A természetes festőlevektől kezdve a különböző tájegységeken átívelő szimbólumkincsekig és díszítési technikákig.

Festőlevek

Kezdjük talán a természetes festőlevekkel. Hiszen, ha hagyományos hímesekről beszélünk, akkor ha lehetőségünk van rá, a színezést is természetes levekkel végezzük. A festőlevek elkészítése is örömteli tevékenység, visszarepít minket nagyanyáink idejébe, engem egy-egy ilyen kis "utazás" mindig nagy örömmel tölt el, hiszen ilyenkor kis időre megelevenedik a kezeim alatt a múlt, a hagyományok, és ez a mai felgyorsult világunkban igazi lelki megtisztulás, újjászületés.

Természetes alapanyagokból voltaképpen bármilyen színt előállíthatunk, de azért érdemes a színek szimbolikájának is utánaolvasni. A legtöbb helyen egyszínű, piros tojást festettek hajdanán, Krisztus vérét, és az újjászületést szimbolizálva. Épp ezért nem festettek sötét színű tojásokat. Egyes vidékeken (Moldva) kék színű tojást adtak a lányok annak a legénynek, akit kikosaraztak. Erre persze a legények nem voltak büszkék, összetörték az ilyen tojásokat. Ezért is nem nagyon maradt fent az utókor számára túl sok kék tojás.

A tojás

Bár manapság leginkább a gyermekek ajándékaként szerepel, a tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe.  Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása szinte kizárólag a húsvéti időszakhoz kapcsolódik. Festésre mindig friss, ép, sértetlen tojásokat használunk. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változik. A tojást un. osztókörökkel bontják részekre, ezt rámázásnak is nevezik. Az így kialakított mezők alkotják a díszítés kereteit.

"A tojásfestés szellemi központjának az erdélyi Gyimest tartják, számtalan minta származik erről a vidékről. Húsvét közeledtén egy-egy gyimesi házban akár háromszáz hímes tojás is készül. A gyimesiek nagypénteken írják a tojást a maguk számára, de van olyan ügyes kezű asszony aki rendelésre is ír tojást." 

Íróka készítése

A tojásdíszítés egyik nagyon elterjedt technikája a tojásírás azaz a viaszolás. Az ehhez szükséges eszközt, az írókát (gice, gica, kice, kesice, kandé) magunk is elkészíthetjük néhány egyszerű alapanyagból. 

Hagyományos díszítési technikák

Berzselés (levélrátétes tojások)

A berzselés, azaz levélrátétes díszítés a mai világunkban azért is emelkedik ki a többi technika közül, mert mind közül a legegyszerűbb, legkönnyebben elsajátítható eljárás, és nagyon vonzó, látványos eredményt produkál.

Tojásírás

Érdemes tudni, hogy magyar hímes tojások legfőbb jellegzetessége a tojásfelület mértani felosztása. A tojások osztókörökből állnak, a díszítmények ezekre az osztókörökre épülnek, vagy ezek metszéspontjaiból indulnak. A legjellegzetesebb magyar felosztás a nyolcmezős osztófelület, ahogyan fentebb is említettem. Az írókával tudunk "írni" a tojásokra. Hazánk rendkívül gazdag tojásdíszítő motívumkincsei szinte kimeríthetetlenek, érdemes utánanézni kicsit, én órákig tudnám böngészni a világhálót ezen kincsek után kutatva.  A viasszal megírt tojásokat aztán langyos festőbe helyezzük a kívánt árnyalat eléréséig. A viaszt végezetül leolvasztjuk a tojásról, így a viasz által fedett felület alatt kirajzolódik a minta. Zsírral fényesítsük.

Egyéb hagyományos technikák

A berzselés és a viaszolás mellett még számos tojásdíszítési technika létezik, amelyeket én már külön mesterségként említenék inkább, hiszen olyan művészi magaslatokban szárnyalnak, amelyek minden elismerésre rászolgálnak. A maratott (faragott vagy azsúrozott), áttört tojások készítése időigényes, precíz munka, ugyanúgy, ahogy például a karcolás is.