Becslések szerint a Föld körülbelül 4,54 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, a Naprendszer kialakulását és fejlődését követően. Kezdetben nagy valószínűséggel a vulkáni gázkibocsátás alkotta az őslégkört, majd az óceánt is. Ez a kezdeti atmoszféra azonban túlságosan mérgező volt ahhoz, hogy normális életet lehessen élni, és boldogulni tudjon bárki is. Nem volt oxigén, így élet sem lehetett a bolygón.

A fejlődés azonban rendkívül felgyorsult, és egyre jobban alakultak a kémiai és biológiai folyamatok. Ez azt jelentette, hogy elkezdődhetett az élet földünkön.

Az első erdők nagyjából 360 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Ezeket az őserdőket az Archaeopteris, egy mára már kihalt fanemzetség alkotta, és fejlődése kétségtelenül sok időt vett igénybe. Három tudós, Brigitte Meyer-Berthaud, Stephen E. Scheckler és Jobst Wendt ezzel kapcsolatban lehozott eredményeit 1999-ben publikálták.

Cápafogak (főleg Scapanorynchus) gyűjteménye, pontosabban a dél-izraeli Menuha Formációból. Fotó: Wilson44691, CC BY-SA 3.0

Természetesen a fák, és úgy általában a növények jóval régebb óta léteznek, mint 360 millió év, de a fejlődés nagyjából akkortól gyorsult fel. Az évtizedek óta tartó kutatások során kiderült, hogy létezik négy olyan állat, amik még az eddig legidősebbnek hitt fáknál is idősebbek.

Az első ilyen állat talán nem okoz akkora meglepetést, bár feltételezhetően nem sokan gondoltuk, hogy a fáknál is régebb óta élnek. Pedig a cápa jóval azelőtt is létezett, hogy megjelentek az első fák. Nekünk elsősorban – köszönhetően a hollywood-i produkcióknak – a cápa nagy, éles, gyilkos fogakkal ellátott hatalmas élőlény, akiről a rémület és a halál jut az eszünkbe, bár kétségtelenül fantasztikus lénynek tűnnek a szemünkben.

Állítólag földi küldetésük 455 millió évvel ezelőtt kezdődött. Ez azokból az ősleletekből derült ki, amit Coloradóban találtak, amely a kutatások szerint az Ordovícium-korszakból maradt hátra. Ezek a leletek egy őskori cápatípus maradványai voltak. Az Ordovícium 485,4 ± 1,9 millió évvel ezelőtt kezdődött, mintegy 41,6 millió évig tartott és 443,8 ± 1,5 millió évvel ezelőtt fejeződött be. További vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy évekkel azelőtt, hogy az Archaeopteris fák felbukkantak a földrészeken, az őscápa már vígan lubickolt a vizekben, bár akkor még néhány példány túlvilági lénynek tűnt, de kétségtelenül hasonlított a ma élő cápákhoz.

A képen egy Fodros cápa mintája van, amint éppen a száját tárja nagyra. Furcsa megjelenése és angolnaszerű teste miatt régóta a mitikus tengeri kígyóval hasonlítják össze. Fotó: OpenCage, CC BY-SA 2.5

További három faj is idősebbnek bizonyult a fáknál: a nautilusok, ezt csigaházas polipnak is szokás nevezni, a fejlábúak osztályába tartozó puhatestűek. A harmadik állat, aki régebb óta él, mint a fák, a tőrfarkú rákféle. A negyedik pedig a medúza. Mind a négy fajt „élő kövületeknek” is nevezik.

A nautiluszokról korábban azt feltételezték, hogy nem intelligensek, de itt rögtön fel is merül a kérdés: hogyan élhettek túl több kihalási eseményt is, ha nem rendelkeznek intelligenciával? Talán egy nautilusz nem olyan érdekes, mint mondjuk egy cápa, de hosszú idők óta vizsgálják, és a legújabb kutatások szerint annak ellenére, hogy rendkívül egyszerű agyuk van, elég jó a memóriájuk, jól és változékonyan reagálnak ugyanarra az eseményre.

Nautilusz őskövületei – „Eutrephoceras dorbignyanum” (Forbes in Darwin, 1846) – Santiago-i példány

Ezek az apró tengeri lények több mint kétszer annyi ideje léteznek, mint az első dinoszauruszok, akik nagyjából 230 millió évvel ezelőtt barangolták be bolygónkat. Mivel fizikailag nem sokat változtak az elmúlt 500 millió év során, a nautiluszok így kiérdemelték az élő kövületek címet, de ami még ennél is érdekesebb: elképesztő a több évtizedes életképességük, amely családjuk más fajaira egyáltalán nem jellemző.

Akkor térjünk át a lista harmadik tagjára, aki szintén az élő kövületek kategóriáját erősíti. A tőrfarkú rákféle eredete 450 millió évre nyúlik vissza. Egy kanadai tudóscsoport szerint hosszú létezésük számára a bizonyíték egy 445 millió éves ősmaradvány, amelyet Manitoba tartományban találtak több helyen is.

Tőrfarkú rákok ábrázolása, a képet festette: Heinrich Harder, 1916 körül

Ez az ősi tengeri ízeltlábú lópatkó alakú páncélzatot visel, hosszú tüskésfarka van, úgynevezett tőrfarok, 10 lába van, és alig változott az első megjelenése óta.

Egyes becslések szerint a tőrfarkú rákok már körülbelül 700 millió évvel ezelőtt megjelentek a világ óceánjaiban.

Csakúgy, mint a cápák, a nautiluszok és a tőrfarkú rákok, a medúzák is túléltek több tömeges kihalást a Földön, noha róluk is úgy gondolják, hogy az állatvilág legegyszerűbb képviselőinek egyike.

Az ökoszisztéma biológiai sokféleségének gyors csökkenésével járó eseményeket például nem csak, hogy túlélték a cápák, de a jelenleg jól ismert fajok, mint például a nagy fehér cápa, vagy a tigriscápa még mindig az élen állnak a táplálékláncban.

Medúza nagy mennyiségben fordul elő a világ legtöbb óceánjának, tengerének partján. Itt van egy a Vörös-tengernél készült felvételen. Fotó: Alekszandr Vasenin, CC BY-SA 3.0

Az utolsó tömeges kihalás nagyjából 66 millió évvel ezelőtt történt, és az összes faj 75 százaléka eltűnt a Föld színéről, beleértve a dinoszauruszokat is. A 21. században a tudósok és szakértők többsége ismételten figyelmeztetett egy új és folyamatban lévő tömeges kihalásra a bolygónkon.

Ha a biológiai sokféleség csökkenése a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor ez bolygónk történetében a hatodik tömeges kihalás lesz sorrendben. Ezúttal azonban a kegyetlen folyamatot nagyrészt az ember hajtja végre azzal, hogy nem vigyáz a bolygóra.

Még több érdekességért látogass el Érdekességek Világa magazinunkra is!

Forrás:

thevintagenews.com