Szabó Lőrinc – Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,

és közben milyen nagyra nőtettek!

hüvelyknyire! ….Kilombosodtatok

és ezer könnyű és friss fodrotok

halványzöld lángként repdesi körül

a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok tavaszi rügyek,

de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,

mi vár rátok, -ha itt az ideje,

mint a barna földből a rét füve,

a barna ágból kicsaptok ti is,

akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,

bölcsebbek, mint én, egészségesek…

Egy hónapja nem láttuk a napot,

mégis hittetek és kibújtatok,

hajtott a szent önzés, küzdöttetek,

győzni akartatok és győztetetek!

Győztetek hívó rügyek, és levelek,

irigyelhetem erényeteket:

bolond idő járt rám is, április,

hosszú, naptalan, de én e komisz

tavszban, mely oly zord és fénytelen,

hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,

utáltam már az egész életet

s ez kellett, ez a büszke változás,

szemeimben ez a csodálkozás,

ez kellett, hogy megváltsam magamat

és megérthessem példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek….

Egy hét alatt, de nagyra nőtettek!

Zöld zászlaitok felrepültek a

bokrok, a fák és hegyek csúcsaira

s hiába ez a gyilkos április,

reményt hirdettetek, reményt nekem is!

Forrás: baloghpet.com

Kép: krk.szabolorinc