szükséges források és kézikönyvek mellett ott sorakoztak a polcon a reformátorok (Luther, Kálvin, Melanchthon és tanítványaik) munkái, a humanista klasszikus szerzők művei eredeti latin és görög nyelveken, filozófiai és teológiai értekezések, valamint az oktatásban használt egyéb tankönyvek. A 18. századtól fejlődik enciklopédikussá a gyűjtemény: megsokszorozódott a természettudományos szakirodalom (matematika, fizika, földrajz, orvostudomány, csillagászat) jelenléte.

A 18. század közepén a könyvbeszerzés bővülő lehetőségei és a mennyiségi fejlődés miatt a könyvtár élére Piskárkosi Szilágyi Sámuel professzort nevezték ki igazgatónak (bibliothecae praefectus). A következő századokban tudós professzorok követték a tisztségben: Hatvani István, Sinai Miklós, Budai Ézsaiás, Lugossy József, Imre Sándor, Varga Zsigmond vagy Módis László.

A város középső harmadát elemésztő 1802-es nagy tűzvész a könyvtártermet is megrongálta, az ekkorra 15.000 kötetet meghaladó bibliothecát a diákok az életüket kockáztatva mentették ki lángok közül. A tűzvész után felépült új épületben a mai helyén, a déli szárny második emeleti ikertermében helyezték el a gyűjteményt. A klasszicista bútorzat Dohányosi József debreceni asztalosmester munkája, aki az Oratórium bútorzatát is tervezte és készítette. A nagykönyvtári kiállítótermet 1998-ban restaurálták, az eredeti acélszürke, majd szürkésfehér árnyalatot ekkor festették át a ma is látható zöld-fekete-arany trikolorra, ami a kollégium színeit tükrözi.

A kiegyezés évétől (1867) napirenden volt a Debreceni Református Kollégiumban "a közönség részére berendezendő olvasószoba" kialakítása, amely az Egyházkerület és Debrecen város összefogásával 1890. február 15-én nyílt meg. A 7430 kötet kezelését és kiszolgálását a főkönyvtárnok, a segédkönyvtárnok és a könyvtári szolga végezte, kezdetben hétfőn, szerdán és szombaton délután 3-6 óra között volt látogatható. Könyvtárosa volt Oláh Gábor, nagyméretű asztalainál olvasgatott Szabó Lőrinc is. Számos tudományos értekezés, könyv és disszertáció született falai között, állománya ifjabb Révész Imrétől Bán Imrén és Julow Viktoron át napjainkig az egyetemi kutatók kedvelt forrásbázisa.

Az 1870-es évek végére új szakrendszert vezettek be, amely 1951-ig használatban is maradt. Az abc betűivel jelölt 20 szakcsoportot alakítottak ki az egyetemes ismeretkörtől a rendszeres teológián és magyar irodalmon át az orvostudományig. 1951-től új cédulakatalógus várta az olvasókat, 2004-től pedig az 1994-ben bevezetett, Interneten elérhető elektronikus katalógusban, az OPAC-ban kereshető a Nagykönyvtár állománya.

Ma közel 560.000 dokumentum és 200 különböző folyóirat között válogathat a beiratkozott olvasó. Korlátozottan nyilvánosan működő intézmény vagyunk, kutatói engedéllyel bármelyik dokumentumunk hozzáférhető, kutatható.

Ajándékozás és vásárlás útján számos kollégiumi professzor (Maróthi György, Sinai Miklós, Budai Ézsaiás, Lugossy József, Czeglédy Sándor), püspök (Hunyadi Ferenc, Révész Imre, Baltazár Dezső, Kocsis Elemér) és irodalmár (Csokonai, Fazekas Mihály) könyveit bírja a Nagykönyvtár. A város történetének kiemelkedő személyeinek könyveiből is őriz valamit a könyvtár, mint a bibliofil és éremgyűjtő gyógyszerész Kazzay Sámuel, a Domokosok, a Simonffyak vagy Cseh-Szombathy József orvos.

Nálunk található két 16-17. századi magyar nyelvemlék is: a legendákból, elmélkedésekből és prédikációkból összeállított Debreceni kódex és a Lugossy-kódex énekgyűjteménye. Antikváink közül kiemelkedik a Lucas Cranach tanítványa által illusztrált Luther-Biblia, és egy láncos könyv. A Vizsolyi Bibliából két teljes és egy csonka példánnyal rendelkezünk, ezen kívül több tucat unikum (azaz egy példányban fennmaradt) régi magyar nyomtatvánnyal is büszkélkedhetünk.