Élj úgy minden napot, mintha az utolsó lenne.
Élj minden pillanatot úgy, mintha az utolsó lenne.
"Mind el kell mennünk, nincsen magyarázat. Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak" idézet a Bonanza Banzai-tól, de azt hiszem találó. Előbb vagy utóbb tényleg itt kell hagynunk fizikai testünket és átköltözni egy másik világba, amiről nyilván csak hipotézisek vannak. De itt most nem erről szeretnék beszélni, hanem valami másról. Soha nem tudhatjuk, hogy mennyi időnk van valójában még itt. Belegondoltunk e már abban, hogyha megtudnánk, hogy csak egy napunk van hátra hogyan élnénk? Élhetnénk önsajnálatba burkolódzva, "minek bármit is csinálni, hiszen úgy is holnapra vége az életünknek.". De a döntés joga rajtunk áll, választhatjuk a másik utat is, hogy úgy éljük, ahogy igazán szeretnénk és értéket hagyva magunk után a világban. A történet lényegében 2008-2009-re tevődik vissza, amikor megismertem egy nagyszerű Acapella együttesnek egy Butterfly. című dalát. Akkoriban az angol tudásom még nem volt olyan szinten, mint most, így megkértem egy ismerősömet, hogy fordítsa le nekem a dalt. Mint megtudtam, talán nem volt véletlen, hogy ez a dal rám talált. Mert a szövege egy egynapos pillangó életét meséli el, aki bár tudja, hogy holnap megfog halni, mégis úgy éli, hogy játszik és szeret. Ezért akkortájt elhatároztuk ezzel az ismerősömmel, hogy úgy fogunk élni mostantól mi is mindennapot, mintha az utolsó lenne. Nagyon szép tervnek indult, de megvalósítani sajnos nem tudtuk. De ha már törekedünk rá, vagy bennünk van a hajlandóság az nagyon jó. És így kellene csinálnunk, mert soha nem tudhatjuk, hogy mikor jön el a mi időnk, mi kell innen eltávoznunk. Ezért mi lenne, ha tényleg megpróbálnánk minden napot úgy megélni, mintha az utolsó lenne? Természetesen ezt is nagyon sok féleképpen lehetne értelmezni. "Carpe Diem"- szokták mondani. De igaz. Most kell eldöntenünk, hogy a félelem helyett a szeretet választjuk, most kell megbocsátanunk magunknak és másoknak is, most kell jót tennünk, mert lehet a halogatás miatt a holnap sosem jön el.De mi ezt tesszük, mindig. Majd holnap, majd holnap, majd holnap.... és így tovább... Miért nem cselekedünk ma? Igazából ez egy nagyon jó mentalitás, mert magába foglalja azt is, hogy megbánás nélkül éljünk, talán ezt az életfilozófiát tanítani kellene, mint a "Holtköltők Társasága" című filmben, hiszen van valóság alapja. Az erre való törekvés nagyon jó, mert az magában foglalja az elfogadást, ami által minden pillanatot sikerül valóban megélnünk, itt a jelenben.